2017. február 27., hétfő

A hét verse - Reményik Sándor: Ne ítélj





Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – 
Mit tudom én, honnan ered, 
Micsoda mélységből a vétek, 
Az enyém és a másoké, 
Az egyesé, a népeké. 
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: 
Erényt, hibát és tévedést 
Egy óriás összhangnak lássak – 
A dolgok olyan bonyolultak 
És végül mégis mindenek 
Elhalkulnak és kisimulnak 
És lábaidhoz együtt hullnak. 
Mi olyan együgyűn ítélünk 
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – 
Versben, s mindennapi beszédben 
Csak a szükségeset beszéljem. 
De akkor szómban súly legyen s erő 
S mégis egyre inkább simogatás: 
Ezer kardos szónál többet tevő. 
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen
Mindenre ámen és igen. 
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. 
Ámen. Igen. És a gonosztól van 
Minden azonfelül. 





Vers forrása:
ITT.

2017. február 25., szombat

Janikovszky Éva: Ráadás


FÜLSZÖVEG:

„Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel.” Ezekkel az ajánló sorokkal indította útjára utolsó kötetét Janikovszky Éva. Sokan kérték, várták: ezt bizonyítja a könyv sikere.

Eredeti megjelenés éve: 2002

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-raadas






Már említettem, hogy a héten a Budapesti Molyklub találkozóján voltam, és mivel vidám könyvek volt a téma, több kötetet is elolvastam az esemény előtt. Már a vidám címke kapcsán tudtam, hogy az egyik könyvajánlóm Janikovszky Éváról fog szólni, de mivel elég vegyes életkorú a társaság, nem igazán tudtam, hogy mennyire lenne találó bármelyik gyerekkönyve is. Humorosak, viccesek, jópofák, mókásak, de hosszú távon azt gondolom, hogy érdemes elfordulni a nagyon népszerű írónő kevésbé ismert, szeretett novelláskötetei felé is. 

Novellát olvasni máshogy kell, mint regényt, sőt igazából meg kell tanulni ráhangolódni a műfajra – ezt biztosan leírtam már ide a blogra párszor, és hangoztatom is gyakran. A novella olyan, mint egy piciny üveggolyó, pillanatfelvétel a világról, a szerző szemszögén keresztül, néha tanulsággal megfűszerezve, de sokszor csak rávilágítva az igazságra: élni jó. 
„Mert mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”

Nem mindegyik kicsiny írás végén áll ilyen összefoglaló bölcsesség, de szerintem szerethető novellák ezek is Janikovszky Évától, habár azt elismerem, hogy nem minden korosztálynak valók. Elsősorban azt hiszem, azok nem tudnak mit kezdeni ezekkel a felnőtt, csupán csak humoros, nem falrengetően vicces művecskékkel semmit, akik ragaszkodnak a briliáns írónő előző könyveihez, és olvasás közben hajlamosak összehasonlítani. Mint ahogy az ember nem főzhet, süthet mindig egy színvonalon, nem lehet minden nap szépséges szép, maximum csinos, jól öltözött, nem lehet állandóan vidám. Nem igazán értem, hogy miért elvárás, hogy a felnőtteknek szóló novellák éppen annyira kacagtatóak legyenek, mint a gyerekkönyvek?!?
Egyébiránt is, Janikovszky Éva kamaszoknak szóló művei, mondjuk a méltán kedvelt Kire ütött ez a gyerek? már jócskán közvetíti a felnőttség problémáit. Talán csak annyiban más, mint a novellák, hogy pozitív vége van, míg a Ráadás, vagy az Ájlávjú kötetek irományai nem feltétlenül fulladnak rózsaszín giccsbe, megoldatlanok, nyitottak maradnak konfliktus szempontjából, mint az élet. 

De akkor kinek is ajánlom az írónő utolsó könyvét?
Akik kíváncsiak, hogy milyen az öregség, milyen egy alapjában liberális nyugdíjas hétköznapjai, és néha nem annyira átlagos élete; akik vagy már maguk is átléptek bizonyos x évek felett, vagy van a családjukban, környezetükben idősebb ember. 
Ezt a könyvet, de szerintem Éva néni mindegyik novellagyűjteményét nem intellektuálisan kell olvasni, hanem emocionálisan, IQ helyett EQ-val, rengeteg empátiával. Pont úgy, ahogy ő megírta őket :) Nem minden írás vicces, humoros, teljesen befejezett, de közvetíti a derűt, ami Janikovszky Évát, meg az életszemléletét áthatotta, és ezt jó átélni, átérezni olvasás közben.

