2016. július 27., szerda

Széchenyi Ágnes: Pályaképek

Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly



FÜLSZÖVEG:
A ​​kötetben hat, rendkívül izgalmas huszadik századi életpálya elevenedik meg. Elsőként négy, egymással rokonságban álló személyiség, Vészi József, Biró Lajos, Horváth Zoltán és Sárközi Márta. Lapszerkesztő, napilap-alapító, könyvkiadói munkatárs és folyóirat-szerkesztő szerepel itt egymás mellett. Biró esetében a hollywoodi karrier is megcsillan, de a hírneves forgatókönyv-író, ahogy barátai, a Korda fivérek is, megrettentek az amerikai típusú filmkészítéstől, és visszatértek Európába, hogy az angol védővámok nyújtotta lehetőséget kihasználva megteremtsék az angol filmgyártás egy fontos bázisát. Vészi és Biró maguk csinálták meg pályájukat, a semmiből indulva teremtettek lapokat (Budapesti Napló, Világ), és vitték tovább a régieket (Pester Lloyd). Kornfeld Móricot a születési előjog emelte eleve magasra, de a tehetség és a közért vállalt szerep tette érdemessé az emlékezetre mint a Nyugat, a Magyar Szemle, a The Hungarian Quarterly, a Nouvelle Revue de Hongrie, a Magyar Nemzet és több más jó ügy támogatóját. Szegi Pált koraérettsége vitte Kassák avantgárd mozgalmának közelébe, majd emigrációba, és vissza a korabeli magyar irodalom és sajtó közegébe. Mindegyik pálya a monarchiából indult, egy kivételével mindegyik a szovjet érában vagy annak messzire nyúló árnyékában végződött. Mindegyik szereplő megjárta az emigrációt, ki visszatért, kit végleg kint tartott a sors.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/szechenyi-agnes-palyakepek




SZERINTEM:



A Menedékházat, Széchenyi Ágnes által szerkesztett, válogatott kötetet azért mellékeltem, hogy bemutassam, kinek a neve hatott rám ösztönzőként, mikor recenziót választhattam.
Bevallom azt is, hogy Nyáry Krisztián kitűnő könyve, Igazi hősök előtt nem ismertem Molnár Ferenc lányának nevét, vagy ha halottam róla, nem irányítottam rá jobban a figyelmem, mint a többi huszadik századi irodalom nagyjainak női rokonjára. Fel lehet hördülni, hogy micsoda szégyen, de valljuk be, Ady izgalmasabb téma, mint Csinszka, vagy hogy családon belül maradjak, Molnár Ferenc jóval többet és maradandóbbat alkotott Vészi Margitnál.

Szóval volt egy előfeltételezésem, hogy mi az, ami érdekel, de ezt már a bevezető felülírta.
Azt hiszem, ha már ilyen őszinte kitárulkozásnál tartunk, simán leírhatom azt is, hogy még sosem gondoltam mélyebben abba, hogy miből áll egy művészet - vagy irodalomtörténész munkája, hogy mennyi ténygyűjtéssel, rendszerezéssel jár egy-egy művelődéstörténeti kötet elkészítése, de Széchenyi Ágnes műve ebbe is betekintést enged.

A bevezetőben elmeséli, hogy miként kerültek egymás mellé modelljei, hogy Sárközi Mártával való gyűjtögetése hozta felszínre az irodalomban jeleskedő apa után, az újságíró fejedelem, Vészi József alakját; és persze Márta élete szorosan összefonódott mindkét alkotói munkát végző férjurával.
Biró Lajos Sárközi Márta nagybátyja volt, míg Szegi Pált a véletlen hozta a szerző elé, akit bevallottan az ismeretlen, a még feltáratlan területek, elfelejtett témák, karakterek izgattak.
Ez utóbbi ékes példája a Kornfield család krónikája, bár a Ganz gyár kapcsán a már említett Nyáry Krisztián is mesélt rólunk, mégis Kornfield Móric évtizedes, állhatatos mecenatúrája gyanítom, hogy meglepné a pécsi egyetem oktatóit is, nemcsak az orvosi kar tanítványait.

Tehát a kötet első része, az első négy tanulmány valójában egy nagyon-nagyon szélesen értelmezett családfa kutatás is, kezdve a Noé szerű alapító nagypapa ős, Vészi József alakjával, folytatva a mostanában népszerűvé vált vő, Biró Lajos életrajzával. Majd jön az unoka és annak első férje.





Vészi József fotóját a wikipédiáról hoztam, elvileg az egyik dédunokája töltötte fel a híres szabad enciklopédiára. Aradon született, számos újságot vezetett főszerkesztőként, pl. Budapesti Napló-t, berlini emigrációja idején a német Nyugatot, Jung Ungarn-t, illetve a Pester Lloydnál volt évtizedeken át főszerkesztő, vezércikk író.
Széchenyi Ágnes azt állítja Vésziről könyvében, hogy 1877-től 1938-ig tartó munkássága alatt a Temesvári Hírlapban megjelentek szerint 10,000 (igen, tízezer!) vezércikket írt. (Pályaképek, 19.oldal)
És itt most nem feltétlenül egy-két flekknyi apróságokról van szó, hiszen a Jung Ungarn-nál minden szám Vészi 10-12 oldalas publicisztikájával kezdett. (Pályaképek, 31. oldal)
Az a pláne ez utóbbi mini tanulmányokban, hogy németül íródtak.

