Bencsik Orsolya: Több élet

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!



FÜLSZÖVEG:


Bencsik Orsolya új könyve lenyűgöző látomás: szétírt lányregény és megrázó családelbeszélés egyszerre. Egy olyan világ tárul elénk, amelyben megejtő szépséggel válnak elbeszélhetővé a sertéstenyésztés mindennapjai, a generációs konfliktusok vagy épp a párkeresés nehézségei. Egy összetéveszthetetlenül fanyar hang szólal meg itt: de vajon elbeszélhetjük-e felmenőink helyett a családunk történetét?
Bencsik Orsolya könyvében mindenből több van: több irodalom, több együttérzés, több szatíra – több élet.






A véleményem: 



Önéletrajzi írások esetén a kritikus tolla talán kevésbé meri szántani a papírt, pláne, ha ennyire áttételesen biográfiai adatokkal átszőtt történetről van szó, mint Bencsik Orsolya harmadik kötetében.
Ismét a fülszöveg volt az, amire ráugrottam, ami kíváncsivá tett, a hogyan, miként látja a világot egy kortárs női író kérdését feszegettem.
Azt kell, hogy mondjam: búsan, enyhe depressziós felhanggal, és valami időnként hihetetlenül abszurdba hajló világképpel.
 A családtagok, főszereplő hasonlítása állatokhoz meglehetősen ritka a szépirodalomban, és nekem két név is eszembe jutott olvasás közben, ezek közül csak az egyik volt a nyilvánvaló Orwell. A másik Kaffka és az Átváltozás, mikor a lelki folyamatokat ábrázolta az állattá válás során. Bencsik Orsolya valamiképpen fordítva írta meg regényét, nála a kezdeti pont a disznóól, és ide is végződik a történet, miközben karakterei olykor emberként, olykor malacként élik meg sorsukat.

Mint említettem ez egy borongós karakterű könyv, de mégis voltak benne részek, mellékszálak, amik elszórakoztattak, például az internetes társkeresés, vagy a főhősnő gyakori skype beszélgetései családtagjaival. Olvastam egy interjúban, hogy az írónő szereti belevinni magát, életét a történeteibe, de remélem, hogy a piacon való alkohol árusítás csak más sorsának bemutatása, és nem emlékkép. Egyébiránt az egész regényen nehéz kiigazodni abból a szempontból, hogy mi lehet a valóság, mi az abszurditás, mikor állat az elbeszélő, és mikor nem; ezért éreztem a műhöz jóval közelebbi kapcsolatnak Kaffka rémképét, mint Orwell tanmeséjét.

De vajon miért a disznó az, amiért úgy érezzük, hogy hasonlításra méltó az emberrel? A falánksága miatt? A lökdösődés, tülekedés miatt, amit a vályú előtt rendez a konda, éppen úgy, mintha egy bevásárlóközpont megnyitása, akció előtt türelmetlenkedne a mai kor tárgyéhes embere?
Vagy az intelligenciája miatt, vagy, mert éppen úgy emlős, mindenevő, és akár dögöt is elfogyaszt, mint a magát csúcsragadozónak érző ember?

„Valamely állatot jelölő szavakból képzett igék az állathoz hasonló emberi tulajdonságot is kifejezhetnek.
A disznó szóból képzett disznólkodik ige jelentése rosszalló. Aki disznólkodik, az a nemi élet és testi szükséglet fogalomköréből illetlen, durva, közönséges szavakat mond, ilyen egyértelműen sikamlós vicceket ad elő. Már enyhébb megítélés alá esik, ha valaki malackodik. Az udvarló gesztusát kísérheti kétértelmű megjegyzés, célzás, melyre rendreutasító válasz ez: Ne malackodj! (A malac szóból képzett malackodik ige egyébként jelentheti azt is, hogy egy gyerek malac módjára eszik.)”

Szándékosan voltam hatásvadász, elnézést érte, de érzékeltetni akartam Orsolya nem túl finomkodó stílusát, ami messzemenőkig furává teszi számomra a szétírt lányregény jelzőt.
Ez a mű egyszerre nagyon depis, másfelől valahol elképesztően izgalmas formai, műfaji kezdeményezés.
A mai kortárs irodalommal hivatásosan foglalkozóknak, irodalomtanároknak és könyvtárosoknak ajánlanám a művet, de még inkább az utat, kifejezésmódot kereső fiatal íróknak. Nekik kell rácsodálkozni a módszerre, a naplószerű elbeszélőmód és a szürreális, átvitt értelemmel bőven átszőtt álomvilág keveredésére, és eldönteni ez lehet-e a jövő egyik útja.

Én most ezt az első találkozást, tekintve az idei eddigi olvasmányaimat, 3 és fél csillaggal díjazom.


Forrásaim a bejegyzéshez:
Bencsik Orsolya interjú
Litera.hu kritika
mellékelt szerzői fotó forrása az OSzK

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/bencsik-orsolya-tobb-elet

Megjegyzések