2016. augusztus 26., péntek

Darvasi László: Taligás



Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bécs, ​​1728. Egy Taligás nevű ember járja Európa országútjait, és éppen a Gnómok házához érkezik. Nem lehet tudni, honnan jött, merre tart, csak azt, hogy úton van: szavakkal és könyvekkel kereskedik, szaval és fél. Bécsben Wolzbein titkos tanácsostól rejtélyes küldetést kap: egy süketnémának tűnő fiút kell magával vinnie Szeged feszültségekkel terhes városába. A hosszú úton elkíséri őt Barbara Strozzi, az üvegbe zárt gnóm is. Taligás maga sem tudja küldetése célját. Szegeden régi ismerősök várják őket: egy sánta gyertyaöntő, az ő mindig táncos lánya, valamint Róth, a kiismerhetetlen püspöki titkár, aki nagyszabású tervet igyekszik megvalósítani, miközben a város is készülődik. Vajon láthatja-e még Taligás bécsi szerelmét, Paulinát?
Darvasi László legújabb regénye A könnymutatványosok legendája és a Virágzabálók testvérdarabja. A Taligás krimibe illő nyomozás a szegedi boszorkányperekről, ugyanakkor mágikus realista utazás az emberi lélek kiismerhetetlen tájain. Megrázó és megejtő látomás a szorongásról és a szenvedélyről.


Briliáns, de nehéz út volt - ezt írtam az instás kép alá megjegyzésnek, és egy hét után még mindig tartom, léteztek ennél jóval egyszerűbb, szellemileg kevésbé megterhelő olvasmányaim is idén, de megérte a ráfordított napokat a könyv.
Mert bizony csak lassan bírtam haladni, egyfelől a nyelvezet miatt, másfelől, hogy jobban meg tudjam emészteni a mondanivalót, illetve átlássam a történet hátterét.

A krimi, a nyomozás olyan nagy szavak, ez a regény egy esendő, maga is nyomorék lélek szenvedéseinek leírása egy beteg korról, holott az én kijelentésem is nagyzolás, a mi világunk semmivel sem szebb, mint Taligássé. Aki egy roppant szerethető karakter, bonyolult sorsa is van, nemcsak az epilepsziás rohamai miatt, hanem mert kilóg a sorból, azért is mert érti a költészetet, irodalmat, különböző nyelveket, de azért is mert őt szemelte ki néhány nagyúr, középkori hatalmasság, hogy történetük krónikása legyen.
A hírmondó élete mindig viszontagságos, nehéz, ha jó hírt hoz, tán életben hagyják, de ha rosszat, akkor biztosan rajta töltik ki a nagyurak a bosszúságukat, még akkor is, ha ténylegesen szerencsétlennek semmi köze és befolyása a dolgok alakulásának irányába.

Mert Taligás világának ez az egyik lényege, hogy bábú, a hatalmasok kezében, bár nem egyedül, hanem Szeged város minden lakójával, és a regény csúcspontja, Darvasi látens szándéka annak a politikai megbeszélésnek leírása, elregélése, amin a város vezetői eldöntik, hogy kinek kell majd meghalnia...
Végtelenül cinikus is ez az egész, hogy mennyire saját érdekeken múlik egy-egy emberélet, illetve család sorsa, ugyanakkor teljesen valószerű is, hiszen a huszadik századi történelem már bebizonyította, hiába nem hiszek az összeesküvés elméletekben. Mert hát mi más lenne, semmint modern kori boszorkányper, óriásmáglya a holokauszt?

A stílus egyébként nekem szokatlan volt, már-már barbáran pórias, de nyilván szándékosan ilyen alpári. Mégis minden baszás, fingás mellett meglepően költői is a történet, és nemcsak a beleillesztett versbetétek miatt, hanem Taligás magában hordozza a szex, evés-ivás hétköznapiságát és a szellem nagyságát is. Lehet, hogy pont ettől a kettősségtől epilepsziás? Ki tudja, Darvasin kívül...

Én szívből remélem, hogy rendben visszakapta az ő kis Beatricéjét, Paulinát, aki a másik kedvenc szereplőm lett, egy-két éven belül meg újra végigutazom vele a kálváriáját, mert ha van könyv, ami komplexitásában megérdemli a többszöri figyelmet, hát Taligás biztosan az!

5 csillag, vita nélkül.


Kedvenc idézetem:

"Más beszél helyette. Más mondja azt, amit ő. Én mondom. Én, a Taligás. Bizony az lenne a rendjén való, ha az ember saját maga mondhatja, dadoghatja az ő akármilyen, akármekkora életét. Az ember többnyire képtelen erre. Rosszul forog a nyelve, nem friss az elméje, nem tudja, mi a jó, a rossz, mi a lényegtelen, mi a fontos. Meg nem is akarja tudni talán. Másra bízza a szavait tehát. Ezért hajtanak ki a valóság sarából, a butaságból és a restségből a költők, a csepűrágók, a drámák pedig ezért vérzik össze a színházak színpadát. Hanem akinek eleve nincs meg a lehetősége, hogy magáról állítson jót és rosszat, mint ahogy Barbarának vagy a többi gnómnak?! Ők az élet igazi számkivetettjei. Csudába is."


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/darvasi-laszlo-taligas

2016. augusztus 24., szerda

Menyhért Anna: Egy szabad nő

Köszönet a recenziós példányért a General Press kiadónak!






FÜLSZÖVEG:


„Öngyilkos ​​lett korunk legnagyobb írója. Bródy Sándor…" – kiáltozza egy rikkancs 1905. július harmadikán Budapesten. Egy konflis suhan el mellette, benne egy nő megdöbbenve, rémülten hallgatja a hírt. Az író szeretője az, Erdős Renée. Csak nem ő, csak nem a szakításuk okozta a tragédiát?

Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Egy győri zsidó lány, aki családját hátrahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak él, és az első nő, aki meg is tud élni belőle? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajonganak? Az élet királynője, akinek a lába előtt összetört szívek hevernek? Vagy egy magányos lélek, aki saját magát keresi, és egy olyan világban kell helytállnia, amely gyanakodva figyeli, ha egy nő többet, mást akar, mint amit a normák előírnak számára?
Menyhért Anna regényében megismerkedhetünk a huszadik század elejének legnépszerűbb írónőjével, szerelmeivel, vívódásaival, a boldogságért folytatott küzdelmével: egy érzékeny, szeretetre éhes asszonnyal – egy szabad nővel.

