2016. július 31., vasárnap

Vasárnapi Próféta 25: Ezt olvastam júliusban


A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :)
Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.


Július hónapban rengeteg gyerekmesét olvastam, illetve pontosítok: amúgy is szoktam, csak idén nem nagyon jelöltem őket a molyon, mert nincs a mesés kihívásom :)
De valahogy Lumpi-Lumpira való rátalálásunk az egész sorozatot behozta az életünkbe, és jelenleg hat ilyen kis képzeletbeli sárkányról szóló mesekönyv van nálunk. Kifosztottuk a két kerületi könyvtárat.


Ezt olvastam júliusban: 

  1. Rob Harrell: Zarf élete – A troll, aki farkast kiáltott
  2. W. Awdry – C. Awdry: Thomas, a gőzmozdony – Válogatott mesék 10.
  3. Silvia Roncaglia – Roberto Luciani: Egyszervolt hiszti
  4. Janey Downshire – Naella Grew: Kezelési útmutató kamaszokhoz
  5. Agatha Christie: Rejtély az Antillákon
  6. Csapody Kinga: Tesó lettem!
  7. Anna Gavalda: Édes életünk
  8. Széchenyi Ágnes: Pályaképek
  9. Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
  10. Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában
  11. Böszörményi Gyula: Égboltmesék
  12. Vadadi Adrienn: Örökké óvodás maradok!
  13. Dragomán György: A fehér király
  14. Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek
  15. Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
  16. Háy János: Ország, város, fiú, lány
  17. Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Évszakos könyv
  18. Agatha Christie: Lord Edgware Dies
  19. Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában
  20. Fekete István: Tíz szál gyertya
  21. Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!
  22. Kollár Árpád: A Völgy, írta Tárkony
  23. On Sai: Szürke szobák
  24. Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam…
  25. Polcz Alaine: Asszony a fronton
  26. Silvia Roncaglia – Roberto Luciani: Mindennek a kék málna az oka
  27. Silvia Roncaglia – Roberto Luciani: Hógonoszka és a hét akaratos sárkány
  28. Sue Townsend: A 23 és 3/4 éves Adrian Mole küzdelmei
  29. Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Mellékelek egy borítót, csak hogy érthető legyek :)

Mint írtam a molyon, Máté fiam lett mobilsárkány rajongó, most ébredt rá, hogy léteznek olyan gyerekek, akiknek vannak képzeletbeli barátaik, mert nincs tesójuk. Nálunk ugyebár már csak a három csemete okán is, ritkán van olyan csend, vagy magány, amibe még egy mobilsárkány beleférne. Pláne, mert közös szobájuk van a kicsiknek...


Ebben a hónapban, ezzel együtt 19 poszt született, sőt, jubilálok: ez a 110. bejegyzés idén, azaz már annyit írtam, mint tavaly összesen :D
Kicsit szómenésem is van, melóhely hiányában könnyen lesz az ember főállású blogger, de még inkább ráálltam a heti négy posztra, amivel sikerült valamilyen rendszert vinnem a blogolásba. (juppi!)

Júliusban három recenziós értékelés született:

A Pályaképek esetében muszáj vagyok hálás köszönetemet küldeni innen a nagy kiadó, a Líra Könyv FB oldalának, akik a Corvina után linkelték a blogomat <3
Hihetetlen megtiszteltetés, ráadásul nagyon meglepő, hiszen ez egy irodalom- és művészettörténeti szakkönyv, amit sem elolvasni nem volt egyszerű, de írni róla sem.
Annyi mindent kihagytam abból a posztból, mégpedig egyes egyedül helyhiány miatt, pedig Kornfeld Móricot is méltatnom kellett volna.



A hálószobában fotóztam ma reggel ezt a coming soon könyvtornyot :D
Mondanám, hogy nem is értem, hogyan jött így már megint össze, de hát minek füllentsek? A bal oldali kupac a júliusi bookhaul és a várólista csökkentős adag; míg a jobb oldalit a két könyvtárból vadásztam össze.

Jó olvasást, szép augusztust kívánok Nektek is! 



Share:

2016. július 28., csütörtök

Mit érdemes olvasni 2016-ban?



A téma az utcán hever - szokták mondani az újságírók, és ezt a mondást a mai keresőszavas világunkba úgy tudnám átvariálni, hogy a kérdés a gugli keresőjébe érkezik.
:)
A mai blogposzt címét ugyanis valaki itt kereste a blogon belül, és megörvendeztem vele, mert jó ötlet, kitűnő topik, és engem is elgondolkoztatásra kényszerít.
Tehát,

Mit érdemes olvasni 2016-ban?


Szabó Magdát, Agatha Christiet és Harry Pottert - habár igaz, hogy egyfelől én piszkosul elfogult vagyok, másfelől ezeket az írónőket és könyveket tavaly, tavalyelőtt, jövőre, és azután is érdemes olvasni. :D

De hogy pontosabb és naprakész legyek, Joanne Katleen Rowlingtól érdemes elolvasni a Gonosz pályát, a Cormoran Strike krimijét, amit álnéven írt. Továbbá a Legendás állatok és megfigyelésük filmhez megírt forgatókönyvet, és mindennél aktuálisabb a vasárnapi megjelenés, a HP színdarab.
Amit ugyan nem JKR írt, hanem csak rábólintott egy fanfictionre, de attól még hivatalos színházi darab lett Jack Throne műve.




Szabó Magda könyvei is mindig időszerűek, ráadásul a Jaffa kiadó idén az írónő számos könyvét adta ki új borítóval, nem mindenki örömére.
Mindenesetre jövőre már 100 éves lenne a méltán imádott Magduska, tehát szívből ajánlom az ismerkedést, talán két kötettel: Az őzzel és az Ókúttal.
Annak idején Az őz hozta el neki az első sikereket, mind itthon, mind külföldön, mert német, francia és olasz fordítása is van a regénynek, az Ókút pedig a gyermekkoráról szóló önéletrajzi történet.
A kiadós link abból a szempontból is lényeges, hogy még augusztus végéig szerezhetők be akciósan a friss megjelenések :)




Agatha Christiet nem nagyon kell bemutatnom, ugyebár népszerűsége 125 éve töretlen - már magában ez a tény lenyűgöző.
Angliában idén Poirot száz éves szülinapját készülnek megünnepelni, a jeles napot a hivatalos AC oldal szeptember 15-re datálja, azaz a világhíres írónő születése napjára. Ebből az alkalomból Sophie Hannah, az új Poirot könyvek szerzője is beszél új könyvéről, a Closed Casketről.
Megmondom őszintén, én nagyon nem szerettem az előző fanfictionjét, a Monogrammos gyilkosságokat, de ha ebből az új történetből kihagyta a bénázó felügyelőjét, akkor meglátjuk, tetszeni fog-e...



És akkor most ennyi külföldi reklám után evezzünk magyar vizekre :)
Rudnay gyilkosságok letöltés - újabb gugli keresés a blogban, hát ilyen biztosan NEM lesz nálam.