Az eredeti sorrend, ahogy kiadták a novellákat:
Felnőtteknek írtam - 1997
Mosolyogni tessék! - 1998
Ájlávjú - 2000
De szép ez az élet! - 2001
Ráadás - 2002

2017. február 22., szerda

A ​kis Nicolas


Ami nekünk magyaroknak a Tanár úr kérem, az a franciáknak A kis Nicolas. 
A történetsorozat elbeszélője-hőse meg a haverjai kisiskolások, és kalandjaik nem a századforduló táján estek meg. Az igazi humoron nem fog az idő; az igazi gyermekirodalom mindenkinek és mindenkihez szól, óvodástól öregig.




Februári molyklub témája a vidám könyvek volt, én ezen alkalomra több könyvet is olvastam, Nicolas kalandjaiból az első két magyarul megjelent kötetet.
Végeztem egy kis kutakodást a neten, és azt találtam, hogy a francia eredeti 14 részből álló sorozat, 1959-ben indult hódító útjára. René Goscinny, a sorozat írója egy világhíres hős alkotója is, Astérix, a bátor gall kalandjait Uderzóval tették hallhatatlanná.
 Jean-Jacques Sempé, Nicolas megrajzolója dolgozott a Pilote magazinon kívül is, amelyik a kis iskolás történeteit közölte, többek között a híres Paris Match-nak, vagy a New Yorker-nek is. Goscinny 1977-ben hunyt el, míg Sempé manapság visszahúzódva él Montparnasse-ban.
Mára 45 nyelvre fordították le a kisfiú történeteit, a mesekönyvekből közel 15 millió talált gazdára.

Mitől jó Nicolas? Goscinny humora, sajátos nyelvezete, naiv, felnőttekre rácsodálkozó világszemlélete kitűnően találkozik Sempé egyszerű vonalvezetésű rajzaival. A főszereplő kisfiún kívül az osztályközössége és családja életébe is bepillantást nyerhet az olvasó, Nicolas szülei is különös jellemek, érdekesen különcek.
Habár a második kötet címében szerepel az iskola, Nicolas és barátai már az első pillanattól kisiskolások - és ehhez azért tudni kell, hogy a francia gyerekek már öt évesen elkezdik az iskola előkészítő osztályokkal a sulit. Kívülállóként nagyon vicces róluk olvasni, de nem csodálom, hogy a tanítónénijük számtalanszor bezárja a teljes osztályt, és a felügyelőtanárukat, sőt még az igazgatót is képesek annyira kiborítani, hogy inkább szabadságra mennek, idegnyugtatásul :D

"– Szánjátok rá végre magatokat, hogy békén maradtok. Ha rendesen viselkedtek, minden büntetést elengedek. Tehát: mindenki szépen kihúzza magát, aranyosan mosolyog, és a fényképész bácsi máris csinálja rólunk a gyönyörű fényképet. – Mivel nem akartunk több bánatot okozni a tanító néninek, szót fogadtunk. Mindenki mosolygott és kihúzta magát. 
 De az emléktárgyat, amit egész életünkben nagy becsben fogunk tartani, bizony elpuskáztuk, mert akkor vettük észre, hogy a fényképész már nincs sehol. Elment, anélkül hogy egy árva szót szólt volna."




Megmondom őszintén, a második kötet se volt rossz, de valahogy voltak benne kifejezések, szavak, amik nem álltak össze kerek egészé. Új fordítója lett a sorozatnak, sőt kiadóváltáson is átesett a könyv, Mórától a Síkhoz került. Szerintem nincs olyan, hogy: "tök pipec" csak tök pöpec. Márpedig ez nem kissé zavaró különbség, mert Nicolas szavajárása... Az egyik tanár nevét is átfordította Bognár Róbert, ez pedig engem teljesen megkavart. (Az első fordításban Paszuly a tanár úr csúfneve, az újabban Tüktoj, azaz tükörtojás ?!? Nem mondom, a francia fura nyelv, de ennyire...)

No mindegy, ettől eltekintve klassz kis kötet volt ez is, talán nem mindegyik sztori üt annyira, mint az elsőben, azt nem bírom megunni, pedig kamaszként is sokat röhögcséltem rajta.

"Bementünk egy nagy terembe, ahol rengeteg sok kép volt a falon. – Itt a flamand iskola legnagyobb mestereinek festményeit fogjátok látni – magyarázta a tanító néni. De nem tudta folytatni a magyarázatot, mert kiabálva szaladt egy teremőr, mert Alceste végighúzta az ujját az egyik festményen, hogy lássa, frissen van-e mázolva. A teremőr mondta, hogy nem szabad hozzányúlni, Alceste meg elkezdett vitatkozni vele, hogy de igen, mert már száraz a festés, és nem piszkoljuk be vele magunkat."

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jean-jacques-sempe-rene-goscinny-nicolas-az-iskolaban




Kinek ajánlanám?