Moly könyvlap:
https://moly.hu/konyvek/menyhert-anna-egy-szabad-no




SZERINTEM:



Baráti körben szóba került, mikor először kérhetem recenzióra könyvet, hogy két kötetet irigyelnek tőlem, Závada regényét és Menyhért Anna művét. Persze amilyen az én szerencsém, és amennyire Murphy imád engem, várnom kellett az újranyomásig, és még gyerekfelvigyázót is kellett kerítenem, hogy érte tudjak menni, eme kis kincsnek.

Merthogy az, ez egy olyan kötet, amit jó kézbe venni, nagyon szép, míves kivitele van, a színek, a tipográfia, a belső borítón található képek mind jól esnek egy mániákus könyvmoly lelkének. Ha már a kinézetet dicsérem, muszáj megemlítenem azt is, hogy milyen egyszerű, de nagyszerűen néz ki egy-egy fejezet címe is, felül a dátum, egy absztrakt, elegáns elválasztó és alul a színhely.  Pont elég, pont szép, illik a stílus a szépséges külsőhöz.


Erdős Renée nevét én Szabó Magdánál ismertem meg, az önéletrajzi regényében, a Für Elise-ben leírta, hogy kamaszkora kedvenc regénye a Santerra bíboros volt, hogy Lavinia Tarsin szerelmének, vágyakozásának tárgya mennyire lenyűgözte őt. Ezt a regényt én is olvastam, és így Menyhért Anna művével együtt már jobban tudom értelmezni is, valójában Erdős Renée abban a könyvben azt írja le, hogy miként fonódik össze a női sors és a női művészet.
Volt az Egy szabad nőben egy rész, mikor Bródy cikkét elemzi Renée, és ott jutott eszembe, hogy manapság még mi nők is mennyire természetesnek vesszük kivívott jogainak, holott ezeket nem bitorolhatnánk például Erdős Renée nélkül.
„Lehet, hogy férjhez megy, és nincs többé klavír”  írta Bródy és Menyhért Anna igazán jól használta szócsőnek Erdős Renéét, mikor kimondatja vele, hogy az efféle félmondatok milyen nagyon bántóak, lealacsonyítóak.

"– Na, és maga hogyan képzeli el a jövőjét? Végtére is egyszer döntenie kell majd, nemdebár? 
– Miről? 
 - Hogy asszony lesz, feleség vagy költő. 
– De én nem akarok dönteni! Nem is kell döntenem. A kettő megfér egymás mellett. S akár hiszi, akár nem, nem azért írok, hogy végül belássam, nem nekem való, és egy férfi karjaiba hulljak. Nem lázadni akarok. Én is ebből élek, mint maga."


Erdős Renée életének kicsiny összefoglalója ez a párbeszéd Bródy és őközte, hogy nem akart választani, és egyszerre szeretett volna irodalmat művelni is, és megélni az asszonyi sorsot. Külső szemmel nézve, pont ez volt a baj, mert Bródy felolvadást várt volna el, az ő problémáinak elsőbbségét, azt hogy folyton Renée életének középpontja lehessen, illetve, hogy a költőnő ne fejlődjön tovább, és mindig szüksége legyen Bródy segítő kezére.
Én innen a messzi távolból, jövőből úgy látom, Renée kinőtte ezt a szerelmet… mert igenis van ilyen.

Menyhért Anna könyvének talán az az egyetlen hibája, hogy nem eléggé irodalmi stílusban írta meg a regényes életrajzot, amely egyben szerelmi történet is, de talán ha túlságosan magasztos lett volna a nyelvezet, az elvett volna a főszereplő személyiségéből, nem pedig hozzátett volna. Hiszen voltaképpen Erdősnek egyszerű vágyai voltak: alkotni és szeretni szeretett volna, szeretetet adni és kapni egyidejűleg. Ez mindannyiunk életének legnehezebb része, hogy ezt az egyenlőséget, egyenrangúságot megvalósítsuk, ezért érzi az olvasó magához közelinek Renátát.

Szívből remélem, hogy lesz folytatása a regénynek, nemcsak Renée életműve érdemelné ezt meg, hanem Menyhért Anna rengeteg kutatómunkáját is megkoronázná egy újabb sikerkönyv.
Mert hogy az Egy szabad nő az, ez vitán felül áll.
:)
Kiemelten köszönöm az Én, a költő... című Erdős verssel való ismeretséget, szerintem az a kötet egyik legjobb választása, Renée életének szinopszisa - nem véletlenül lett a hét verse.
4,5 csillag, az én ízlésemnek kétszer ennyi versbetét is belefért volna a műbe, de ettől függetlenül szívből ajánlom, nagyon jól sikerült regényes életrajz lett. 

2016. augusztus 22., hétfő

A hét verse: Erdős Renée - Én, a költő...



Én, a költő, tudod, hogy jó vagyok.
Csak színes, édes álmaimnak élek.
Sohsem bántanak rossz indulatok,
Sohsem zaklatnak szilaj szenvedélyek!
Az én világom a szelíd magány,
Az én örömem megfér egy kis dalban.
S ha bús órák felhője tör reám,
Nem zúgolódom. Csak sírok magamban


Én, az asszony, tudod, hogy nem vagyok
Sem békés, sem szelíd, sem engedelmes.
El nem puhítnak a puha dalok –
S az ölelésed – bármilyen szerelmes –
Rabságba nem hajt. Sohse kellene
Az üdvözítő szent szerelmi járom!
Láncot nem tűrök; bár minden szeme
Gyöngyből való is – széttépem, lerázom.


Én, az ember, a magamé vagyok.
Szabad, világos és tiszta a lelkem.
Sohsem tűnődöm rajta, mi nagyobb:
Asszonyiságom, vagy költő-szerelmem?
Ez vagy amaz fölém sohsem kerül!
Lebírom őket – te magad is láttad.
S hideg mosollyal, büszkén, emberül
Nézek szemébe az egész világnak...


***
Vers és a kép forrása:
https://www.facebook.com/erdos.renee/

2016. augusztus 21., vasárnap

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (Mini-könyvklub 4.)



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek a petefészke túlélte az atomerőművek által okozott sugárszennyezést. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő regénye több mint egymillió példányban fogyott el világszerte. A kultuszregényből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.


Moly könyvlap:
https://moly.hu/konyvek/margaret-atwood-a-szolgalolany-meseje





Amikor csütörtökön nekiálltam megtervezni az elkövetkező két hét bejegyzéseit, amilyen ügyes voltam Atwood disztópiáját kihagytam a sorból, holott egyfelől ez volt a Mini könyvklub választott olvasmányom, másfelől meg érdemes ajánlani, dicsérni, briliáns mű.