Viszont ajánlani nagyon-nagyon szívesen ajánlom a következő magyar és idén megjelent könyveket:





Böszörményi Gyula könyveit már dicsértem, ezt nem győzöm újra-és újra megtenni.
Egyrészt valami hihetetlenül egyedit alkotott az Ambrózy báró sorozatával, másrészt ezek a könyvek humorosak, nagyon sok történelmi, művészettörténeti háttérmunkát tartalmaznak, nyelvi kuriózumok, nagyszerűen felhívták a közfigyelmet újra Erdős Renéé-re és izgalmasak, humorosak, fordulatosak.

Mi lányrajongók meg tűkön ülve várjuk, hogy Ambrózy melyik Hangay lányt fogja végül elvenni :)





Mert még nem olvastátok elegen a véleményemet, itt van újra: Závada Pál - Egy piaci nap
Csak ismételni tudom magam:
16 év felett mindenkinek ajánlanám, kiemelten a magyar történelmet tanulók, tanítók, szeretők körét. De azt hiszem, vannak olyan történetek, amiket széles körben érdemes megismerni, mert hozzátesznek nemcsak a tudásunkhoz, nemzetünkről való ismereteinkhez, de emberekről szóló élettapasztalatainkhoz is.





Maros András: Kávéházi pillanatok kötetén szerintem én húsz év múlva is kedélyeseket fogok nevetni - és most szépítettem a valóságot, a fel-felhorkanó röhögéseimet.

"AZ ÁNTSZ-ELLENŐR jóízűen megeszi a kávéhoz kínált kekszpuffancsot, utána megbünteti a tulajdonost, amiért nem becsomagolva szolgálták fel, hanem kézzel tették a csésze mellé. Végezetül benyit a konyhába, hogy megszerezze az édesség receptjét."


Igen, én is hype-olom Greccsó Krisztián Jelmezbálját, de hát kérem alássan ez egy ultra nehéz, bonyolult, szerteágazóan sokrétű történet, ellenben az idei irodalmi kortárs egyik legkiemelkedőbb alkotása.
És bár "A hírt nem kell vinni, megy magától" azért ártani biztosan nem árt :)

Jó olvasást kívánok hozzájuk! 

Share:

2016. július 27., szerda

Széchenyi Ágnes: Pályaképek

Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly



FÜLSZÖVEG:
A ​​kötetben hat, rendkívül izgalmas huszadik századi életpálya elevenedik meg. Elsőként négy, egymással rokonságban álló személyiség, Vészi József, Biró Lajos, Horváth Zoltán és Sárközi Márta. Lapszerkesztő, napilap-alapító, könyvkiadói munkatárs és folyóirat-szerkesztő szerepel itt egymás mellett. Biró esetében a hollywoodi karrier is megcsillan, de a hírneves forgatókönyv-író, ahogy barátai, a Korda fivérek is, megrettentek az amerikai típusú filmkészítéstől, és visszatértek Európába, hogy az angol védővámok nyújtotta lehetőséget kihasználva megteremtsék az angol filmgyártás egy fontos bázisát. Vészi és Biró maguk csinálták meg pályájukat, a semmiből indulva teremtettek lapokat (Budapesti Napló, Világ), és vitték tovább a régieket (Pester Lloyd). Kornfeld Móricot a születési előjog emelte eleve magasra, de a tehetség és a közért vállalt szerep tette érdemessé az emlékezetre mint a Nyugat, a Magyar Szemle, a The Hungarian Quarterly, a Nouvelle Revue de Hongrie, a Magyar Nemzet és több más jó ügy támogatóját. Szegi Pált koraérettsége vitte Kassák avantgárd mozgalmának közelébe, majd emigrációba, és vissza a korabeli magyar irodalom és sajtó közegébe. Mindegyik pálya a monarchiából indult, egy kivételével mindegyik a szovjet érában vagy annak messzire nyúló árnyékában végződött. Mindegyik szereplő megjárta az emigrációt, ki visszatért, kit végleg kint tartott a sors.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/szechenyi-agnes-palyakepek




SZERINTEM:



A Menedékházat, Széchenyi Ágnes által szerkesztett, válogatott kötetet azért mellékeltem, hogy bemutassam, kinek a neve hatott rám ösztönzőként, mikor recenziót választhattam.
Bevallom azt is, hogy Nyáry Krisztián kitűnő könyve, Igazi hősök előtt nem ismertem Molnár Ferenc lányának nevét, vagy ha halottam róla, nem irányítottam rá jobban a figyelmem, mint a többi huszadik századi irodalom nagyjainak női rokonjára. Fel lehet hördülni, hogy micsoda szégyen, de valljuk be, Ady izgalmasabb téma, mint Csinszka, vagy hogy családon belül maradjak, Molnár Ferenc jóval többet és maradandóbbat alkotott Vészi Margitnál.

Szóval volt egy előfeltételezésem, hogy mi az, ami érdekel, de ezt már a bevezető felülírta.
Azt hiszem, ha már ilyen őszinte kitárulkozásnál tartunk, simán leírhatom azt is, hogy még sosem gondoltam mélyebben abba, hogy miből áll egy művészet - vagy irodalomtörténész munkája, hogy mennyi ténygyűjtéssel, rendszerezéssel jár egy-egy művelődéstörténeti kötet elkészítése, de Széchenyi Ágnes műve ebbe is betekintést enged.

A bevezetőben elmeséli, hogy miként kerültek egymás mellé modelljei, hogy Sárközi Mártával való gyűjtögetése hozta felszínre az irodalomban jeleskedő apa után, az újságíró fejedelem, Vészi József alakját; és persze Márta élete szorosan összefonódott mindkét alkotói munkát végző férjurával.
Biró Lajos Sárközi Márta nagybátyja volt, míg Szegi Pált a véletlen hozta a szerző elé, akit bevallottan az ismeretlen, a még feltáratlan területek, elfelejtett témák, karakterek izgattak.
Ez utóbbi ékes példája a Kornfield család krónikája, bár a Ganz gyár kapcsán a már említett Nyáry Krisztián is mesélt rólunk, mégis Kornfield Móric évtizedes, állhatatos mecenatúrája gyanítom, hogy meglepné a pécsi egyetem oktatóit is, nemcsak az orvosi kar tanítványait.

Tehát a kötet első része, az első négy tanulmány valójában egy nagyon-nagyon szélesen értelmezett családfa kutatás is, kezdve a Noé szerű alapító nagypapa ős, Vészi József alakjával, folytatva a mostanában népszerűvé vált vő, Biró Lajos életrajzával. Majd jön az unoka és annak első férje.