Szintén kicsit túlzónak tartom a fülszövegét, hogy: "mindenkinek és mindenkihez szól, óvodástól öregig".
Én azt mondanám, hogy olyan 9-99 évesig kategóriába esik, és ha szabadna javasolnom, ne olvassátok utazás közben, buszon, vonaton, villamoson! Előbb utóbb garantáltan hangosan fel fogtok nevetni (pontosabban röhögni) és hülyének fognak érte nézni :D igen, megtörtént, velem...

(Halkan, zárójelben jegyzem meg, az se biztos hogy árt, ha ismeritek a francia nyelvet, esetleg valamelyik rokonját, románt, olaszt, spanyolt, mert nálunk nincsenek átfordítva a nevek - nem úgy, mint az angol változatban -, és bizony van jó pár, ami elég nehezen kiejthető. Pl. Eudes leírva, kimondva Öd :D a francia nyelv kissé bonyolult)

A sorozat oldala (francia nyelvű):
http://www.petitnicolas.com/

2017. február 20., hétfő

A hét verse - Tóth Krisztina: A házitündér



A HÁZITÜNDÉR
A százéves Weöres Sándornak
Porcica, porcica, látszol,
mint eszelős takarítok,
felmosok és kisikálok,
nappalim ablaka villog.
Feltakarítom a padlót,
írom a dalt a Weöresre,
mártom a rongyot a vízbe,
tunkolom újra a földre.
Hullik a hó is a kertre,
elpihen őszi levélen,
nem jut idő soha másra,
nem jut a versre se régen.
Kellene hagyni a francba,
jöjjön a Bóbita-dal most,
szállj ide, Szárnyati Géza,
légy a lapát, a domestos!
Porcica, porcica, látszol,
költeni kéne, de nem megy,
s felmerül újra a kérdés,
ülhet-e két lovat egy segg.

2017. február 15., szerda

Soman Chainani: Itt ​nincsenek hercegek (Jók és Rosszak Iskolája 2.)

Recenziós példányt köszönöm a Twister Mediának!



Moly: https://moly.hu/tagok/twister-media


Forrás:
https://schoolforgoodandevil.com/

FÜLSZÖVEG:

Soman ​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket.

Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? 


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/soman-chainani-itt-nincsenek-hercegek





Habár a nagylányom azt mondta, hogy unalmasabb, lassabb rész a Jók és Rosszak Iskolájának második kötete, én csöppet sem találtam annak. Nálam egyes egyedül  az hosszabbította meg az olvasási folyamatot, hogy kénytelen vagyok a kisebb gyermekeimet ide-oda elvinni, de amúgy ha tehettem volna – és ha másnak javasolhatom -, akkor ez egy olyan egy ültő helyedben, amíg nincs vége a könyvnek, egyhuzamban olvasós mű.
Merthogy talán az életkori különbözőség miatt, nekem a lányomtól eltérő véleményem van, szerintem ez a rész jobb volt, mint az első. Nem mondom, itt is sok időnként a szerelmi kavarodás és az ehhez kapcsolódó nyavalygás, viszont az alapötlet fantasztikus.

Agatha azzal, hogy az előző kötet végén Sophiet, a barátnőjét választotta, dominóhatást okoz a mesevilágban, és mindegyik másik hercegnő, királynő is a függetlenséget választja, vagy a barátságot, sem mint a férfiuralmat, a házasságot, szokásos boldogan éltek, míg meg nem haltak véget. Ez egy kőkeményen feminista regény, ráadásul nem is a szebbik formáját mutatja a mozgalomnak, elvnek, hanem a durvábbat, a férfiakat kirekesztő, elutasító oldalát.
Az igazat megvallva, nem csodálom, hogy a lányok nem vették jó néven, hogy szülővárosukban, Gavaldonban a Vének tanácsa, akik jóváhagyják a fiatalok párkapcsolatait, de ugyanannyira elborzasztó a mesevilágban az, hogy egyes mesebeli királynők, hercegnék rabszolgáikká tették férjeiket, lovagjaikat.