Fredé sorsának meséje rögtön elbűvöli az olvasót, a lány félénk személyisége miatt, és a mondanivaló miatt is. Nagyon érdekes szerkezetű a mű, bár azoknak nem való, akik nem szeretik az idősíkok és helyzetek, személyek közti gyakori váltásokat, mert amikor Fredé nem a mában éli meg az életét, akkor gyakran gondol vissza mind a közelmúltra, mind a távolabbira.
Ha jól értelmeztem, a főhősnő a húszas évei végén, legkésőbb a harmincas évei elején jár, és gondolatilag végigmegy az elmúlt egy-két évén, míg átnevelő táborban volt, illetve a házassága történetén, gyermekkorán is. Bevallom őszintén, hogy ez egy idő után kicsit idegesített, szívesebben maradtam volna tisztán a disztópikus életsíkban, de ez a skrizofén mesélőmód alapjában véve a társadalma jellemzője is.

Atwood nem csak egy lehetséges jövőt fest le, ami látszólag matriarchális rendszer, vagyis nőközpontú, de valójában rejtetten, burkoltan férfi irányítás alatt van, hanem a lélek jó ismerőjeként számtalan embertípust és főleg emberi játszmákat, egymás közti interakciókat ír le. Nekem Fredé nem tetszett mint hősnő, de a története mondanivalója, a mi lenne ha annyira aktuális, annyira elgondolkodtató, hogy csak faltam az oldalak olvasás közben. Igazából egyik szereplő sem bűvölt el, talán még leginkább a mellékszereplők, Cora és Rita álltak hozzám legközelebb, mondom úgy is, hogy ha bekövetkezne ez a rendszer, az én sorsom is ugyanaz lenne, mint Fredéé.

Mint már említettem, ez egy egyedi szerkezetű könyv, abból a szempontból is, hogy van a végén egy fejezet: Történeti feljegyzések A szolgálólány meséjéről címmel, amiben Atwood még tovább bonyolítja művét, illetve kiegészíti azt. 
Nekem ez a rész tetszett a legjobban, kétszer is elolvastam, meg az a rész, amikor a mesében az írónő kifejti, hogyan alakult át a képzeletbeli társadalom. És az valami félelmetes,hogy Atwood ezt a művét eredetileg 1985-ben írta, és már akkor előre látta az iszlámista, fanatikus terrortámadások veszélyét…




Kinek ajánlanám?

Elsősorban ez női irodalom, de mindazon gondolkozó férfiembereknek is való, akik egyrészt szeretik a nagyon jól felépített utópiákat, másfelől hajlandóak elmerengeni azon, hogy mivé fajulhat el egy társadalom, ha túl szabados, melyik az a pillanat, mikor egyesek átveszik a hatalmat, a nagyobb jóra hivatkozva...
Az is eszembe jutott olvasás közben, hogy tulajdonképpen milyen jó, hogy nem fejeződött be teljesen a mű, nincs fanfáros és hihetetlen hepi end, Fredé nem dönti meg a fenálló rendszert, csak épp kilép belőle. Mert így azért el lehet azon tűnődni, hogy ki, milyen sorsot élne meg egy ilyen disztópikus világban, hogy mennyire tudna beolvadni, vagy éppen mikor jönne el életében a pillanat, ami Fredénél is, hogy feladja, minden mindegy, csak élni akar, nem akar egy letakart fejű hulla lenni a kerítésfalon, akivel példát statuáltak.

5/5 csillag, ajánlom! 

2016. augusztus 19., péntek

On Sai: Szürke szobák



Fülszöveg:
Soha ne add fel! 
Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez? 
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz? 
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell? 
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között? 
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény? 
A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik. 
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!





"Ki mondta, hogy csak két út van, kiscsillag?"
Az utóbbi időszakban számos kitűnően megírt könyv olvasásán vagyok túl, és azon felül, hogy tobzódtam szellemileg ebben az időszakban, kissé nehéz is volt eldöntenem, hogy melyikről írjak hosszasabban. De nem választok, sorra veszem mindegyiket :)

Elsőként talán azért térek vissza Scarhoz, mert ritka alkalom, de egyetértek a reklámszöveggel: ez a rövid kis kötet döbbenetesen  jó volt, igazi élmény, tömény izgalom. Kicsit ugyebár nehéz a Szivárgó sötétség birodalmában állandóan jelen lenni, vagy követni az eseményeket, és szerintem jó választás volt, hogy csak a főszereplőre koncentrált Bea, Scart helyezte ki egy vadonatúj terepre, hogy vajon megállja-e ott a helyét.
Lehet azon elvitatkozni, hogy mennyire sci-fi, vagy sem ez a sorozat, engem mindenképpen a szereplők izgatnak jobban, illetve a politikai és hatalmi játszma, ami a háttérben zajlik. De talán még ennél is jobban odáig vagyok On Sai karaktereitől.

Most éppen a Késestől, aki tulajdonképpen Calderon, aki rossz utat választott, ízig-vérig mardekáros, önző, nagyhangú, fensőbbséges, nem kevéssé képes befolyásolni a környezetét, viszont mivel maga sem teljesen normális, várható volt, hogy Scar vonzani fogja, legalább az eszét. A hatalom, még inkább az emberi játszmák ismerője Varga Bea, és nagyszerű, emlékezetes figurát alkotott a férfival, akit reményeim szerint magával visz Scar, ha nekiindul a háborúnak.

Én már előre örvendezek ennek, mert teljesen felcsigázott ez a kis rövid történet. 

Amúgy ez utóbbi vélemény, hogy olyan kis előétel volt ez a novella, ami után még éhesebb lesz az ember, illetve a következő kötetre várakozó olvasó, általános vélemény a molyon is :)
De hát muszáj türelmesnek lennünk, bőven megérte várni Scar-ra vagy Lucy-re is, az előző két kötetre, ami persze nem is ártana újraolvasni, Artúr előtt.
(és még mindig reménykedem Don, illetve Chester részekben is... :D  telhetetlen méhecske on, ha erről a sorozatról van szó.)