Vészi József fotóját a wikipédiáról hoztam, elvileg az egyik dédunokája töltötte fel a híres szabad enciklopédiára. Aradon született, számos újságot vezetett főszerkesztőként, pl. Budapesti Napló-t, berlini emigrációja idején a német Nyugatot, Jung Ungarn-t, illetve a Pester Lloydnál volt évtizedeken át főszerkesztő, vezércikk író.
Széchenyi Ágnes azt állítja Vésziről könyvében, hogy 1877-től 1938-ig tartó munkássága alatt a Temesvári Hírlapban megjelentek szerint 10,000 (igen, tízezer!) vezércikket írt. (Pályaképek, 19.oldal)
És itt most nem feltétlenül egy-két flekknyi apróságokról van szó, hiszen a Jung Ungarn-nál minden szám Vészi 10-12 oldalas publicisztikájával kezdett. (Pályaképek, 31. oldal)
Az a pláne ez utóbbi mini tanulmányokban, hogy németül íródtak.

Mi Vészi érdeme még? A fiatal tehetségek felkarolása, hogy csak két nagyon híres nevet említsek, Ady és Kosztolányi elindítása, mindketten Vészi keze alatt kezdtek publikálni, a Budapesti Naplóban.
Ady egy ideig hevesen udvarolt is a későbbi Molnár Ferencnének, Sárközi Márta anyjának, Vészi Margitnak, amit az újságíró mógul papa, Vészi József nem nézett jó szemmel. (Pályaképek, 26. oldal)


Biro Lajosról manapság annak kapcsán szoktak leginkább megemlékezni, hogy Korda Sándorral ők alapították a London Films Production-t és ők indították be a sikeres angol filmgyártást.
De Széchényi Ágnes a Pályaképekben közel 100 oldalt szánt Birónak, afféle kritikai életrajzot közelve az íróról, főleg annak újságírói és novellaírói kvalitásait dicsérve.
Egy lassan száz éves, mégis időtálló idézetet hoztam Birótól, ami az éleslátását bizonyítja, és beengedést ad stílusába, az őt foglalkoztató egyik kedvenc témájába:

"A magyar nemzeti szóval, a nemzeti gondolattal, a hozzáfűződő egész érzésvilággal olyan hitványul éltek vissza, annyi mulasztás és annyi gyalázatosság takarójául használták, minden értékes és termékeny tartalmától megfosztották, hogy mostani szorongattatásának idején a magyarság nem is tud a nemzeti érzésnek egy teljes egységet teremtő, szép és forró fellobbanásában találkozni."
(Pályaképek, 122. oldal; eredetileg publikálva Csalódások, Világ, 1919. január 9.)




Olyan kis szolid ez a borító, ugye?
Felismeritek, ha azt mondom Gerald Durrell egyik leghíresebb és legnépszerűbb műve?

A Korfu trilógia első kötete, a méltán kedvelt Családom és egyéb állatfajták most azért került ebbe a művészettörténeti könyv ismertetőjébe, mert a magyar fordítója egyben műstoppoló, mecénás, piaci almaárus és a Válasz című, Illyés Gyula nevével is összefonódott irodalmi folyóirat szerkesztője és konkrétul otthont biztosító mentőangyala, Sárközi Györgyné.
Alias Sárközi Márta, született Molnár Márta, apja neve Molnár Ferenc, anyja neve Vészi Margit.

A wikipédián 8 kerek mondatban sikerült lerendezni az életrajzát, holott van fenn az interneten számos részletesebb megemlékezés, éppúgy Széchenyi Ágnestől az ÉS 51. évfolyam, 12. száma, mint ahogy fiának, Horváth Ádámnak figyelemre méltó mondata visszaemlékezésében: 'Másokra pazarolta magát'.
Majdhogynem a rokonság felsorolása többet tesz ki a híres online enciklopédián, mint az írónő rövidre vágott életútja. Még csak egy fénykép sincs mellékelve róla ://
Pedig mennyi mindent meg kellett élnie, és ebből mennyire sok volt a kellemetlen, a nehézség, a probléma. Széchenyi Ágnes ezt az életsors ismertetését már a Menedékházban közölte 2004-ben, de az akkori bevezető tanulmányát tovább bővítette, új információkkal, jegyzetekkel látta el.

Számomra a legmeghatározóbb észrevétel az volt Sárközi Mártával kapcsolatban, hogy milyen gyökértelen gyerekkora volt, hogy mennyire nehéz volt gyermekének lennie két művészembernek.
Külső szemlélőként jól látható az aranykalitka, amibe beleszületett, mindent megkapott neveltetése során, csak figyelmet sosem.
Vajon rájött-e a halálos ágyán, hogy ő éppen azért óvott, védett, féltett, oltalmazott mindenkit, akit csak tudott, törődött másokkal a végletekig, mert élete eszmélésekor, mikor szüksége lett volna rá, semmilyen érzelmi háló nem vette körül?
Hihetetlen, emberfeletti, szinte már a lélektan témakörébe tartozó pszichózis az, hogy a saját emóciók nélküli világából ennyire gyökeresen másik lélek fejlődött ki.






Kinek ajánlanám a Pályaképeket?

Alapjában véve ez egy nehéz könyv, mert ugyebár szakkönyv, tehát telis-tele van lábjegyzettel, amitől időnként bonyolult olvasni.
De azt tudom mondani, hogy nem csak irodalomtanároknak, irodalmat egyetemen, főiskolán, emelt szinten tanulóknak való, hanem a huszadik századi magyar történelmet, anyanyelvünket kedvelőknek is.
A mű legnagyobb erénye, hogy egyetlen pillanatra sincs száraz stílusa, de még csak nem is kioktató, szájbarágós, hanem értelmes, tanító jellegű a szöveg, ami gyakran szépirodalmi stílbe fordul át.
Én általában gyorsan olvasok, de most direkt lassítottam a tempómon, adtam időt magamnak és a kötetnek is, hogy hassanak rám az egyes életutak, és még inkább, hogy ezen a hihetetlenül nagy tudásanyagon, információbombán át tudjak látni.

Mert Széchényi Ágnes háttértudása - és ebből a 360 oldalból tisztán kiviláglik -, olyan hatalmas, mind irodalmi, mind művészettörténeti, mind politikai, történelmi szempontból, hogy az átlag olvasó csak szédelegve bámulja.

Talán egy-két helyen én rövidebbre vettem volna a lábjegyzeteket, minden politikusnál feleslegesnek éreztem felsorolni az összes betöltött posztját, életútját. És talán jó lett volna, ha van egy kronológiai táblázat, akár rajzos formában is, hogy az normál befogadó könyvmoly is könnyebben be tudja tájolni az egymást ismerő, együtt dolgozó, élő pályatársakat.
De persze ez egy szakkönyv, én választottam, ne nyavalyogjak.

Én rengeteget tanultam, köszönöm Széchenyi Ágnesnek az Élményt.
Első találkozásra 4 és fél csillag a kötet, biztosan újraolvasós pár év múlva, addig is próbálok majd kölcsönözni Biró novelláskötetet, és mindenképpen el szeretném olvasni a Menedékházat is.
A nagyszerű szerzőnek meg további jó munkát kívánok az újabb kiegészítésekhez, tanulmányokhoz, mert ha jól sejtem, ez a kötet csak egy állomás volt (annak remekbe szabott!) az újabb feltáratlan területek, elfelejtett témák és irodalmi alakok előtt.