Részt veszek most az instagramon egy könyves fotózós kihíváson, és ott 11.napi kérdésre: akit barátoddá fogadnál - én Agathát és Hestert, a démonlányt választottam. Nem is kellett hozzá különösebben elgondolkodnom, mert Agatha már az előző részben is nagyon tetszett, és ez a mostani olvasáskor sem változott meg, szerencsére. Ellenben talán Hestert magyaráznom kell, hogy habár Sophie nagyságrendileg jobb fej, mint az első könyvben volt, azért a volt szobatársai még mindig vonzóbb karakterek számomra, főleg azért mert önazonosak magukkal, nem kenyerük az állandó pálfordulás.
Olvasás közben többször is fogadtam magammal ilyen-olyan-amolyan fordulatra, amiből nem jöttem ki győztesen, és ezt mindenképpen a szerző dicséretére mondom, mert ilyen vénséget, mint én, nehéz meglepni, de Sonan Chainani-nak sikerült.
Az első kötet értékelésekor említettem, hogy nem mindig voltam biztos abban, hogy milyen hónapban járunk, vagy hogy valósak-e a halálok, hát megelégedéssel olvastam, hogy a szerző ebben a tekintetben is fejlődött. Ezúttal bőven vannak hónapnevek, elhelyezhető a történet egy képzeletbeli időskálán, ellenben a sötétségen nem változtatott semmit, ugyanúgy megmaradt a borongós, kicsit emós, dark stílusvilág, ahol a Halál is egyike a szereplőknek.
(Azért a könyvtáros teknőcért jár a fejcsóválás :P)

Kicsit bánom, hogy annak idején mikor a blogot megkezdtem nem a tízfokozatú értékelési skálát kezdtem el használni, mert tízből ez a regény vitán felül kilencet kaphatna, míg az első rész maximum hetet. De mivel a moly csillagokat használom, most öt csillagot fogok adni, és nagyon nagy boldogsággal olvastam a Twister media facebook oldalán, hogy még idén megérkezik a befejező rész. 
Mi a  nagylányommal itt leszünk, várjuk, drukkolunk a szereplőknek továbbra is :)

2017. február 13., hétfő

A hét verse - Horváth Előd Benjámin: Egy kávé elhagyása



Horváth Benji : Egy kávé elhagyása

nem fogom ezt elmagyarázni neked
túl sok a fekete túl sok a kék
nem én vagyok az a bizonyos egy
nem úgy alakul ahogy szeretnéd

nem foglak már kiinni sem
túl sok a sötét a közömbös szépség
magadra hagylak fázni neonfényben
ne kenj magadba mézet az istenér

ne rontsd el ez a legsötétebb péntek
ragyogj inkább és légy több ennél
halál és szabadság bögréje az enyém
neked is csak ennyi lehetek

ami ezen túl van az már ömlik
csak a vér a díszlet a szöveg
a foltok és a tövig szívott csikk
hogy jobban fájjon ha elvetik



Vers forrása:
Háromszék


2017. február 10., péntek

Popper Péter: Érteni és elengedni



FÜLSZÖVEG:


Sorozatunk Popper Péter gondolatait próbálja egy-egy téma köré csoportosítani. 

Ez a kötet a felnőtté válásról, gyerekkori agresszióról és a lelki egészségről szól. Alapjául azon előadások szolgáltak, melyeket szerte az országban tartott. Rávilágít a felnőtté válás nehézségeire és arra, milyen fontos felnőtté válásunk mérföldköveit figyelemmel kísérni. Miként válhatunk felnőtté, önmagunkért és másokért felelős emberré? Van rá megoldás, csak élnünk kell vele. Az agresszió egyre erőteljesebben meghatározza életünket. Mik az agressziót kiváltó tényezők? Mi a felelőssége a szülőnek és a pedagógusnak? Melyek a lelki egészség kritériumai? Van-e lelkileg száz százalékosan egészséges ember? 
A könyv igen komoly témákat feszeget, de az anekdoták és a humor nem maradnak el. Különlegessége a könyvnek a szerző hangjával megszólaló válogatás a CD mellékleten.





Tudom, hogy elsőre furcsának tűnik, hogy több Popper könyvet teszek ide a bejegyzésbe, de én valahogy mostanában kaptam rá a tanár úr írásaira - jobb későn, mint soha. Két regény között, pláne Szabó Magda után nehéz valami szórakoztatót olvasni, csak megszokásból sétáltam el a könyvtárban az újdonságok polca felé, ahol az Érteni és elengedni állt. Habár én nem hoztam ki a CD-ét, el tudom képzelni, hogy milyen jópofák lehettek ezek az előadások, amiknek a szövegét fejezetenként kétszer is elolvastam.
(megjegyzés: igyekszem lassítani a saját olvasási tempómat, ez nem könnyű, ezért főleg a pszichológiai jellegű könyveket, de a nagyon tetsző regényfejezeteket is duplán olvasom el. Nehéz átszokni a mennyiségi olvasásról a minőségire...)

Nem tudom, hogy másnak mitől hiteles egy pszichológus, de nekem muszáj megéreznem két dolgot a lélekdoktorok mögött: az, hogy igazat mond az illető, felvállalja hitelesen, magától értendően a személyiségét, annak hibáival is; illetve legyen élettapasztalata. Nos ezen pontoknak bőven megfelelt a tanár úr, rengeteg személyes sztorit mond, akár önmagát, a családját, vagy a karrierjét illetően.