Az első részről szóló értékelésem itt olvasható: On Sai - Scar, szokásos öt csillag meg röppent a molyon.
(de letölteni még mindig nem lehet a blogról, hiába kerestek rá minden hónapban :D)

2016. augusztus 17., szerda

Annie Proulx: Közel ​s távol

Fülszöveg:
A Közel s távol című novellából készült a 3 Oscar-díjas Túl a barátságon című film. Az óriási sikerű Kikötői Hírek amerikai szerzője választott otthonának, Wyoming államnak szentelte új kötetét. Az elbeszélések csokra egyszerre tisztelgés és kíméletlen tükör: Proulx páratlan megjelenítő erővel ábrázolja a lenyűgöző wyomingi tájat, ugyanakkor szikár, távolságtartó, mégis szenvedélytől lüktető nyelven írja le az állam lakóinak nyers ösztöneit, s gyakran meglehetősen barbár életét. Az új kötet kiemelkedő darabja az ezredforduló egyik legmegragadóbb szerelmi története, a Közel s távol – Brokeback Mountain. Az írónő ebben a novellában állítja szembe legélesebben a makacs előítéletekkel terhelt maradiságot és a modern nyugat emberibb értékeit. Máris modern klasszikussá vált elbeszélése érzékelteti, hogy a szeretet éppolyan feltartóztathatatlan „természeti erő”, mint a tájat ostorozó vihar.


"…Ennist örömteli érzés tölti el, mert álmában Jack Twisttel találkozott. 
Az állott kávé forr, de Ennis lekapja a lángról, mielőtt kifutna, egy koszos csészébe önti, és ahogy a fekete italt fújkálja, elmereng az álom egyik előbukkanó képén. Ha nem erőlteti, ez akár egész napját besugározhatja, feltüzelheti azokat a régmúlt, fagyos napokat ott a hegyen, amikor még az övék volt a világ, és mintha minden a legnagyobb rendben lett volna."
Szerintem:

Nem fogok hazudni, a Brokeback Mountainnel kezdtem, aztán amilyen mazoichista vagyok, még egyszer újraolvastam, újra sírtam rajta.
„A világtól távol az ember úgy mulat, ahogy tud.” Hát vérrel, erőszakkal, kérem alássan. Ennyi tesztoszterontól csuda, hogy élnek ott férfiak, és nem végez egy-egy szívroham előbb velük, mint maga a bosszúszomjas, pisztolygolyótól, nemi erőszaktól, verekedésektől bőven megáldott világ. Az olvasó azt hinné, biztos majd a HÍRES yaoi történetben lesz sok szex, de nem, mert a hetero világ piszkosabb; itt egy nőt hátra vágni, 12-13 éves kislányt megfektetni csak pillanatok kérdése.
A számos novellában nincs egyetlen pozitív alak sem, a nők se éppen liliomlelkűek, sőt a táj, az állatok is valamilyen primitív elv szerint élik le végzetüket.
Miután ezt elolvastad, tutira úgy döntesz, hogy Wyomingba még akkor se költöznél, ha fizetnének érte :)

Aztán jön a szerelmi novella, a filmalap, és rácsodálkozol, hogy alapjába véve mennyire kevés szóval mennyire jól ki lehet fejezni, hogy amit a sors összeköt maximum csak a végzet választhat szét, mert se feleség, se önmaguk nem tudták.
Keserédes gyönyörűség a Brokeback Mountain, a szív szakad bele, és nagy igazság: azt kell sajnálni, aki itt marad a másik halálával, mert neki kell szembenéznie naponta az emlékeivel, amíg csak él.

„Távol esett egymástól amit tudott, és amit hinni próbált, de ez ellen semmit nem tehetett, és amit az ember nem tud helyrehozni, azt ki kell bírnia.”
4,5 csillag az ötből.

2016. augusztus 15., hétfő

A hét verse: Reményik Sándor - Művészet



Művészet


Ütött az élet? durva, póri hadnak
Tűrted orcátlan, győztes röhejét?
Én rád hajlok és megsimogatlak.

Az országúton rádfröccsent a sár?
Le rólad égi lánggal égetem,
Az én oltárom megtisztulva vár.

Emésztő láz kavarja, gyötri véred?
Én minden vágyad dalba szűröm át
És bizony mondom: megnyugtatlak téged.

A lehetetlent űzöd sebborítva?
Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém,
Itt minden üdvösséged meg van írva!

Akit legjobban szeretsz, elhagyott?
Kifosztott, ájulásig gyönge vagy?
Jer, támaszkodj rám, én erős vagyok!

Nevetsz, ha buborék vagyok csak, álom?
Kövess és lássa bámuló szemed,
Hogy úr vagyok én millió halálon!

Én megérintem hűvös szürkeséged,
Én új Midás s e bűvös kéz alatt
Izzó arannyá lesz, amihez érek.

Ha van halott virágod, add ide,
Mártsd medencémbe száraz szirmait
S im, mindnek üde, bársonyos színe!

Ha gondod van még, szegény, beteg árva:
A léghajómból rendre kihajítjuk,
Úgy lebegsz majd az őrült magasságba.

Tudom, követ a köznap: porkolábod -
De én ragadlak ünnepi tetőkre
És fenn - egy percre - eloldom a láncod.



***


Forrás:

Az absztrakt kép innen való.

2016. augusztus 13., szombat

Indul a Mini-könyvklub 5.fordulója!



Here we go again :) azaz jön a következő kör Vegazus által szervezett kis könyvklubunkban. Eddig olvastunk kétszer sci-fit, disztópiát, egy negyedévig fantasykat és legelőször romantikus könyveket.
Lásd az archívumot!

Én a könyvklubokat, közös olvasásokat mindig afféle komfortzóna kilépési lehetőségnek tartom, nem is bántam meg a csatlakozást, mert például Andy Weirtől A marsit biztos húztam volna, mondván trendkönyv és nem szeretek divathullámban olvasni, de mit veszítettem volna! Mark Watney az egyik kedvenc hősöm azóta is <3 (itt lelkendeztem a könyvről)

Nos, megvallom őszintén, hogy amikor utoljára szavazni lehetett a műfajról, én nem a krimire mondtam igent, hanem a chick-lit-re és a szépirodalomra, de számítottam erre, hogy nem az én kedvem szerinti kategória fog győzni. A szépirodalom nálam nagy kedvenc, chick-litre meg kíváncsi lennék, hogy mi is tartozik bele. No, de majd talán a következő körben....

Addig is itt vannak a szabályok, rövidített formában:

"2016. szeptember 1-től december 31-ig tart az ötödik Mini-könyvklub.
 Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).
Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet).
  A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Decemberben szabad a vásár, bármilyen könyvet olvashatsz, ami az alábbi négy kritérium mindegyikének megfelel:
1. korábban nem olvastad a könyvet
2. krimi, vagy thriller regény legyen (vagy ezek valamilyen keveréke)
3. ne legyen egy sorozat része, kivéve, ha ez az első kötet a sorozatban, vagy ha a sorozat egyes részei nem épülnek szorosan egymásra (így biztos nem lesz spoiler)
4. legalább 200 oldalas legyen.
A cél ebben a hónapban az, hogy olyan stílusú könyvet ajánljunk egymásnak, amit szeretünk.