:)
Egy művészettörténész, irodalomtörténész munkája igazi végtelen történet, az átlagos emberek és megszállott könyvmolyok nagy szerencséjére. 



Share:

2016. július 25., hétfő

A hét verse: Szabó T. Anna - Éjjeli lomb



Szabó T. Anna: Éjjeli lomb

Nem tudsz aludni. Téres-tágas
sötétség moccan, éled.
Nem tudsz aludni.
Éjjeli lomb szól,
kolompol: véged, véged.

Falevél tapsa, fű pengéje
egymáshoz fenve hallik,
sötét szobádba folyondár tör be:
feléd iramlik.

Öklödet zárod, szemed szorítod,
lehunyva tartod,
vetett ágyadnak támasztod hátad:
tartod az ajtót.

Ágyad lábának veted a lábad:
óvjon a tested,
éjszaka hangját, sötét harangját
kívülrekeszted.

Nem tudsz aludni. Számlálod önnön
szívdobogásod,
sötétség útját, éjszaka kútját
belülről látod.

Tüdőd a lomb és ered folyondár:
betekert végleg,
lélegző lombból szíved kolompol:
véged van, véged.

***
Share:

2016. július 24., vasárnap

Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában (Könyvmoly párbaj)

"Ami Kambodzsában történik, Kambodzsában is marad."



FÜLSZÖVEG:

Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.




Szerintem:

Mindig nehéz egy sikeres regényt folytatni, pláne ha az első rész nagyon ütős, a második meg kevésbé.
Marni Bates sorozata a Smith gimnázium diákjairól szól, és az első két kötetben megismert szereplők egy kisebb epizód erejéig a harmadik részben is szerepelnek. De itt a fő szerep, mint általában a suliban is a rivaldafény Chelsea-re hullik, aki a Menők királynője.
Tisztázzuk gyorsan, mivel a második kötet, Láthatósági mellény lúzereknek nem tetszett, kissé megcsappant kedvvel kezdtem bele az olvasásba. 
Én egyébként sem voltam sose Menő, ha már kategorizálni kell, akkor vagy Láthatatlan, vagy Kocka voltam a középiskolában :d


De Marni Bates története az érem másik oldalával ismerteti meg az olvasót, a tökéletesnek hitt világ árnyoldalaival. Ugyanis Chelsea múltja elég sötét, az első pasija egy olyan fickó volt, aki nem ütötte őt meg, de szavaival, elvárásaival jócskán terrorizálta őt.
Szülei meg hiába gazdagok, híresek - anyja üzletasszony, apja professzor -, ha időt és figyelmet nem szentelnek rá, vagyis érzelmileg elhanyagolják.
Könnyed, nagyon olvasmányos történet volt, számos apró plusz elgondolkodtató részlettel, például, hogy Chelsea felmenői egyszerűen külföldre küldik a lányt, míg ők vállnak...
Vagy hogy miután a lány lett a gimi királynője, minden rosszat elképzelt róla mindenki, afféle sötét boszorkányként pletykáltak róla a háta mögött. 

"– Már van benne tapasztalatom, hogyan tettessem magam magabiztosnak stresszes helyzetekben. Hasznos képesség, ha egyszer mindenki ostobának tart."

"Magamra erőltettem a szerepet, amelyet vártak tőlem. 
Mire ráébredtem, hogy az egész nem tesz boldoggá, már teljesen hozzászoktam."


De a mellékszereplők élete sem fenékig tejfel, az egyik lány arról mesél, hogyan próbálták barátnője szülei eltiltani őt szerelmétől, mert azt hitték, hogy a leszbikusság idővel majd elmúlik...

Azért rengeteg vicces poént is tartogat a történet, főleg mert a szerző abszolút kihasználja a fiú főhős nevét.

"– Fogd be, Dallas! – vetettem oda könnyedén, és odasétáltam az asztalhoz. 
Néhány perc alatt az egész csoport túljutott a biztonsági ellenőrzésen, de Amy meglepő módon odajött hozzám, és a fülembe súgta: 
– Houston. Tudod… a srác neve. Nem Dallas. 
– Tényleg? – kérdeztem tettetett ártatlansággal, de jó hangosan, hadd hallja mindenki. – Nem Austinnak hívják? Ez biztos? 
Amy komolyan bólintott. 
– Houston a neve.
– Nem San Antonio?"

Az első kötet után eddig az a kedvencem a sorozatból, szívesen ajánlom nektek is, jó kis nyári kikapcsolódást jelentett az olvasása :)
4 és fél csillag az ötből.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/marni-bates-meno-riado-kambodzsaban


Share:

2016. július 21., csütörtök

Nyári bookhaul



Nem tudom, ki, mennyire bírja, ha AKCIÓ feliratot lát könyvekkel kapcsolatban, egy biztos: én minden évben elbukom a nyári extra leárazásokat.
Sőt én vagyok a nőci, aki kindle-lel a hátizsákjában tért be ma két könyvesboltba is, hogy 10 kötettel többet cipeljen haza...
Mentségemre legyen szólva, azért a -60-90 %-nál szerintem ezeket a könyveket már bűn lett volna otthagyni, és különben is, vettem a gyerekeimnek is egy-egy kötetet.

Elsőként említeném ezt az Örök kaland nevű fantayst-t Fanninak, de mivel izgalmasnak tűnik a fülszövege, előbb-utóbb én is sorra kerítem.
"Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot."
Szintén az Alexandrából származik Margaret Atwood fantasztikus disztópiája, a Guvat és Gazella. Eredetileg 2003-ban jelent meg, míg nálunk csak 2012-ben adták ki, és egy trilógia első része. Jövő hónapban ezt fogom újraolvasni és értékelni a mini-könyvklub utolsó fordulójára, és nektek is nagyon-nagyon ajánlom.
Az egyik legjobb kortárs disztópia, amit csak olvastam az elmúlt három évben.




Ez egy kicsit sajátos poszt lesz abból a szempontból, hogy mutatok egy érdekes fényképet is :)
Nem kínozok senkit a találgatással, ezt a képet a Fókusz könyváruház folyosóján lőttem - igen, ott, ahol szombat este tűz volt. Kicsit katasztrófa turistát játszottam ;)

Őszintén megmondom, amióta meghallottam a híreket, itt aggódtam a megrendelésem miatt - amit természetesen én se tudtam átvenni. Pénteken jött az email, sms, mehetek a könyvekért, szombat este meg égett az áruház, benne az én megrendelésem is :/
De tegnap már jött az újabb értesítő, ma pedig azt tudom nektek elmesélni, hogy szépen, rendezetten állnak a könyvhalmok és éppen az újonnan üvegezett kirakatot rendezték át, mikor ma ebédidő körül eljöttem a boltból.
Holnap reggelre már csak annyi nyoma marad a tűznek, hogy az üzlet feletti Fókusz könyváruház felirat fele látszódik, a fókusz szó, a többit leégette a vörös ördög.