2004-2010 között, szinte haláláig adott elő a Nyitott Akadémián, ahol ha a könyveket sorrendbe tesszük, a Kéretlen útravaló 2008-as, a Lélekrágcsálók 2010-es, míg az Érteni és elengedni a legfrissebb posztumusz, 2015-ös kiadás.

Miért hangsúlyozom én ezt ennyire ki?
Mert alapjába véve ugyanarról szól mindhárom előadáskönyv, egyre bővülő példaanyaggal, háttér információval, történettárral. Azt hiszem, minden igazán jó gurunak, tanítómesternek van kedvenc témája, mondanivalója, amit szeretne megértetni és elfogadtatni a hallgatóságával. Olyan fontos tanítás ez, ami az illető előadó legmélyebb hitvallása, tudása legjava, hiteinek szintézise, ezért folyton-folyvást elmeséli azt, akár egy újrajátszott lemezként.
Mindig apró dolgokban volt változtatás a tanítást illetően, de a lényeg változatlan maradt, és nem volt számomra unalmas ugyanazokat a saját életéből vett példákat sem elolvasni. Mindig hasznos, jó érzés tudni, hogy a pszichológus is volt őrült fiatalként, követett el hajmeresztő hülyeséget, vagy hogy neki is volt konfliktusa az iskolával, óvodával...


"Tőlem is mindig megkérdezték az egyetemen, amikor az erkölcsi fejlődésről tanítottam, hogy tanár úr, azt tetszik tapasztalni, hogy a tisztességes, erkölcsös embernek jobb dolga van a mi világunkban, mint a gazembernek? Nem, aranyom – feleltem én – Azt látom, hogy rosszabb dolga van. Akkor miért tetszik erkölcsre tanítani minket? Drágaságom, én nem azt tanítom, hogy tisztességesnek, korrektnek lenni jó üzlet- én azt tanítom, hogy rossz üzlet. Hátrányos helyzetbe kerül az ember, mert a mai társadalmi viszonyok között gyakorlatilag büntetett magatartás a tisztesség. A jutalmazott magatartás a ravaszság, a rafináltság, a simlisség, az ügyeskedés, a csalás. De az ember nem a haszonért tisztességes, nem érdekből tisztességes, hanem érdekei ellenére is."

Jó szívvel ajánlom mindhárom könyvet, de muszáj megemlítenem, hogy a legjobb talán az Érteni és elengedni, habár Szendi Gábor véleménye a kudarcról, traumákról kíváncsivá tett az ő munkásságára is :)

Néhány további idézet, kedvcsinálónak:

"Egy idő után azt mondta a láma, hogy nézd, ha az egész társadalom rohan, időzavarban van, soha semmire nincs idő, akkor te is rohanni fogsz. Ezt nem tudod kivédeni. Ez nem rajtad áll. De rajtad áll az, hogy hogyan rohansz. Mert lehet izgatottan rohanni és nyugodtan rohanni. Rohanj nyugodtan – mondta a Láma. Na most ez az egyetlen recept, amit én tudok. Hogy az ember önmagában teremtsen rendet. Saját agresszióit ne élje ki. Saját félelmeibe ne menjen tönkre. Szóval ne csináljon egyéni bűnöket a társadalmi bűnökből."

***

"A diktatúráknak és a totális rendszereknek ez nagyon jó volt. Ez nem véletlenül alakult így. Nagyon jó volt, mert nagyon jól jöttek neki az infantilis emberek, infantilis felnőttek abban a vonatkozásban, hogy ők voltak a kívülről irányítható tömegember, akit jelszavakkal, mítoszoknak az odakínálásával irányítani és befolyásolni lehetett. Ez a totális rendszernek marha jól jött. Ez volt a cél. Csak észre kell venni, hogy a globalizációnak ugyanez kell. Kívülről, reklámokkal, politikai mítoszokkal, jelszavakkal irányítható tömegember. A társadalomnak egyáltalában nem érdeke, hogy gondolkodásában, ítéletében, viselkedésében szuverén, önálló emberek jöjjenek létre. És ezért az egész társadalom ennek az infantilizálásnak az irányába mozog."

***

"Amikor én igazságügyi szakértő voltam, akkor mindig ugyanaz ismétlődött. Azt mondta a bíróság, hogy szakértő úr, az ön véleménye tele van ellentmondásokkal.
Mire én azt mondtam: Elnök úr, kérem, az ember lelke tele van ellentmondásokkal. Ezt tükrözi a szakértői véleményem."