Hogy mit értek ajánlás alatt? Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról."

A három kötelező könyv kiválasztását szavazásra bocsátotta Vegazus, az alábbiak közül lehet választani:





További részleteket, szabályokat és főleg a jelentkezést itt találjátok:
MINI-KÖNYVKLUB 5
Gyertek, olvassatok velem, én már jelentkeztem, szavaztam! :D

Figyelem:
Szavazni 2016. augusztus 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd fentebb a linket), és 2016. szeptember elsején hirdeti ki Vegazus a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket.
Magába a könyvklubba szeptember 30-ig lehet jelentkezni, de ekkor már hozni kell az első olvasást + értékelést.

Figyelheted a molyt is, az utóbbi két hónapban közös olvasást szoktunk indítani, hogy biztosan végezzen mindenki időre :)

2016. augusztus 11., csütörtök

Dr. Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő (Oskar Gröning pere)


"Az elkövetett bűnök akkor válnak kézzelfoghatóvá, ha arccal és névvel rendelkező emberek állnak mögöttük."
Judith Kalman





FÜLSZÖVEG:
Németország, ​​a 80-as évek közepén. Egy bélyeggyűjtő klubban egy férfi a holokauszttagadás üldözése ellen érvel, Auschwitz-hazugságot emleget, a koncentrációs táborokat zsidó kitalációnak véli. Oskar Gröning, az egykori auschwitzi könyvelő nem hagyja annyiban. A hallottak talán igazságérzetét sértik, talán valamiféle moralitás kerekedik benne felül, amikor megtöri saját hallgatását és levelet ír az illetőnek: Én ott voltam. Mindent láttam. Írását elküldte barátainak, ismerőseinek, rokonainak is. Két fia soha többé nem állt vele szóba. Oskar Gröning beszélni kezdett. Majd felelősségre vonták és 2015-ben bűnösnek találták 300 000 magyar áldozat meggyilkolásában való bűnsegélyben.
Sándor Zsuzsa riportkönyve pontosan követi a pert, tényszerűen ismerteti a bizonyítékokat, leírja a tanúvallomásokat, sőt, helyszíni tudósítását túlélőkkel készített interjúkkal is kiegészíti. Az auschwitzi könyvelőt olvasva elemien érezzük annak a kérdésnek a súlyát, hogy pontosan mit is jelent a szó: igazságszolgáltatás.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/sandor-zsuzsa-az-auschwitzi-konyvelo



"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd az a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt. "

D.D.Eisenhower, az USA 34. elnöke (fenti képen, D-day előtt)

Elég sokáig gondolkodtam, morfondíroztam azon, hogyan ajánljam én ezt a könyvet, úgy, hogy hatásos legyen.

Lehetett volna az, hogy én nyúlok a szépirodalom eszközeihez, írok egy rövid novellát arról, milyen érzés lehetett végigélni a gettót, az éjszakát, mikor a magyar csendőrök kopogtak az ajtókon, és pakolásra szólították fel a későbbi áldozatokat; majd milyen lehetett három éjjel és nappal nyolcvan (igen, 80!) embernek együtt zsúfolódva lenni egyetlen marhavagonban.
Hogy milyen volt, mikor a csendőrök - még mindig Magyarországon - minden nagyobb városnál azzal fenyegetőztek, hogy vagy kapnak aranyat, pénzt, vagy belőnek a vagonba az emberek közé ... és persze milyen volt az, mikor megkaptak mindent, és mégis tüzeltek.
Hogy milyen rémálom lehetett egyetlen vödörnyi víz, egy másik vödör meg vécének ennyi személyre, és milyen benyomás lehetett az, mikor végre megállt a vonat, kinyitották az ajtót, és ott álltak az SS katonák, őrjöngő kutyáikkal.

"Schnell, schnell!" szerintem ez az egyik német kifejezés, amit mindenki ismer a világon, a sürgetés, gyorsan, hamar, gyerünk parancsszavát, nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy engedelmeskedj neki. De vajon micsoda mélyreható impulzus lehetett ez, annak a 437 ezer honfitársunknak, akikből 300 ezret a rámpa végén halál várt?
Igen, jól olvastad, 1944-es évben 427 ezer magyar zsidót transzportáltak Auschwitzba és közülük 300 ezret az érkezésük után azonnal megöltek.

Dr. Sándor Zsuzsa ügyész, majd bíró volt kényszernyugdíjazásáig, Donat Ebert német ügyvéddel való ismeretségük révén jutott tudomására Oskar Gröning pere. Németországban egy büntetőeljárás során nemcsak az ügyész szólal fel, hanem a sértettek, áldozatok is, mellékvádlóként részt vesznek és tanúskodnak a bíróságon.
Oskar Gröning pere, amely nem is régen, 2015. április 20 - július 15 között, Gröning meghallgatásán túl, szakértők megállapításaival és a mellékvádlók személyes beszámolóival zajlott le.
Dr. Sándor Zsuzsa számtalan magyar mellékvádló, tehát holokauszt túlélő történetét jegyezte le, nemcsak azokét, akik tanúskodhattak a német bíróság előtt, hanem mindenkiét, akivel csak beszélni tudott.

Mivel ez egy riportkötet, könnyen azt hihetnénk, hogy unalmas, száraz, érzelemmentes. De olvasás közben ráébredtem, hogy lehet, pont ez kell ahhoz, hogy hitelesek legyenek a beszámolók. Az irodalom, a szépirodalom eszközeivel felemel, de el is távolít a céltól, az, hogy elbeszélő szavakba, többféle szemszögből, változatos fordulatokkal átélésre, érzékelésre, élményre, katarzísra számítva íródik át a valóság, kissé el is ferdíti azt. Még a legjobb indulattal is, minden ember más-és más benyomásokkal, tapasztalatokkal dolgozik, és az írói képzelet hiába tanít, oktat, figyelmeztet, azért a szerző saját képzeletvilágát tükrözi.
Mint ahogy Závada Pál esetében, az Egy piaci napban a múlt, kikutatható valóság és az írói szándék, egyéni teremtések egymásba fonódnak. 