Szóval a Líra  kiárusításból vásároltam be igazán, habár három könyv titkos helyre került, mert szülinapi meglepetés lesz belőle ;)
Magamnak pedig levadásztam három Fekete István novellagyűjteményt, illetve két Athenaeum regényt, melyek a 18. században játszódnak.
Mozart múzsája természetesen az operaszínpadok világáról szól, míg Madame Zoya időutazós könyv. Ahogy elnéztem egyik történet sem nyűgözte le teljesen az olvasókat a molyon, no, de annyi baj legyen, egy-egy gombóc fagyival kevesebbet eszem legfeljebb a közeljövőben.




Mai gyerekkönyv beszerzésem két foglalkoztatókönyvet foglalt magában, 4 és 6 éves gyerkőceimnek, illetve megkaptuk Hajni barátnőm nagylelkű ajándékát, néhány Roald Dahl minikötetet.
Ezeket a bájos könyveket az angol mcdonalds-okban adták a gyerekmenühöz, én azt hiszem anno egy ehhez hasonló újságcikk nyomán szereztem az akcióról tudomást.
Jelenleg éppen a Kis kedvencek titkos életéről szóló (rajzfilmes) könyvecskéket osztogatnak, de sajnos nálunk nem.

Holott milyen nagyon-nagyon jó lenne, akár az éppen aktuális rajzfilmekhez, vagy az angol gyerekirodalomhoz kapcsolódva, de még magyar gyerekkötetek is hamarabb kerülhetnének a gyerekekhez, szülőkhöz közel.
Létfontosságú lenne, hogy gyermekeink megismerkedjenek Dahl okosságával:
"A könyvek idegen világokba röpítették, érdekes emberek izgalmas életével ismertették meg. Hajdanvolt vitorlásokon hajózott Joseph Conraddal. Eljutott Afrikába Ernest Hemingwayjel, Indiába Rudyard Kiplinggel. Beutazta a nagyvilágot – holott ki sem mozdult szobácskájából egy kis angol faluban."
https://moly.hu/idezetek/443685


Felirat hozzáadása
Share:

2016. július 19., kedd

Szerb Antal: A Pendragon legenda



Fülszöveg: Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. 
Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Valamilyen szinten az egy átok egy író, vagy akármilyen alkotó számára, ha a közvélemény egyetlen művel azonosítja őt, és ebben Szerb Antal életműve sem kivétel.
A két irodalomtörténeti, tankönyvi segédletként is kitűnően használható könyve mellett az átlag olvasó csak a nagyon jól megírt, lélektani regényét az Utas és holdvilágot ismeri, amit már én is méltattam itt a blogon.
Pedig vannak más, kiemelkedően jó Szerb művek, mint A királyné nyaklánca, ami egy felettébb élvezetes történelmi regény, de olyan műfaji kikacsintások is, mint a VII. Olivér, ami kalandregény, vagy a szatirikus Budapest kalauz marslakók számára.
A kalandozások és a paródiák közti átmentet a címadó mű, a Pendragon legenda rejti magában.

Akárcsak Jane Austen által írt Klastrom titkában, itt is a horror történetek a kifigurázás alapja, megfejelve egy Münchansen bárót idéző szereplővel, Bátky János magyar tudós figurájával.
Bátky pár novellában is szerepel Szerb Antal életművében, ott sem hazudtolja meg magát, nőszédítő, lovagias léhűtő, aki habár jókora tudással rendelkezik, azért gyanúsan sosem dolgozik igazán, nem lehet tudni, valójában miből él.
Engem jó néhány megmozdulásában Leslie L. Lawrence műveinek főhősére emlékeztet, a hírneves, szerencsés bogártudósra.
Más eltúlzott és sarkított férfi szereplők még az angol arisztokráciát megtestesítő Earl of Gwynedd, az ő tapasztalatlan unokaöccse, Osborne Pendragon; a rámenős és valamit titkoló gazember amerikai, Maloney.
A mellékszereplők köre a rendkívül erőteljesen sablonizált gonosz ellenfél, őrült ős, komor komornyik, hűséges szolga és hűbérien viselkedő helyi pap figurájából áll, akik hozzá tesznek az időnként nem kissé fordulatos történet zavarosságához.

"- Drága fiam, - mondta Maloney - Ön a legokosabb ember a világon és szavamra mindig könnybelábad a szemem, ha eszembe jut, hogy nekem ilyen barátom van, de azért nem ártana Önnek, ha kéthónaponkint egyszer tíz percet női társaságban töltene. Garantálom, hogy meglepetések érnék. Nem igaz, doktor?
- Szóról-szóra."


Női fronton mindössze három karakter van, Cynthia az earl unokahúga a megmentendő várkisasszony Bátky szerint, míg Eileen a misztikus, elérhetetlen Szexistennő egy időben csavarja el több férfi fejét is. Hozzájuk képest Lene Kretzsch, a német, férfifaló amazon nemcsak hogy szórakoztató alak, de jóval őszintébb és impulzusabb is tetteiben.
Habár a könyvklubunkban elhangzott a szexizmus vádja, szerintem inkább szórakoztató Osborne nőkkel való bénázása, Maloney beszólásai, az earl síron túli szerelme.
Lene pedig, aki egy két lábon járó női Casanova, a női feminizmus példaképe lehetne, olyan gondolati, lelki szabadságban él önmagával, és a világgal.
Hisz ki lehet annál szabadabb, aki tükörbe tud nézni, és be tudja látni, hogy mire képes, mennyire nem lenne jó feleség, még akkor sem, ha roppant csábító a vagyon és a rang. Le a kalappal az ilyen szintű őszinteséggel szemben.



Az earl annyira sablonszerűen angol, hogy az már fájdalmas időnként; Osborne esetlensége (és főleg a szerelmi élete) meg annyira mulattató, hogy Wodehouse-t idézi. A nyomozós részek Watson doktor stílusában készültek, de a történelmi vonulat olyan szépen leöblíti az egészet, hogy végig azon töprengtem, vajon mennyi ebből a kitaláció, és mi az igazi történelem.

"– All right – felelte Osborne –, de nem gondolja, Padre, hogy csak túlságos lokálpatriotizmussal lehetne feltételezni, hogy az apokaliptikus lovasok éppen Llanvyganban kezdjék meg európai turnéjukat?"

"Kérem, vacsorázzék velem. Ha engem némileg hülyének talál, az nem tesz semmit. Idővel meg fogja szokni, más is úgy volt vele."




Szóval tartom magam a 2014-es értékelésemhez:
Zseniális volt, kellő mértékben humoros, kalandos, horrorisztikus-misztikus :)
4,5 csillag a lehetséges ötből.

 De ha nem volt mögötte semmi valóság, csak legendárium, akkor is kitűnően megírt mű, ilyen okosságokkal:
„Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni,fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni.”

***
„Mindnyájan külön kis világot építünk magunknak a rögeszméinkből, és tökéletlen fényjelekkel próbáljuk értesíteni egymást.”

