E. M. Forster: Howards End


Magyar cím:
Szellem a házban
https://moly.hu/konyvek/e-m-forster-szellem-a-hazban



A már életében klasszikusnak számító angol írónak ez volt a negyedik, a kritikusok szerint a legjobb regénye. Ismét életre kel az Edward-kori Anglia. A történet középpontjában két család áll. Egyrészt a dúsgazdag Wilcoxék: Henry, a hűvösen charme-os vállalkozó, és beteges felesége, Ruth. Másrészről a művelt, érzékeny Schlegel kisasszonyok, akik intellektuális lelkivilágukat a londoni teaszalonokban élik. A két életforma között és alatt Leonard Bast, a Helen Schlegel védőszárnyai alá került fiatal hivatalnok tengődik, a kisember, aki a kultúra világába vágyakozik, de akit a wilcoxi könyörtelenség és a schlegeli könyörület egymással versengve tesz tönkre.

Szegény könyv 35 csillagozás után, 72 %-on áll, és általában utálják az olvasók. Az értékelések fele a filmváltozatra hivatkozik, amit James Ivory rendezett, 1992-ben.




Értékelés:
4 csillag

Az eddigi véleményektől eltérő az értékelésem, mégsem tudok 5 csillagot adni.
Ha nem tudnám, ki az író, korai Virginia Woolf regényként olvastam volna a történetet, a hasonló gondolatfolyamos stílus miatt. A nyelvezet azonban jóval kevésbé költői, mint Woolf-é, és nem tetszett a szirupos, happy end vég.
(a temérdek elírás, nyomdai hiba meg végképp sokat ront az olvasási élményem :/ )

Viszont az alapellentét számos más angol írónál is megjelenik, Henry Wilcox olyan despota gazdag, akiket Agatha Christie általában rövid úton kivégez méreg vagy még inkább fegyver által, akik zsarnokságát a környezetük alig-alig tűri. A könyv első 200 oldala unalmas is, mert én folyton Henry halálát vártam, és bár ez nem következett be, a végső összeomlása jólesett az örökké gyengéket pártoló természetemnek.
Margaretet nagyon kedveltem, sok tekintetben emlékeztetett Katharine Hilbery-re, lavírozik az eszmeiség és a prózai hétköznapok között.

Rengeteg szempontból bámulatosan feminista ez a regény, hiszen majd mindegyik férfialak a tipikusan összetartó férfitársaság idegesítő tagja; számukra minden kihágás, botlás, hazugság, önbecsapás, megcsalás megbocsátandó vétek, a női szavazatjog zavaró ötlet; míg a hölgyek tisztessége csak az ő normáiknak megfelelő lehet, mert különben a vétkes másként gondolkodót, cselekvőt kizárják maguk közül.

Számomra ez a regény tanulsága:
„Csak arról van szó, hogy az emberek sokkal különbözőek, mint általában mondják. A világ tele van férfiakkal és nőkkel, akik azért gyötrődnek, mert nem tudtak olyanná fejlődni, amilyenné állítólag kellene.”

(Amúgy elolvasva a többi értékelést, azt szűrtem le, hogy ez is egy olyan regény, amit nem jó a film után nézni, mert valószínűleg az a cselekményre van kihegyezve, és nem a belső, lelki történésekre.
Az meg végképp elhibázott, hogy Austenhoz hasonlítják, attól mert még angol és női regény, nem ő volt az egyetlen ilyen témájú író! ><
JA meghalt 1817-ben, ez a könyv meg 1910-ben jelent meg legelőször.)

Megjegyzések