"Befejezésül szeretnék még röviden reagálni arra, amit a vádlott a nyilatkozataiban saját auschwitzi szerepéről mondott. Azt mondta, hogy ő nem elkövetőnek tartja magát, hiszen ő mindössze egy kis fogaskerék volt a gépezetben. De ha ma az SS egyenruhájában ülne itt a vádlottak padján, én ma is rettegnék rémületemben. Mert a látvány visszarepítene engem azok közé a rettenetes dolgok közé, amelyeket 13 éves kislányként láttam és átéltem. Ennek a 13 éves kislánynak mindenki, aki azt az egyenruhát viseli, a terrort és az embertelenséget testesíti meg, függetlenül attól, hogy kinek mi volt a szerepe, rangja, beosztása vagy feladata Auschwitzban. És én ma, 84 éves koromban pontosan ugyanezt érzem."
Irene Weiss

Egymás után olvashatunk sorsokról, életutakról, hasonlíthatjuk őket saját világunkhoz, tapasztalatainkhoz. Egyszerű embereket szólaltat meg ez a könyv: pék, tetőfedő, fakereskedő, fűszeres gyermekei voltak azok, akik a tanúk padjára álltak. 10-13 évesen élték át a poklot, a három napig tartó utazást, majd azt, hogy elválasztják őket szüleiktől, és a haláltáborban meztelenre vetkőztették őket, lenyírták minden testszőrzetüket.
Igen, nemcsak a fejüket borotválták kopaszra, hanem az altestüket is.
A férfiak, fiúk dolgozhattak, míg a lányokon vagy Mengele kísérletezett, vagy órákig állhattak vigyázzban, mialatt aki kidőlt, azt vitték is a gázkamrákba, vagy helyben tarkón lőtték. És közben jöttek az újabb és újabb vonatok, vagonjaikban új családokat választottak szét, az erőtleneket pedig le is gyilkolták. Azt mondták nekik, hogy zuhanyozni mennek...

A Zyklon-B hatóanyaga cián-hidrogén, felülről dobták be, szemcsés állapotban. Először a magasabbak haltak meg, testnyílásaikból vér csorgott ki, rádőltek az alacsonyabbakra, akik eddigre pánikba estek, és szintén fuldokolni kezdtek... Aztán a testek a négy krematórium egyikébe kerültek, ami éjjel-nappal "dolgozott", hiszen egyszerre 'csak' 5000 testet tudott elhamvasztani. A hamukat aztán maguk a rabok hordták ki az Auschwitz melletti mocsárba.



A magyar transzport

Kinek ajánlanám?

Van már a blogon több, mint 200 bejegyzés, ennek nagy része szól könyvekről. Összesen talán 50 könyvet ajánlottam már, idén van kiemelt, mit érdemes elolvasni bejegyzésem is.
De mégis most azt fogom mondani: felejts el minden egyebet, ne olvass el mást, csak ezt az egy könyvet!

Könyvmolyként, könyves bloggerként, de főleg szülőként felelősséggel tartozunk a felnövekvő generációért, a tudásukért, szellemi, lelki beállításaikért. Ha tehetném, minden magyar általános és középiskola tanári karával elolvastatnám ezt a könyvet, mert ők is felelősek azért, milyen szemléletre neveljük gyerekeinket.
Mindkét esetben a véleményed számít, akár szülő, akár tanár, de legfőképpen emberként, mert az ami történt 437 ezer honfitársunkkal, sajnos bármikor megismétlődhet.
Ugyanis senki, ismétlem SENKI sem választhatja meg a bőre színét, szeme színét, nemzetiségét, szüleit, rokonságát, tehát adott DNS állománnyal érkezik ide a Földre, de mocskos politikai szándékok, emberi gyarlóságot ki- és felhasználó hatalmak mindig lesznek.
Holnap, valamikor, valahol, valamiért sorra kerülhetnek a nők, lásd A szolgálólány meséjét, vagy a balkezesek, kék szeműek, szőkék, ikrek, esetleg fehér bőrűek.

Ez a könyv most nem a stílusa miatt, hanem a mondanivalóért kap tőlem 5 csillagot, és kiemelt figyelmet. Mert Dr. Sándor Zsuzsa újságíró társával saját zsebéből fizette ki a németországi kalandot, nem 'hivatalos felkérésre' írta meg ezt a könyvet.
Magyarországon ugyanis nem volt tavaly olyan politikus, vagy szervezet, amelyik finanszírozta volna, hogy mi történt 437 ezer honfitársunkkal, nem érdekelt senkit, hogy elítélnek-e valakit azért mert aktív szemlélőként részt vett a tömegmészárlásban.

Igen jól értetted, azt gondolom, hogy jogos volt a német bíróság elmarasztaló ítélete, nem számít, hogy ki, milyen apró beosztásban szolgált, mivel az SS-be önként jelentkezett, halottak ruháit, testét kutatta át, a krematórium szomszédságában itta az irodájában a kávét, míg mások vérével szennyezett pénzt számolt, BŰNÖS.

Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb, mint ahogy gyűlöletesebb sem.


Kiemelt idézetek:

"Auschwitzban 6500 SS-tag szolgált és vett részt a tömeggyilkosságokban. Közülük mindössze 49-et ítéltek el. Ez a szám demonstrálja leginkább a német igazságszolgáltatás szégyenteljes kudarcát. 1,1 millió embert, köztük egymillió zsidót öltek meg Auschwitzban, miközben a gyilkosoknak és segítőiknek még egy százalékát sem büntették meg."


***


A barakkban akkortájt egy másik nő is megszülte a gyermekét. Mengele mindkét mellét levágatta, mert kíváncsi volt, hogy meddig maradna életben a baba anélkül, hogy az anyja szoptatni tudná. Alig telt el egy-két nap, és az anyát és a csecsemőt a gázba küldték.
Angela Orosz-Richt
***

"Sajnos nincs arra lehetőség, hogy visszamenjünk az időben és meg nem történtté tegyük az eseményeket. Azt a katasztrófát, ami velünk történt nem lehet helyrehozni. De némi vigaszt nyújt nekem az, hogy az emberek megismerhetik a családom sorsát, és nemcsak azok, akik itt ülnek ebben a tárgyalóteremben, hanem rajtuk és a sajtón keresztül mások is. Azt remélem, ezek után nem mondhatják, hogy mindez nem történt meg."
Hedy Bohm

Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!Weboldal - Facebook - Moly

2016. augusztus 10., szerda

Megyesi Gusztáv: Roló alatt

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!