***

A bibliofília mámorában éltem. (…) Milyen csodálatos dolog a könyv.

***
…az embert az különbözteti meg az állattól, hogy többet lát a dolgokban, mint amennyi nyilvánvaló bennük. Az állat a párját csak állatnak látja. Az ember a párját több-mint-emberinek.


"Vannak pillanatok, amikor a nők teljesen úgy viselkednek, mintha emberek lennének." -
A könyvklubban leginkább ez a mondat volt taszító a lányok szemében, pedig megmondom őszintén, ha kicseréljük a két főnevet, szerintem is vannak pillanatok, amikor a férfiak úgy viselkednek, mintha emberek lennének :P
Tehát ha Szerb Antal szexista, akkor én is az vagyok :D


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/szerb-antal-a-pendragon-legenda



Mek ebook változat:
http://mek.oszk.hu/14800/14898/index.phtml
Share:

2016. július 18., hétfő

A hét verse: Hajnal Anna - A gond akár a szemfedél



A gond akár a szemfedél 


A földomlás a zöld vetést,
nyomja a gond a szívemet,
megfullaszt mindent, eltemet,
bomlaszt az örök számvetés.

A gond akár a szemfedél,
vagy súlyos föld szemem fölött,
minden alája költözött,
s a napvilágra fel nem ér.

Lelkemben bomlik mind a kép,
poshadnak a halas tavak,
szúrágta erdők omlanak
egy fa ha áll, kísértetkép.

A gyanta már-már borostyán,
kövülnek régi ligetek,
halnak a csigás szigetek,
s lassan merülnek víz alá.

Haldoklás felejti magát,
ha elnyúlok a vánkoson,
csak villog alvó mosolyom
s elárul mint a redves fát.

***
Vers szövegének forrása:
centrifuga.blog.hu
Share:

2016. július 17., vasárnap

Vasárnapi Próféta 24: Nyári design



A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :)
Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.


Csinos lettem? vagy lettünk? :)
Kicsit már muszáj volt ez a ráncfelvarrás, mert itt evett meg a sárga fene, hogy AniTiger blogja milyen szép lett <3, illetve még inkább: az egész Dorothy hibája!
Nagyon klassz, inspiráló írásai vannak blogírásról, kinézetről, tartalomról, és bevallom őszintén, hogy míg a szövegek összehozásához nem igénylek támaszkodót, de a modern, update, éppen divatos design tekintetében igen.

Ha valaki tegnap délután erre járt, akkor láthatta, hogy mekkora kínkeservvel tudtam összehozni ezt a kis sikkes külsőt, meg azt is, hogy három másik template-et is felpróbáltam, mire persze kiderült, hogy az első lesz jó :D
Tipikus nő vagyok, tudom...

Hogy kalandjaimat érzékeltetni tudjam, elmesélem, hogy egyszer sikerült az összes szöveget láthatatlanná, valójában fehérré varázsolnom, mert összekevertem a színkódokat :))





A legnagyobb, legszembetűnőbb és legjobb változtatás a legördülő menük bevezetése a fejlécben, egyfelől, juhé, mostantól mindig fogom tudni, hogyan kell csinálni! Másfelől meg jóval egyszerűbb, átláthatóbb a navigáció.
A Rólam pont alá került a bemutatkozó szöveg természetesen, plusz a blogon lévő írások listája, de az elérhetőségeim közzé feltettem a Merengős profil linkemet, tehát aki slashre vágyik tőlem, az mehet olvasni. Csak aztán ne mondjátok, hogy nem szóltam :)

A recik kaptak egy külön menüpontot, mert megérdemlik (:D én vagyok itt a helyi L'oréal ügynök).
A könyvek pont alatt a molyon adott évben elolvasott művek szerepelnek, a kapcsolat menü pedig kivisz az FB oldalra.
Közös projekt címszó alá kerültek az alábbi címkéjű bejegyzések: VKP, mini-könyvklub és könyvmoly párbaj.







Ami változott még, jócskán, azok a címkék, tagok, label-ek, ki hogy hívja őket. Ugyebár volt vagy már kétszáz, és kissé nehéz volt keresni köztük, így lecsökkentettem őket a negyven leggyakoribbra.
De hát azért van a kereső az oldalsó widgetek közül felül, hogy használjátok :)
És akkor jön a nyafogás,  hogy mi az, ami nem jó még ... mert ilyen az ember, sosem teljesen elégedett.
Tanulnom kell a képek használatát, nem mindegy, hová mekkorát mellékelek.
 

Amin még változtatnék, azok a színek, mert bár nagyon szépek ezek a paszteles, fagylalt árnyalatok, de igazából én a fehér-szürke-barna színkombinációt díjaznám nagyon, csak ott nem volt elég hely ennek a sok apró plusz menüpontnak, oldalelemnek, widgetnek.
Egyelőre azért annak is örülök, ami most van, legfeljebb télre keresek valami még ennél is szolidabb, pepitát.





Amihez viszont segítséget szeretnék kérni, és ezzel bekerül a fejlécbe is egy KÉRÉS gomb, az a következők:

 ~ Légyszíves, használjátok a bejegyzések alatti dobozokat, elolvastam, tetszik/nem tetszik/unalmas volt gombokat, azért vannak. Neked csak egy klikk, nekem viszont fontos a visszajelzés, még ha negatív is :P

~ Az éppen aktuális moly olvasmányaimmal kapcsolatban nyugodtan lehet kívánni, akár itt, akár a molyon, akár az FB-én jelezni, hogy valamiről szívesen olvasnátok véleményt :)

~ Ha valami nem működik, gikszer van, legyen az kép, link, videó, akkor nagyon örülnék, ha jeleznétek - ez az egyik legeslegnagyobb segítség, amit csak tudtok adni.
 (A gombnyomogatás után, mert a rögeszme az már csak ilyen fix nálam :D )
Lehet a mailre is kattintani, de mivel a posztok alatt a megjegyzések csak jóváhagyás után jelennek meg, így a problémás bejegyzés után azonnal tudok javítani is.

~ LINKCSERÉT szívesen fogadok :) segítsük egymást!

~ És még mindig jöhetnek kortárs költemények is, a hét verse címke alá, most épp kifogytam. Neked ingyen reklám, nekem tartalom, igazi nyerő-nyerő szituáció.

~ Mondtam már, de újra leírom:
hét közbeni friss infókat, azonnali elérhetőséget a moly és a twitter biztosít nekem, a gmail mellett még azok vannak a mobilomon éjjel-nappal nyitva ;)
A híres mikroblog alkalmazást kifejezetten sokat használom és naponta reblogolok valamit JKR, Mugglenet vagy Joanne Harris hírfolyamából is. 