2017. február 8., szerda

Énekelj! - Sing! filmajánló



Leírás a Port.hu oldaláról:

Az Énekelj! egy állatok által benépesített emberi világban játszódik. Buster Moon, az elegáns koala egy valaha szebb napokat látott színház igazgatója. Buster örök optimista - na jó, azért kissé zsivány is -, de mindennél jobban szereti a színházát, és bármit megtenne azért, hogy az fennmaradjon. Látva, hogy élete álma az összeomlás szélén áll, egy utolsó esélye van, hogy visszaadja ékkövének a régi fényét: megrendezi a világ legnagyobb énekversenyét.
Öt versenyző emelkedik ki a többiek közül: egy egér, akinek a hangja és a modora is simulékony; egy félénk tini elefánt, akinek hatalmas a lámpaláza; egy túlhajszolt anya, aki 25 kismalacot gondoz; egy ifjú gengszter gorilla, aki szakítani akar a kétes családi múlttal; és egy punk-rock tarajos sül, aki az arrogáns pasiját igyekszik lerázni magáról.
 Mind az öten abban a reményben érkeznek Buster színpadára, hogy meg tudják változtatni addigi életüket...






Remélhetőleg a film beharangozó reklámja már ismerős lesz, a fészbúkon említettem, hogy nálunk ez volt az első igazi családi mozi, amire már a legkisebb gyermeket, négy és féléves Emmát is elvittük. Mivel karácsony után, még szilveszter előtt voltunk, dugig volt a mozi, még pótszékeket is tettek be az első sor elé. Sőt mivel rengeteg család jött el megnézni a filmet, nyitva hagyták a terem ajtaját, hogy könnyebb legyen kimenni wécére :) amit mi is igénybe vettünk, persze, körülbelül félidőben.

Összességében megint azt tudom írni, amit könyvek esetében szoktam, a leírás pontatlan. Buster, a színháztulajdonos koala szerintem inkább jószívű volt, de zsivány egyáltalán nem, az egy másik szereplőre jellemző, de ő meg aztán a végleteken túl is - viszont hogy kiről van szó, nem spoilerezem el.
A trailer meg szerencsére hiába tűnik nagyon részletesnek, még ha az összes angol nyelvűt + dalokat is végignézitek a youtube-on, garantálom, hogy akkor is lesz ismeretlen jelenet :D  Mi ugyanis nagyon készültünk, leskelődtünk előre, így könnyű volt összehasonlítani az elképzeléseinket a filmről és a valóságot.

Ha egy mondattal kéne jellemeznem ezt a filmet, akkor azt mondanám, hogy igazi családi szórakoztató vígjáték, eszméletlen sok zenével és persze számos ismerős élethelyzettel. Az eredeti filmgárda: Matthew McConaughey mint Buster Moon, a koala; Reese Witherspoon, alias Dr. Szöszi ezúttal Rositaként, a malac anyuka szerepében; Scarlett Johansson adta a hangot Ash-hez, a nagyon rocker tarajos sülhöz és Tori Kelly énekesnő hozta Meena karakterét, a félénk elefántlányét. De felcsendült még a film során Lady Gaga-tól a Bad Romance,  Fireworks Katy Perrytől, Frank Sinatra-tól a My way és Elton John I'm Still Standing-je, ezúttal Taron Egerton, mint gorilla tolmácsolásában :)

És, hogy mi a sztori? Hát röviden persze az, hogy Buster kitalálja az énekversenyt, amire a fél város jelentkezik, de valójában ez egy nagyon helyes mese, ami bepillantást enged különböző családok életébe, és főleg a főhősök önbecsülési problémáiba. Ez utóbbira varázslatos módon a zene gyógyír tud lenni...
Mivel jelenleg is játsszák számos moziban, aki még nem látta, annak jó szívvel ajánlom; mellettünk egy apuka ült a kisfiával és feleségével, és jókat nevetett. Hogy még egy személyes apróságot említsek, nálunk a Sing előtt a Herkules volt a legeslegkedvencebb zenés rajzfilm, aminek a dalait kívülről fújtuk, de jelenleg ez az amerikai film tör a csúcsra.

Olyantén módon, hogy már a négy éves is tudja énekelni a következő dal refrénjét Steve Wonderral :D

2017. február 6., hétfő

A hét verse - Pallag Zoltán: Annyi minden


Annyi minden

Egy rakás könyvem ott maradt tenálad,
s az odaút, nos, az is elveszett.
Leltárt készítek, mi maradt utánad:
hézag a polcon Maupassant felett.

Mert mindennek van helye: neked, nekem.
Mert annyi minden múlik a könyveken.
Mert a könyveken annyi minden múlik:
egy szerelem, az utolsó randi,

múlik Velence, és Trieszt is múlik,
hol csak egy napot voltunk nyaralni.
Mert könyvekből olvastam, nem belőled,
vagyok hetven kilométerre tőled.

Üres, üres, üres elhordott szobám.
Ami fontos, rég nálad van minden:
regényes életünk, a Száz év magány,
vagy hetven kilométerre innen.