FÜLSZÖVEG:


Afféle minősége ő a magyar riportnak, mint Bodor Ádám a novellának. Esterházy Péter egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni. Szarkasztikus hang, mélyáramú irónia, éleslátás és a gondolati futamok meghökkentő fordulatai jellemzik a publicisztikáját. A magyar sajtótörténet egyik legérdekesebb és legeredetibb alakja, tanítani képtelenség, észjárása szavatosság. Ő az az újságíró, akit nem lehet becsapni. Éltető eleme a képmutatás, a butaság, a hazugság, a bornírtság és a hétköznapi abszurditás. És igen, neki is van strómanja, az igazság.
Ez a könyv válogatás a Népszabadságban megjelent írásaiból. Lenyűgöző panoráma az ország, az újundokok és a régiek önhitt grasszálásáról, az illiberalizmus kiépüléséről és lélektanáról, a parvenü újgazdagok és a sokasodó szegények közös Magyarországáról. Tulajdonképpen mulatságos tankönyvet tart a kezében az olvasó. Nevethet az ember, a könnyeit törölheti, míg lapozgatja, ám aztán benn akad a levegő.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/megyesi-gusztav-rolo-alatt




Gondolkodtam azon, hogy igyekszem majd ezt a bejegyzést Megyesi Gusztáv stílusát utánozva megírni, hiszen mint tudjuk, a kopírozás a legnagyobb bók, amit valaki felé tehetünk, de aztán rájöttem, hogy úgy mégis csak magamra irányítanám a figyelmet, eme briliáns kis gyűjtemény helyett.
Inkább csak annyit mesélek el, hogy a fiam születése után, még 2010-ben hagyott bennem alább a belpolitikai hírek figyelése utáni vágy, majd két év múlva, a kicsi lány érkezése nyomán a tévézést, és úgy en blokk a teljes hírfogyasztást abbahagytam.
Megyesit olvasva ráébredtem: nem vesztettem semmit.

Ez a kötet, amit Darvasi László szerkesztett, 2007-2016 között született publicisztikákból válogat, szemezget. Stílusát tekintve ezek az irományok glosszák, ami a lexikoni értelmezés alapján csípős hangú hírlapi cikk, lapszéli jegyzet, olyan írás, amelyben a szerző időszerű, aktuális eseményekhez kapcsol néhány gondolatot, eszmefuttatást. Egyes vélemények szerint a glossza rosszmájú megjegyzés, amivel annyiban egyet tudok érteni, hogy igen, a közéletünket tekintve Megyesi nem mindig üt meg bizakodó hangot, bár azért megkérdezném, hogy a hivatásos, fizetett megmondóembereken kívül ugyan ki itt Magyarországon optimista, ha politikáról van szó?
Mert hát ez a kis cikkek lényegi háttérrugója, a politikai helyzet, de szerencsére nem magasból alászállva, hanem a pálya, netalán árok széléről odapillantva, a számtalan kisember közül.

Sírva vigad a magyar közhely számtalanszor eszembe jutott olvasás során, de közben az is, hogy milyen nehéz lehet ilyen adottsággal élni, mint amilyen ihlete Megyesinek van. Mert hiszen az ő Múzsája, akarja, nem akarja afféle kötelező elemként mutat rá a közéleti görbeségekre, furcsaságokra, hiányosságokra.
Nyilván lesznek olyan hangok, gondolom eddig is voltak, akik azt fogják a szemére hányni, hogy a kákán is csomót keres, de azt hiszem, hogy idekívánkozik a következő közhely ellenérvként: csak az igazság fáj. 

Már az első glossza, a Védik a hont számon kéri az üvöltve nacionalista politikusoktól a valóságot, ha csak az jó, ami magyar, netán nem nyugati, akkor miért Bécsbe mész bevásárolni elvtárs? Akkor miért nem jó neked Balaton, minek neked olasz, francia tengerpart, pláne Karib-szigetek?
És én úgy is, mint olvasó, úgy is, mint kisember csak bólintani tudok, meg persze rácsodálkozni: hogyan nem látja a többi magyar a helyzetben rejlő kettősséget? Vagy talán érzékeli a mindent átszövő kettős mércét, de velem (és ha jól értelmeztem, akkor Megyesivel) együtt balra néz, mire elborzad; jobbra néz és átjárja a mindennapok rémálma; míg középen maximum szellemekkel táncol a szétforgácsolt, kiszippantott nihil.

A kötet hat fejezete: Hegyen, völgyön zakatol a...;Szeretünk, Magyarország;
Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők; Emberi viszonyok; Kulturális fölhozatal és Hunnia sportol.

Gondolom, az utolsó kettőt nem igazán kell magyaráznom, be kell vallanom, hogy ezeken röhögtem a legtöbbet. Az első négy részben vegyesen vannak emlékképekkel átitatott írások, aktuális hírekhez fűzött kommentárok, illetve pár önálló novella is.
Szívszorító gondolat, hogy van, akinek egy csomag mosópor tud lenni a karácsonyi ajándék; vagy, hogy idős nénit elkap egy biztonsági őr, mert az ajándékba való elemet elfelejtette kifizetni, de persze rögvest a lopást feltételezik róla. Egyébiránt ez utóbbi gondolat átáramlik a köteten, szinte csak láthatatlanul, hogy semmi befolyásunk nincs az igazi visszaélésekre, de össznemzeti szinten mozog a népességben egy feszültség, és ez a leggyengébbeken, a rossz időben, rossz helyen lévőkön csattan.




"Mint tudjuk, az emberiség a sárga csekkek befizetése végett vállalt domináns szerepet az evolúció folyamatába, s azóta is e cél érdekében menti magát hónapról hónapra, évszakról évszakra."
***
"Jó, Magyarországon megszokhatta már az ember, hogy ami jó, azt küldetésszerűen elrontják, a szépet elcsúfítják, de hogy a büdösből kilopják a büdöset, az azért új."
***
"Most január van, januári hajnalokon pedig értelmezhetetlen az enyhe tél fogalma, pláne vékony falú, vakolatlan házakban. Következésképpen, ha nem lehet az erdőből fát lopni, máshonnét kell szerezni: a januári hajnal nem erkölcsi kategória."

Kinek ajánlanám?

Közéleti könyveket ugyebár nem mindenki olvas, holott a politika gúzsba köti mindennapi életünket, egészen triviális módon, hogy mehetsz-e vasárnap vásárolni, vagy sem.
Felnőtt választópolgároknak ajánlanám a kötetet, függetlenül, pártállástól, bőr-, és szemszíntől, lakóhelytől, végzettségtől, vallási-, vagy éppen nemi identitástól. Kiemelten hangsúlyozom még egyszer a felnőtt szót, azt a lelkileg fejlett egyént értem rajta, aki képes őszintén szembenézni a tükörrel, még akkor is, ha nem hízelgő reá, ránk nézvést a látvány.