Esik, olvassatok sokat ti is, és itt az alkalom, megkérdezem: legyen vélemény Háy János könyvéről? :D


Share:

2016. július 15., péntek

Would you rather - Harry Potter edition ⚡️



Poszthoz az ötletet a Mugglenet twitter hírfolyamából szereztem, egészen pontosan ez a július 12-ei kérdezz-felelek inspirált, tehát az eredeti felvetések és a képek mind a Mugglenet okosságai.
A would you rather jelentése, hogy inkább ezt tennéd/választanád, ha lehetőséged lenne rá, néhol majd csak kettő választási lehetőség van, néhol több.


Would you rather - Harry Potter edition ⚡️

Quote with your choice!
https://twitter.com/MuggleNet/status/752945049063653376


1., Would you rather duel with Dumbledore or Voldemort?



Hát, hör, rögvest az első kérdés nehéz, és gondolom az egyikkel sem az meg nem opció ;)
Nem tudom, talán ha nagyon muszáj és meg kell halni, akkor inkább Dumbledore kezétől, mondjuk egyikőjükben sem bízok, de ő még mindig tisztességesebb és kevésbé várható, hogy hátba támad, vagy sötét varázslatokkal kínozna, mint a Nagyúr.


2., Would your rather attend Hogwarts or Ilvermorny?




Nos JKR még a négyes kötetben írta, hogy több varázslóiskola létezik a Földön, de csak idén januárban érkezett meg az észak-amerikai iskoláról szóló leírása a Pottermore-ra. Nyilvánvalóan míg zajlik a Fantastic Beasts (Legendás állatok és megfigyelésük) film forgatása, előkészítése, valahogy meg kell nyerni a híresen lelkes amcsi moziközönséget...

Ennyi rosszindulat után talán nem is meglepő, hogy marad számomra Hogwarts, azaz magyarul Roxfort.



3., Would you rather drink Butterbeer or Firewhiskey?




A sört csak hidegen és nőcisen, azaz ízesítve szeretem, úgyhogy inkább jöjjön a whiskey!
Egyszer élünk...


4., Would you rather be bestfriends with Hermione or Luna?



Akik ismernek, azoknak nem meglepő a legjobb barátom választásom.
Imádom Lunát, kifejezetten tudok lenni én is pont ennyire álmodó, szürreális, elvont, mint ő, talán a belső békéje, a zen bölcsessége, amit hordozz magában, az nem megy még.

De azt már írtam itt a blogon is, a tetoválásról szóló bejegyzésemben, hogy az ő mondását, "Don't worry. You're just as sane as I am.” szívesen hordoznám magamon. (fordítás: Ne aggódj, olyan épp eszű vagy, mint én.)


5.,Who would you rather have as a motherly figure?





Na, ez egy érdekes kérdés, mert itt nincs az egyik kedvenc anyafigurám, Andoméda Tonks, akit én pl kicserélnék a lányával, mert szegénynek ideje sem igazán volt megélni az anyaságot.

Ha ugyebár a sok gyereket nézzük, úgy Molly lenne hozzám a közelálló, de utálom szegény fejét, nála már csak Ginnytől ver ki jobban a víz a Weasley családban. Tudom én, nap mint nap tapasztalom, hogy mennyi teendő van egy több gyerekes családban, de én SOSE csomagolnám a kölkömnek azt a kaját, amit utál enni, vagy nem küldenék neki olyan ruhát, amit gyűlöl.
Leírom, hogy extrán pontos legyek: Ronról van szó, szegény utálja a barna színt, de olyan karácsonyi pulcsit kap, illetve még mindig az első könyvből idézem: "Anya mindig elfelejti, hogy nem szeretem a konzevrhúst." (98.o.)

Írói szempontból két kedvencem van, Narcissa és Androméda, ez utóbbi tisztára jolly joker - mivel keveset tudunk róla, szinte bármi lehet kánon feltételezés vele kapcsolatban.
Amúgy olvasóként, emberként valahol Lilly és Narcissa között helyezkedem el, tudnám az életemet adni a gyerekeimért, őket tisztelem és nagyra becsülöm tetteikért.



6., Would you rather read the Cursed Child script book or the Fantastic Beasts screenplay?

Mit olvasnál szívesebben a színházi darabot, Elátkozott gyermeket vagy a Legendás állatok forgatókönyvét ?
Ez egy hülye kérdés, mivel mindkettő boltokba kerül idén, és fogom olvasni őket.
Egyformán várom őket, talán a Legendás abból a szempontból jobb, hogy azt JKR írta, míg a másikat nem.


7., Would you rather go to The Leaky Cauldron or the Three Broomsticks?



Leaky :)) mert az azt jelentené, hogy ott vagyok az Abszol úton :D



8., Would you rather have Snape, Umbridge, Moody/Crouch Jr or Lupin as your DADA professor?

Kedvenc Sötét varázslatok kivédése tanárt kell választani, hát ki az a normálatlan, aki Umbridge-t választja??
  Jó, hogy nem kérdezz rá a Carrow testvérekre...

Viccen kívül, ha tanulásról van szó, akkor Lupin és Piton (Snape) voltak a legjobbak, bár az álruhás Rémszem (Moody, aki valójában Barty Crouch) is kellően jól oktatták a rájuk bízott gyerkőcöket.
A választásom:
Lupin <3




9., Would you rather live in the Burrow or Malfoy Manor?

Odú, vagy Malfoy rezidencia?
Hozzám a kastély illik, ez nem is kérdéses, köszöntem szépen a meghívást :D



10.,  Which Weasley would you rather be friends with?





A képen látható Weasley-k közül az ikrekkel barátkoznék,  Bill és Charlie jöhet még, a többiek sorrendje meg: Arthur, Percy, Ron és a két nőszemély.
(Szegényeket nagyon nem bírom, az éppen a hangulatomtól változó, meg a könyvtől, fictől, hogy melyik idegesít jobban. Ront már egész megtanultam tolerálni, vagy már annyiszor nyírtam ki írás közben, hogy kezdem megbocsátani neki, amiért folyton cserbenhagyta Harryt.)



11. Would you rather meet the Harry Potter cast or the Cursed Child cast?

Na, ez a másik hülye kérdés, ki nem választaná az eredeti színészstábot, mindenki mást mellőzve?




12., Which of the Cursed Child next gen kids would you be closest to?

Második generációs, az Elátkozott gyermekben szereplők közül ki áll hozzád a legközelebb?
Itt volt a válaszadók között, aki Teddy Lupinra szavazott, de elvileg Albus Severus Potter, Rose Weasley és Scorpius Malfoy közül lehetne választani.

Hát nehéz kérdés, én úgy mindegyik fiatalt kedvelem, ficíróként látok bennük sok-sok potenciált, de dolgozni leggyakrabban Scorp-pal és Teddy-vel szoktam.
Szóval őket választanám, bár Albus szegény feje lelkileg tényleg egy izgalmas prés alatt van, érdekfeszítő, elgondolkodtató karaktert alkotott belőle Rowling, elég csak a három nagyon híres névre ránézni, akivel megáldotta őt az írónő.


13., Would you rather have Fred or George die?





Inkább Fred vagy inkább George haljon meg? - hangzott el a méltán közfelháborodást keltő kérdés.