Egy nagy rakás könyv. Negyedik emelet.
Szokom a múlt időt. Alszom, felkelek.



2017. február 3., péntek

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája



Recenziós példányt köszönöm a Twister Mediának!



Moly: https://moly.hu/tagok/twister-media







FÜLSZÖVEG:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/soman-chainani-jok-es-rosszak-iskolaja


 Elbájoló egy fejezetcím, nemde? :D


Már január második hetében megkaptam recenzióra a sorozat első két kötetét, aminek a 13 éves nagylányom is nagyon-nagyon örvendezett, mert ő már tavaly elolvasta mindkét regényt, és előre megmondta, hogy szeretni fogom. Hát jól ismeri az ízlésemet Fanni, mert igen, tetszett az első rész, holott voltak benne kevésbé jól sikerült fejezetek is. 

A fülszöveg kicsit titokzatos, szokás szerint nem árulkodik a lényegről, de ha valaki belelapoz a könyvbe, rögtön meglátja, hogy két bentlakásos iskola diákjairól van szó a történetben. Számomra mindig élvezet majdnem mindegyik Disney mese, de gyanítom, hogy a Descendants (magyarul Utódok) nézői, Shannon Hale: Ever After High trilógiájának olvasói, de pláne a Once upon a Time ( Egyszer volt, hol nem volt) rajongóinak nem kell külön elmagyaráznom, hogy mitől is jó ez a könyv. Legyenek akárhány évesek is a nézők, legyen szó bármelyik nemről, a mesék világa jól esik a léleknek visszatérni, mindegy hogy éppen a Grimm testvérek történeteiről, vagy a Disney verziókról van szó.

 Alapból mondjuk az, hogy a jónak látszó lesz a rossz, a galádnak tűnő undok kis béka pedig felnő egy hercegnőnek, ez elég sablonszerű történet, de szerencsére 580 oldalba bőven belefért más esemény is. Az olvasóknak könnyű azonosulniuk a kevésbé szép, undoknak tűnő, fekete hajú Agathával, ahogy a véleményeket olvasgattam könyves közösségi oldalakon, blogokban, általában rajongás tárgya a személye.
 Azonban a másik főszereplő, a szőke hajú Sophie, ahogy a goodreadsen, a molyon is nagy utálat tárgya, kifejezetten üres fejű libának tűnik elég gyakran, pedig messze nem az. Megmondom őszintén, fic írói tapasztalatom az, hogy gonosz karaktert jóval nagyobb élvezett megalkotni, írni, mint a jót 😈  Mert a jóságnak, segítőkészségnek igazán kevés arca, formája van, valahogy mindig számítani lehet rá, de Sophie annyira kiszámíthatatlan, hogy az már magában szórakoztató. 

Ez a regény, ahhoz képest, hogy elvileg gyerekkönyv, meglehetősen sötét, karakteresen mélabús, én  a humort hiányoltam is belőle. Ha valamihez nagyon szeretném hasonlítani, hát Demona életét feldolgozó film, vagy a Harry Potter ötödik kötete jutna eszembe, mert bőven volt benne erőszak, vér, eltűnések, átváltozások, halál. Őszintén szólva nem is tudtam eldönteni, hogy vajon akik meghaltak, lévén ez egy mesebirodalom volt, ami párhuzamos a Gavaldon nevű emberi várossal, azok tényleg meghaltak, avagy sem? 
A másik, ami összezavart pedig az volt, hogy nincs időben, térben megfelelően elhelyezve a történet. Már az alapidőpont is kérdéses, amikor a két lány átkerült az iskolába, de pláne a mesevilágban nincsenek teljesen kifejtve a napok, hetek, hónapok, sokszor a történet csak egy-egy napra fókuszál, majd ugrik egyet az időben, aztán megint lelassít.
Ez például a Harry Potterben nincs így, ott vannak hónapok, ünnepek megemlítve, a mugli világhoz hasonlóan létezik Halloween, karácsony, húsvéti szünet. Danielle Paige pedig úgy oldotta meg sorozatában – Dorothynak meg kell halnia -, hogy másként múlik az idő Ózföldén, mint Kansasban.  Lehet, hogy ez csak engem zavart, mert túl felnőtt vagyok, de határozottan hiányérzetet keltett bennem.