Ugyanis fejem teszem rá, hogy ez a kis közéleti antológia, amely inkább elmarasztalja országunk lakóinak szellemi figyelmét, számon kéri rajtunk közös hibánkat, elsősorban a bűnbakkeresési hajlandóságunkat, éppen annyira aktuális és legfőképpen: időtállóan IGAZ lesz még a gyerekeink idejében is, mint ahogy lassan húsz éve röhögünk Hofi viccein. 

Csillagos ötös Élmény volt, őszintén megszerettem Megyesi enyhén csípős humorát, és alig tudtam leállítani magam, mikor az idézeteket felvittem a molyra.
Újraolvasós lesz, négy évenként biztosan.
Jobbulást, vagy ha ez nem lehetséges, hát könnyebb, ihletet napokat kívánok innen, Nektek meg a köteten kívül szívesen ajánlom a szerző friss írásait.


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/megyesi-gusztav-rolo-alatt

(az illusztrációk a Pexels nevű stock fotó oldalról származnak)

2016. augusztus 9., kedd

Robert Galbraith (JKR): Gonosz pálya (Cormoran Strike 3.)


Fülszöveg:
Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne. 
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes. 
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.




Figyelem! SPOILERES vélemény következik!!!



Imádom a nagy szavakat, de néha igaznak bizonyul egy-egy fülszöveg. Tényleg szinte letehetetlen volt, vasárnap hajnal egykor csak azért esett ki a kezemből a regény, mert már összeragadtak a szemeim, de hat óra alvás után újra kézbe kaptam ezt a kincset és kénytelen voltam kizárni a családomat a hálóból, hogy el tudjam olvasni az utolsó száz oldalt.
:)
Hogy mi ennyire jó benne?
 A Harry Potter óta tudjuk, hogy JKR nagyon jó ismerője a lelkeknek, és ez a harmadik Strike történet végre igazi lélektani krimi lett. Azon túl, hogy fordulatos, a négy gyanúsított miatt és az elbeszélés sajátossága miatt is több szálon fut, a legjobb krimik színvonalára emelte végre a sorozatot.
Nem mintha eddig nem lehetett volna szeretni a két főszereplőt, a magánnyomozó Cormorant és elbűvölő titkárnőjét, Robint, de minél több háttérinformációt, múltbéli történést képzel hozzá Jo és oszt meg az olvasókkal, annál több rétegű, emberszerűbb lett mindkét karakter.

Ráadásul olyan problémáik voltak, amelyek mindkettőjük életében a regény idejéig tartó hatással voltak, és ahogy elnéztem JKR ügyesen úgy intézte, hogy semelyik gond nem oldódik meg magától, tehát tovább tudja majd bonyolítani velük a történetszálakat.

Mint említettem jót tett a különleges szerkezet is, hogy egyes fejezeteket a gyilkos szemszögéből szemlélhetünk, ráadásul szinte belehelyezkedve a karakterbe, annak minden tettébe, őrületébe.
Talán ebből a szempontból az első rész, a Kakukkszó lógott ki a sorból, ott nagyon hosszadalmas az előkészítés, hasonlít az Átmeneti üresedéshez - és ez most nem dicséretet jelentő összehasonlítás.
A Gonosz pályában in medias res kezdődik a krimi, hiszen így szól az első mondat: Nem sikerült teljesen lesikálnia magáról a lány vérét.

Érdekes, hogy a goodreads-en sokan nem szerették ezt a részt, holott a gyilkos karaktere egy az egyben úgy viselkedik, mint Voldemort, trófeákat gyűjt, embereket bűvöl el, használ fel, és a főszereplővel csatározik évekig, Cormoran hírnevét óhajtja besározni a végletekig. Persze aztán szívesen látná ellenfelét holtan is, de csak kellő mértékű szenvedés után...


 (source)

Egyszer már meséltem, hogy nem feltétlenül szeretem a hullahegyeket egy krimiben, hanem engem inkább az emberi jellemek, karakterek bűvölnek el.
Ebből a szempontból nagyon-nagyon megszerettem két mellékszereplőt is, Robin édesanyját, Lindát, illetve Cormoran fogadott testvérét, Shankert. Ez utóbbi figura hamisítatlan rosszfiú, csak pénzért tesz meg szívességet még Cormorannak is, mégis a Szörnyeteg álarca mögött jóval emberibb szív húzódik meg, mint akár a négy gyanúsítotté, de még a rendőrfelügyelő, Carverré is.

És akkor még nem mondtam Matthew-t, Robin vőlegényét, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ellene, konkrétan a házasságuk ellen szurkolt, és miután az utolsó tíz fejezetet kétszer is átolvastam, több apró, a jövőre nézve nem túl jóval kecsegtető bunkóságát fedeztem fel amikor hazafelé megálltak a Donington Parknál egy kávéra.
(nem spoilerezem el, tessék az 530. oldalt figyelmesen átolvasni!)

Nem mintha azt szeretném, hogy Cormoran és Robin összejöjjenek, de ennél a kétszínű alaknál többet érdemel a titkárnők gyöngye.
Mindenesetre azt jó tudni, hogy Jo azt írta twitteren, nem tudja még mennyi rész jön, addig írja, amíg jól esik neki.
"The great thing about being Robert is that I don't have to commit to a number! I'll keep going as long as it's fun."https://twitter.com/jk_rowling/status/756768235924643840

5/5 csillag volt, eddig ez a kedvenc részem a sorozatból! :)
De a cím még mindig borzalmas, semmi értelmét se látom, olvasás után se.


Kedvcsináló idézetek:

Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.

***

... a szegénységnek is más az íze, ahol minden többe kerül, ahol folyamatosan, fájdalmasan szemmel látható a kérlelhetetlen különbség azok között, akiknek sikerülnek a dolgok, és azok között, akiknek nem. Nem kilométerekben lehet kifejezni a távolságot Elin vaníliaszín oszlopos, Clarence Terrace-on álló háza meg a Whitechapel-beli koszos foglaltház között, ahol Strike anyja meghalt. Végtelen űr tátong közöttük, a születés lottója, a szerencse, a rossz döntések és szerencsés fordulatok választják el őket. Az anyja és Elin – mindketten gyönyörű, intelligens nők, az egyiket mégis lehúzta a drogok, az emberiség szennyének mocsara, a másik meg ott ül a makulátlan ablakában, magasan a Regent's Park fölött.





2016. augusztus 8., hétfő

A hét verse: Radnóti Miklós - Két karodban



KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd 
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.


1941. április 20.


***



Forrás:
A kép innen származik.