Egyesek azt válaszolták a twitteren, hogy szégyellnék magukat a Mugglenet helyében, amiért ilyet kérdeznek; míg mások arra mutattak rá, hogy nem volt pont elég az, hogy Jo megölte Fredet, még újra feszegetni ezt a szomorú pillanatot.
:D

Én is csatlakoznék az előttem panaszkodókhoz, őszintén szólva én Percy halálát vártam volna, - sok másik rajongóval együtt, teszem hozzá -, hogy visszatér a családja keblére, bevallja hibáit, majd minimum megmenti az egyikőjüket, és így hősies halált hal.
De hát mint tudjuk, itt mi csak vendégek vagyunk, JKR a főrendező, csak szívből tudom sajnálni George-ot, mert mindig az életben maradt félpárnak nehezebb.


14., Would you rather visit the Wizarding World of Harry Potter or the Harry Potter studio tour?

Melyiket látogatnád meg, a HP varázsvilágot, vagy a HP filmstúdiót?

A válaszadók arra mutattak rá, hogy mivel London mellett van a Leavesden filmstúdió, ahol a filmek készültek, ami viszonylag egyszerűbben elérhető sokak számára, mint az orlandói, Florida, USA élménypark.
Én maradnék inkább a filmtúrán, köszi, egyelőre, a vidámpark szerű dolgokhoz már kicsit kezdek kiöregedni. Majd Fanni...


15., Would you rather be a part of the Order of the Phoenix or the Death Eaters?



Melyik lennél, Főnix rendje tag, vagy halálfaló?

Középen miért nem lehet állni, Pitonnal?
De úgy őszintén, szívesen megátkoznék ezt-azt, partiznék egyet a Malfoy kúriában, de a végén persze jókislány lennék :D


Remélem jól szórakoztatok olvasás közben, nekem mindenképpen pompás mulatság volt összeállítani ezt a kis posztot.
Természetesen, ha lesz másik kör, majd írok még hasonló bejegyzéseket, hiszen:



Share:

2016. július 14., csütörtök

Bencsik Orsolya: Több élet

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!



FÜLSZÖVEG:


Bencsik Orsolya új könyve lenyűgöző látomás: szétírt lányregény és megrázó családelbeszélés egyszerre. Egy olyan világ tárul elénk, amelyben megejtő szépséggel válnak elbeszélhetővé a sertéstenyésztés mindennapjai, a generációs konfliktusok vagy épp a párkeresés nehézségei. Egy összetéveszthetetlenül fanyar hang szólal meg itt: de vajon elbeszélhetjük-e felmenőink helyett a családunk történetét?
Bencsik Orsolya könyvében mindenből több van: több irodalom, több együttérzés, több szatíra – több élet.






A véleményem: 



Önéletrajzi írások esetén a kritikus tolla talán kevésbé meri szántani a papírt, pláne, ha ennyire áttételesen biográfiai adatokkal átszőtt történetről van szó, mint Bencsik Orsolya harmadik kötetében.
Ismét a fülszöveg volt az, amire ráugrottam, ami kíváncsivá tett, a hogyan, miként látja a világot egy kortárs női író kérdését feszegettem.
Azt kell, hogy mondjam: búsan, enyhe depressziós felhanggal, és valami időnként hihetetlenül abszurdba hajló világképpel.
 A családtagok, főszereplő hasonlítása állatokhoz meglehetősen ritka a szépirodalomban, és nekem két név is eszembe jutott olvasás közben, ezek közül csak az egyik volt a nyilvánvaló Orwell. A másik Kaffka és az Átváltozás, mikor a lelki folyamatokat ábrázolta az állattá válás során. Bencsik Orsolya valamiképpen fordítva írta meg regényét, nála a kezdeti pont a disznóól, és ide is végződik a történet, miközben karakterei olykor emberként, olykor malacként élik meg sorsukat.

Mint említettem ez egy borongós karakterű könyv, de mégis voltak benne részek, mellékszálak, amik elszórakoztattak, például az internetes társkeresés, vagy a főhősnő gyakori skype beszélgetései családtagjaival. Olvastam egy interjúban, hogy az írónő szereti belevinni magát, életét a történeteibe, de remélem, hogy a piacon való alkohol árusítás csak más sorsának bemutatása, és nem emlékkép. Egyébiránt az egész regényen nehéz kiigazodni abból a szempontból, hogy mi lehet a valóság, mi az abszurditás, mikor állat az elbeszélő, és mikor nem; ezért éreztem a műhöz jóval közelebbi kapcsolatnak Kaffka rémképét, mint Orwell tanmeséjét.

De vajon miért a disznó az, amiért úgy érezzük, hogy hasonlításra méltó az emberrel? A falánksága miatt? A lökdösődés, tülekedés miatt, amit a vályú előtt rendez a konda, éppen úgy, mintha egy bevásárlóközpont megnyitása, akció előtt türelmetlenkedne a mai kor tárgyéhes embere?
Vagy az intelligenciája miatt, vagy, mert éppen úgy emlős, mindenevő, és akár dögöt is elfogyaszt, mint a magát csúcsragadozónak érző ember?

„Valamely állatot jelölő szavakból képzett igék az állathoz hasonló emberi tulajdonságot is kifejezhetnek.
A disznó szóból képzett disznólkodik ige jelentése rosszalló. Aki disznólkodik, az a nemi élet és testi szükséglet fogalomköréből illetlen, durva, közönséges szavakat mond, ilyen egyértelműen sikamlós vicceket ad elő. Már enyhébb megítélés alá esik, ha valaki malackodik. Az udvarló gesztusát kísérheti kétértelmű megjegyzés, célzás, melyre rendreutasító válasz ez: Ne malackodj! (A malac szóból képzett malackodik ige egyébként jelentheti azt is, hogy egy gyerek malac módjára eszik.)”

Szándékosan voltam hatásvadász, elnézést érte, de érzékeltetni akartam Orsolya nem túl finomkodó stílusát, ami messzemenőkig furává teszi számomra a szétírt lányregény jelzőt.
Ez a mű egyszerre nagyon depis, másfelől valahol elképesztően izgalmas formai, műfaji kezdeményezés.
A mai kortárs irodalommal hivatásosan foglalkozóknak, irodalomtanároknak és könyvtárosoknak ajánlanám a művet, de még inkább az utat, kifejezésmódot kereső fiatal íróknak. Nekik kell rácsodálkozni a módszerre, a naplószerű elbeszélőmód és a szürreális, átvitt értelemmel bőven átszőtt álomvilág keveredésére, és eldönteni ez lehet-e a jövő egyik útja.

Én most ezt az első találkozást, tekintve az idei eddigi olvasmányaimat, 3 és fél csillaggal díjazom.


Forrásaim a bejegyzéshez:
Bencsik Orsolya interjú
Litera.hu kritika
mellékelt szerzői fotó forrása az OSzK

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/bencsik-orsolya-tobb-elet
Share: