Mi is az a Könyvmoly Párbaj?
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)
Hivatalos leírás itt a könyv moly adatlapján:
http://moly.hu/konyvek/stephen-king-az-irasrol
Van még pár két-három oldalas kitérő rész, pl a Szerszámosláda; egy rövidebb novella első és második variációja; vagy a kötet végén a Könyvajánló, ezek nem olyan hosszúak, így a tulajdonképpeni hármas tagolásba jól beleférnek.
Nem olvastam más könyvet, tehát regényt még Kingtől, valamiképpen megláttam ezt a könyvét a könyvtárban, a visszahozott olvasmányok között, és azt hiszem várólistás is volt nálam, bár az alap elképzelésem az volt, hogy akkor olvasom majd el, ha előtte elolvastam pár sikerkönyvét :) nem így hozta az élet, de nem bántam meg.
Így külsősként azt tudom mondani, hogy mindig izgalmas belepillantani egy-egy példakép élettörténetébe, hiszen a magánéletük, múltjuk, főleg a gyerekkoruk meghatározó elemeit képezhetik az írásaiknak, Kingnél ez abszolút így van, finoman szólva is hányattatott gyerekkora volt, nem véletlen a sok horrortörténet sem, amiket ír, rémálomba illő emlékei vannak a bébicsőszeiről.
Ami nekem nagyon tetszett az önéletrajzi részben, azok az elutasítás gyűjtő módszere - az ágya fölé tűzte őket, hogy inspirálja őt; illetve az, hogy mennyire őszintén ír az alkohol és drogfüggőségéről.
Egyetértek vele, az tényleg mítosz, hogy aki értelmiségi, művész, annak folyton innia, drogoznia kéne, Bach, Mozart mekkora zsenik voltak mindenféle mesterséges bódítás nélkül.
A második rész, az írástechnika a kihagyható külső szempontból, aki nem akar regényt írni, annak talán unalmas rész is, pláne mert a magyar és az amerikai angol helyesírás nem hasonlítható össze :) Viszont itt kezdtem el jegyzetelni, mert bár az egész könyvben sok irodalmi utalás van, itt a legtöbb, Steinbecktől az Érik a gyümölcs, vagy az Angol beteg a várólistámra került King ajánlására.
Ebben a részben számomra a legérdekesebb az a feltételezett karrierleírás volt, amellyel a jó ügynök szerepét magyarázta el a szerző, eddig sosem tudtam igazán, hogy mivel is foglalkozik egy irodalmi ügynök.
Az újabb önéletrajzi rész a balesetet és az utána követő felgyógyulási folyamatot meséli el, ha mást nem, akkor ezt végképpen értékeli az olvasó.
Meg persze ezeket a népszerű, és sokat idézet gondolatokat is ennek a könyvnek köszönhetjük:
"Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat."
"A legtöbb ember, ha egyszer leszokott a tévé pillanatnyi éhéről, élvezni kezdi az olvasásra fordított időt. A szüntelenül vernyákoló doboz kikapcsolása éppúgy javít az élet, mint az írás minőségén."
"Ha egyszer becsapsz, szégyelld magad. Ha kétszer csapsz be, szégyellhetem magam. Ha harmadszor is sikerül, akkor mindketten szégyellhetjük magunkat."
Értékelésem szerint 4 nagyon biztos csillag a lehetséges ötből, és mindenképpen nekiállok jövőre Kinget olvasni - legjobban a Halálsoron meg a Tortúra izgat, ez utóbbi benn volt a könyvtárban is, csak így a téli félhomályban nyuszi vagyok ilyesmit olvasni :))
Rajongóknak, eljövendő King olvasóknak kötelező elem; íróknak, írogató egyéneknek meg egyszeri könyvtári kölcsönzésre jó szívvel ajánlom kiemelten figyelve a felsorolt irodalmi példákra.
