2016. június 23., csütörtök

Závada Pál: Egy piaci nap

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!


FÜLSZÖVEG:

Mi vezet arra embereket, hogy csoportba verődve mások ellen támadjanak? És miféle helyzetek, beidegződések és indulatok idézhetik elő azt, hogy falusi járókelők, piaci vevők nekiessenek olyan szomszédaiknak, akik nemrég halálgyárakból menekültek meg? Hogy kerülhet valaki lincselők közé?
Závada Pál új regénye 1946-os magyarországi antiszemita pogromok történetén keresztül keresi a választ. Egy piacnapon az elbeszélő főszereplő, a falu tekintélyes kereskedőjének lánya, egy tanárember felesége tanúja lesz egy zsidó tojáskereskedő elleni támadásnak, amely vérengzéssé fajul. Asszonyok vezetik a rettentő pusztítást, amely nem kímél sem nőket, sem gyermekeket. A pogromot követően nyomozás indul, és tárgyalások során tárulnak fel az előzmények, a háború alatti és az utána kialakult állapotok. Az események előterében azonban emberek és eltorzuló emberi viszonyok állnak. A történelem, amely bármely pillanatban ma is próbára tehet bármelyikünket.



Szerintem:



Megmondom őszintén, az egy örömünnep egy könyvmoly életében, mikor rátalál egy kiadóra, akiktől folyamatosan megbízható, irodalmilag igényes, jó minőségű könyveket tud beszerezni.  Volt egy idei fogadalmam, mely szerint több szépirodalmat, és főleg kortárs magyart akarok olvasni, és a Magvető pont ezt a válogatottan jó irodalmat kínálja, elég csak Grecsó Krisztiánra, vagy Tóth Krisztinára gondolnunk.
De persze a Jadviga párnája írója, Závada Pál is nagyon-nagyon magasra lőtte a mércét idei alkotásával. Meglestem a molyon, érdekes, hogy pont a lélektani címke hiányzik a műről, pedig bőven ráférne ez a jellemző.

ITT el lehet olvasni a regény első kilenc oldalát, kellően illusztrálja azt, ami a történet két nagy nehézsége: egyfelől több síkon zajlik a cselekmény, állandó ugrálás van a többféle múlt és a jelen között. Illetve bemutatásra kerül az, amiért szerintem pszichológiai a történet, hogy átlagemberek más emberek pletykái, híresztelései, rémhírei hallatán miként változnak normális, beszámítható emberi lényekből barbár csürhévé. 
Ez a kötet egy napló, jobban mondva egy feleség, Hadnagy Sándorné, Marika feljegyzéseiből áll össze, de nem teljes történetté, nem kerek egésszé. Természetesen mivel egy szemszögű a mű, nem pártatlan, leginkább teljes egészében áthatja egy indulat, egy érzelemvilág: a férj életéért való rettegés.
De nemcsak ezért állt hozzám közel Marika mondanivalója, hogy néha szinte együtt sóhajtottam vele, nagyon jól ábrázolt, kitűnően érzékeltetett a főszereplő és férje közti házasság, és ebből fakadó összes nehézség. Az asszony éjt nappallá téve félti férjét, mégpedig nem alaptalanul, mert az értelmiségi Hadnagy Sándor tanár csak egyet nem lát át előre: hogy milyen tökéletes bűnbak, még akkor is, ha éppen nem csinál semmit.


"Meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat, amikor belém nyilallott, hogy ennek a viharverésnek a legsúlyosabb villámcsapása miránk fog lesújtani. Hogy innentől fogva nem óv meg semmitől, ha szörnyülködve befogom a szemem. Hogy hazafuthatok ugyan, s befúrhatom a párnák közé a fejem, mert iszonyodom attól, amit ezek művelnek – ám ezzel se megyek semmire. Mert már nemcsak
másokat fenyeget ez a roham a szemünk láttára, hanem hogy az ostromoló kedvnek éppen mi leszünk a kiszemelt célpontjai, ez világosodott meg előttem abban a percben. "

A regény látszólag a pogrom képeivel kezdődik, a főszereplő "katasztrófaturistáskodásával", mikor a kunvadasi piacon a tömeg halálra ver egy zsidót, de jóval előbbre nyúlnak a történet szálai, a második világháborúig. Marika egy helyütt leírja, hogy valószínűleg az volt a baj, mikor férje elvállalta a kötelező levente-képzést, és bár éppen, egészségesen visszahozta a rá bízott fiatal katonákat, örökre szerzett magának jó néhány falubeli ellenséget. 
Habár a zsidóüldözés, verekedések alatt Hadnagy Sándor otthon ült, mert szó szerint vette a kijárási tilalmat, a bíróság bizonyítottnak véli, hogy ő volt az értelmi szerzője a pogromnak, mivel számos régi tanítványa belekeveredett az ügybe. És ha mindez nem lenne elég, a legnagyobb hibája, hogy a legjobb barátja egy kisgazda, az akkori párt helybeli prominens tagja.

A történet sokféle oldalról megközelíthető, például megkérdőjelezhető, hogy mennyire jó döntés egy értelmiségitől, ha tudja, hogy kiállhatna a kisebbség mellé, és megvédhetné őket, akkor miért nem teszi azt?
Hogyan lehet az, hogy magukat értelmesnek gondoló emberek képesek elhinni azt a szomszédaikról, hogy gyerekeket rabolnak el, vagy emberhúst esznek? 
Marika elmondása szerint számtalan olyan léhűtő volt a faluban, akik még meg se várták, hogy elinduljanak a zsidókat deportáló vonatok, már kifosztották az üresen álló házakat, később mégis hitelt adtak a szavuknak…
És persze legfontosabb üzenete a történetnek, hogy egyetlen botrány képes tüzet okozni, és sárba tiporni az addig népszerű párt dicsőségét, hogy aztán teret engedhessen a vörös irányításnak…

Kinek ajánlanám?


16 év felett mindenkinek, kiemelten a magyar történelmet tanulók, tanítók, szeretők körét. De azt hiszem, vannak olyan történetek, amiket széles körben érdemes megismerni, mert hozzátesznek nemcsak a tudásunkhoz, nemzetünkről való ismereteinkhez, de emberekről szóló élettapasztalatainkhoz is.
Olvasás után világos volt, kristálytisztán kirajzolódott, hogy tulajdonképpen habár nem egyszerűen olvasható a regény a többsíkú történetmesélés és a számtalan szereplő, mendemonda, politikai utalás miatt, azért érthető, hogy miért most írt erről Závada Pál.
Manapság is megtörténhetne egy ilyen pogrom, hiszen az internet korában, mikor a többség ész nélkül oszt meg rémhíreket, még hamarabb csapnak magasba az indulatok, gerjeszthetők az álhíradások, becsaphatóbbak az emberek, mint egy emberöltővel ezelőtt, mikor pár pletyka jóvoltából dőlt el egy egész falu dominóként.

Kitűnő tanmese volt, köszöntem az élményt.
4 és fél csillag a lehetséges ötből. :)


Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/zavada-pal-egy-piaci-nap

Interjú a könyvről:
itt.

A mellékelt képek a molyról, illetve a Magvető oldaláról származnak. 
Share:

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó, köszi! Na, most aztán bánhatom, hogy én nem kértem...de már túl vállaltam kissé így is magam.... jó lett volna, de lemondtam erről. :) Persze, egyszer bepótolom! Závada minőség, és szeretem a mai magyar irodalmat. a Magvető pedig valóban garancia a minőségre.
    Nálam hamarosan a Taligás tolja a szekerét, Darvasitól, lokálpatrióta voltam, azt kértem :)

    VálaszTörlés