Viszont amit nagyon szerettem, az a két főszereplő volt, Agatha rendkívül ügyes és okos, roppantul megnyerő személyiség, míg Sophie taktikái, kiemelten a szépségápolási ötletei olyantént gusztustalanok voltak, hogy az már jó. Tetszettek a tantárgyak, a tanórák, próbák, farkasok, tündérek, gorgók és kiemelten a Mesetlon, a mese Éhezők Viadala :)
Az is fantasztikus a történetben, hogy mennyi feminista karakter volt benne, habár a galádok esetében én ezt jelmeznek is gondolom, amivel megóvják a szívüket a csalódástól, hogy nem kaptak herceget. Mert azért titkon minden lány hercegre vágyik, bár hogy Tedrosra??
Khmm, én nem, de azért persze kíváncsi leszek, hogy mi lesz a folytatás a következő részben.
Elsőre 4 és fél csillag volt, egy hét múlva jöhet a következő rész  😍

2017. február 1., szerda

Havi zárás: ezt olvastam 2017. januárjában



Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra rém furcsa, hogy már megint eltelt egy hónap, és ahhoz képest, hogy vizsgáztam is, meglepően sokat olvastam. Igaz javarészt nagyon rövid könyveket, csak öt komolyabb olvasmányom volt - ezeket dőlt betűvel szedtem. Ezen kívül persze rengeteg gyermekkönyvet olvastam, magamnak is, de a gyerekeimnek is :)

Sajnos a blogra ellenben nem jutott időm, se energiám, még annyi heti bejegyzést sem sikerült írnom, mint amiket elterveztem. De végül arra jutottam, hogy  a blogot nem fogom görcsösen hajtani. Az egyfelől meglátszik, másfelől ha nem írok alapos ajánlókat, akkor az nem lesz rám jellemző és nem lesz egyforma színvonalú sem az oldal.





Ezeket olvastam 2017 első hónapjában:

  1. Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve 3. – A könyvtárak rendszere
  2. Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja…
  3. Kertész Erzsi: Állat KávéZoo
  4. Tóth Krisztina: Világadapter
  5. Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból
  6. George Bernard Shaw: Pygmalion
  7. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 10. – Mindörökké hercegnő
  8. Danielle Paige: A Sárga Téglás háború
  9. Popper Péter: Lélekrágcsálók
  10. Kéki Béla: Az írás története
  11. Illés György: Mesélő könyvtárak
  12. Popper Péter: Érteni és elengedni
  13. Nádas Péter: Az élet sója
  14. Papp Júlia (szerk.): A zsoltártól a rózsaszín regényig
  15. Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973
  16. A. R. Melrose: Micimackó szótára
  17. Arthur Conan Doyle: A Négyek Jele
  18. Arthur Conan Doyle: Tanulmány vérvörösben
  19. Szabó Magda: A Danaida
  20. Janikovszky Éva: Jó nekem!
  21. Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
  22. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
  23. Sven Nordqvist: Tűzijáték a rókának
  24. Madonna: Angol Rózsák
  25. L. Frank Baum: Óz Smaragdvárosa


Januárban bár nagyon szerettem volna maradni a budapesti molyklubon, de nem volt gyerekfelvigyázóm, holott nagyon klassz kis beszámolókat lehet róla olvasni. Én csak a gyülekező elején voltam ott, könyvet csereberélni, és pár molytaggal bemutatkoztunk egymásnak. Így a figyeltjeim száma már 200 fölé ugrott, a 225 figyelőm pedig teljesen meg tud lepni azzal, hogy egyes olvasmányaimnak mennyire örvendeznek. Majdnem annyira mint én ;)

Jobb későn, mint soha, találtam egy Szabó Magda 100 éves kihívást is, ahová minden hónapban kell olvasni egy SzM művet. Számomra a Danaida nem csak azért kedves, mert a kedvenc könyvem, hanem amint Lobo rákérdezett a twitteren: igen, valószínűleg Csándy Katalin miatt is vállalkoztam a könyvtároságra.

Végül még egy vallomás: már tíz könyvet vettem, kaptam idén :/ pedig eddig sem fértem el, muszáj leszek februárban szelektálni és elajándékozni könyveket. A legnagyobb boldogságot A király beszéde és a Téli berek szerezte, nagylányom pedig a Jók és rosszak iskolájának örvendezett, amit most már én is elkezdek, mert körmömre ég a recenzió :D



Képek forrása:
stocksnap.io + saját instagramom, moly polcom.


2017. január 30., hétfő

A hét verse - Szőllősi Mátyás: Contentio


CONTENTIO

Ez a lélegzés első és utolsó.
Első neked és utolsó nekem.
Utánunk nem marad csak páranyom
az ablakon. Zárt forma, hőhatás,
amely egyszeri, ideiglenes,
mi eloszlik, minthogyha valaki
elkenné és lassan szárad, akár a föld,
amit az eső, ónnal elkavarva,
tisztátalan reménnyel újratölt.
A víz a földbe fagy. Mosolyod is
kemény lelombozódott arcodon.
Fehér mosoly. Ordít a nyaki ér,
melyet kidomborít a mozgó szívizom.




Vers forrása:
szollosimatyas.hu