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)
Tartalom:
1999-ben bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe....Hivatalos leírás itt a könyv moly adatlapján:
http://moly.hu/konyvek/stephen-king-az-irasrol
Véleményem:
Ez a könyv három részből áll, az Önéletrajzban King a gyerekkoráról, első írói próbálkozásairól, házasságáról, karrierje beindulásáról mesél; a második rész, a tulajdonképpeni Írásról, a praktikus tanácsok helye, míg az utóirat, az Életről megint önéletrajzi elemmel bíró rész.Van még pár két-három oldalas kitérő rész, pl a Szerszámosláda; egy rövidebb novella első és második variációja; vagy a kötet végén a Könyvajánló, ezek nem olyan hosszúak, így a tulajdonképpeni hármas tagolásba jól beleférnek.
Nem olvastam más könyvet, tehát regényt még Kingtől, valamiképpen megláttam ezt a könyvét a könyvtárban, a visszahozott olvasmányok között, és azt hiszem várólistás is volt nálam, bár az alap elképzelésem az volt, hogy akkor olvasom majd el, ha előtte elolvastam pár sikerkönyvét :) nem így hozta az élet, de nem bántam meg.
Így külsősként azt tudom mondani, hogy mindig izgalmas belepillantani egy-egy példakép élettörténetébe, hiszen a magánéletük, múltjuk, főleg a gyerekkoruk meghatározó elemeit képezhetik az írásaiknak, Kingnél ez abszolút így van, finoman szólva is hányattatott gyerekkora volt, nem véletlen a sok horrortörténet sem, amiket ír, rémálomba illő emlékei vannak a bébicsőszeiről.
Ami nekem nagyon tetszett az önéletrajzi részben, azok az elutasítás gyűjtő módszere - az ágya fölé tűzte őket, hogy inspirálja őt; illetve az, hogy mennyire őszintén ír az alkohol és drogfüggőségéről.
Egyetértek vele, az tényleg mítosz, hogy aki értelmiségi, művész, annak folyton innia, drogoznia kéne, Bach, Mozart mekkora zsenik voltak mindenféle mesterséges bódítás nélkül.
A második rész, az írástechnika a kihagyható külső szempontból, aki nem akar regényt írni, annak talán unalmas rész is, pláne mert a magyar és az amerikai angol helyesírás nem hasonlítható össze :) Viszont itt kezdtem el jegyzetelni, mert bár az egész könyvben sok irodalmi utalás van, itt a legtöbb, Steinbecktől az Érik a gyümölcs, vagy az Angol beteg a várólistámra került King ajánlására.
Ebben a részben számomra a legérdekesebb az a feltételezett karrierleírás volt, amellyel a jó ügynök szerepét magyarázta el a szerző, eddig sosem tudtam igazán, hogy mivel is foglalkozik egy irodalmi ügynök.
Az újabb önéletrajzi rész a balesetet és az utána követő felgyógyulási folyamatot meséli el, ha mást nem, akkor ezt végképpen értékeli az olvasó.
Meg persze ezeket a népszerű, és sokat idézet gondolatokat is ennek a könyvnek köszönhetjük:
"Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat."
"A legtöbb ember, ha egyszer leszokott a tévé pillanatnyi éhéről, élvezni kezdi az olvasásra fordított időt. A szüntelenül vernyákoló doboz kikapcsolása éppúgy javít az élet, mint az írás minőségén."
"Ha egyszer becsapsz, szégyelld magad. Ha kétszer csapsz be, szégyellhetem magam. Ha harmadszor is sikerül, akkor mindketten szégyellhetjük magunkat."
Értékelésem szerint 4 nagyon biztos csillag a lehetséges ötből, és mindenképpen nekiállok jövőre Kinget olvasni - legjobban a Halálsoron meg a Tortúra izgat, ez utóbbi benn volt a könyvtárban is, csak így a téli félhomályban nyuszi vagyok ilyesmit olvasni :))
Rajongóknak, eljövendő King olvasóknak kötelező elem; íróknak, írogató egyéneknek meg egyszeri könyvtári kölcsönzésre jó szívvel ajánlom kiemelten figyelve a felsorolt irodalmi példákra.
"Az írás varázslat, éppen annyira az élet vize, mint minden alkotó művészet. A víz ingyen van. Igyanak.
Igyanak, töltekezzenek vele."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!