A hét verse: Buzgó Ágnes - Indián nyár




Indián nyár


Védtelen
ültünk a végtelen
kéktelen
ég alatt
kellett a jó szó
mint éhezőnek egy kis falat
hogy bontsuk le a falat
mit közénk húzott
a dac és a cáfolat...

Hulló falevelek nyomát
seperte a hajnali szél
nem nézett nem beszélt
csak lazán borzolta a múlt neszét
vajon hol hagyta az emlékek noteszét...

Változás lebegett a levegőben
egy életszakasz elmenőben
egykoron mikor álltunk a rekkenő hőségben
egy hegyvidéki tónál délidőben
már csak homályos filmkocka feledőben...

A kósza kis kócos nyár
már tudta
lépni kell
hagyni hogy a változás szele vigye el
az összes választ ami már nem felel
a kattogó kérdések zajára
így hát szedte a cókmókját
s jegyet váltott
egy új élet mozijára...


***
Ágnes oldala:

Megjegyzések