Mi Vészi érdeme még? A fiatal tehetségek felkarolása, hogy csak két nagyon híres nevet említsek, Ady és Kosztolányi elindítása, mindketten Vészi keze alatt kezdtek publikálni, a Budapesti Naplóban.
Ady egy ideig hevesen udvarolt is a későbbi Molnár Ferencnének, Sárközi Márta anyjának, Vészi Margitnak, amit az újságíró mógul papa, Vészi József nem nézett jó szemmel. (Pályaképek, 26. oldal)


Biro Lajosról manapság annak kapcsán szoktak leginkább megemlékezni, hogy Korda Sándorral ők alapították a London Films Production-t és ők indították be a sikeres angol filmgyártást.
De Széchényi Ágnes a Pályaképekben közel 100 oldalt szánt Birónak, afféle kritikai életrajzot közelve az íróról, főleg annak újságírói és novellaírói kvalitásait dicsérve.
Egy lassan száz éves, mégis időtálló idézetet hoztam Birótól, ami az éleslátását bizonyítja, és beengedést ad stílusába, az őt foglalkoztató egyik kedvenc témájába:

"A magyar nemzeti szóval, a nemzeti gondolattal, a hozzáfűződő egész érzésvilággal olyan hitványul éltek vissza, annyi mulasztás és annyi gyalázatosság takarójául használták, minden értékes és termékeny tartalmától megfosztották, hogy mostani szorongattatásának idején a magyarság nem is tud a nemzeti érzésnek egy teljes egységet teremtő, szép és forró fellobbanásában találkozni."
(Pályaképek, 122. oldal; eredetileg publikálva Csalódások, Világ, 1919. január 9.)




Olyan kis szolid ez a borító, ugye?
Felismeritek, ha azt mondom Gerald Durrell egyik leghíresebb és legnépszerűbb műve?

A Korfu trilógia első kötete, a méltán kedvelt Családom és egyéb állatfajták most azért került ebbe a művészettörténeti könyv ismertetőjébe, mert a magyar fordítója egyben műstoppoló, mecénás, piaci almaárus és a Válasz című, Illyés Gyula nevével is összefonódott irodalmi folyóirat szerkesztője és konkrétul otthont biztosító mentőangyala, Sárközi Györgyné.
Alias Sárközi Márta, született Molnár Márta, apja neve Molnár Ferenc, anyja neve Vészi Margit.

A wikipédián 8 kerek mondatban sikerült lerendezni az életrajzát, holott van fenn az interneten számos részletesebb megemlékezés, éppúgy Széchenyi Ágnestől az ÉS 51. évfolyam, 12. száma, mint ahogy fiának, Horváth Ádámnak figyelemre méltó mondata visszaemlékezésében: 'Másokra pazarolta magát'.
Majdhogynem a rokonság felsorolása többet tesz ki a híres online enciklopédián, mint az írónő rövidre vágott életútja. Még csak egy fénykép sincs mellékelve róla ://
Pedig mennyi mindent meg kellett élnie, és ebből mennyire sok volt a kellemetlen, a nehézség, a probléma. Széchenyi Ágnes ezt az életsors ismertetését már a Menedékházban közölte 2004-ben, de az akkori bevezető tanulmányát tovább bővítette, új információkkal, jegyzetekkel látta el.

Számomra a legmeghatározóbb észrevétel az volt Sárközi Mártával kapcsolatban, hogy milyen gyökértelen gyerekkora volt, hogy mennyire nehéz volt gyermekének lennie két művészembernek.
Külső szemlélőként jól látható az aranykalitka, amibe beleszületett, mindent megkapott neveltetése során, csak figyelmet sosem.
Vajon rájött-e a halálos ágyán, hogy ő éppen azért óvott, védett, féltett, oltalmazott mindenkit, akit csak tudott, törődött másokkal a végletekig, mert élete eszmélésekor, mikor szüksége lett volna rá, semmilyen érzelmi háló nem vette körül?
Hihetetlen, emberfeletti, szinte már a lélektan témakörébe tartozó pszichózis az, hogy a saját emóciók nélküli világából ennyire gyökeresen másik lélek fejlődött ki.






Kinek ajánlanám a Pályaképeket?

Alapjában véve ez egy nehéz könyv, mert ugyebár szakkönyv, tehát telis-tele van lábjegyzettel, amitől időnként bonyolult olvasni.
De azt tudom mondani, hogy nem csak irodalomtanároknak, irodalmat egyetemen, főiskolán, emelt szinten tanulóknak való, hanem a huszadik századi magyar történelmet, anyanyelvünket kedvelőknek is.
A mű legnagyobb erénye, hogy egyetlen pillanatra sincs száraz stílusa, de még csak nem is kioktató, szájbarágós, hanem értelmes, tanító jellegű a szöveg, ami gyakran szépirodalmi stílbe fordul át.
Én általában gyorsan olvasok, de most direkt lassítottam a tempómon, adtam időt magamnak és a kötetnek is, hogy hassanak rám az egyes életutak, és még inkább, hogy ezen a hihetetlenül nagy tudásanyagon, információbombán át tudjak látni.

Mert Széchényi Ágnes háttértudása - és ebből a 360 oldalból tisztán kiviláglik -, olyan hatalmas, mind irodalmi, mind művészettörténeti, mind politikai, történelmi szempontból, hogy az átlag olvasó csak szédelegve bámulja.

Talán egy-két helyen én rövidebbre vettem volna a lábjegyzeteket, minden politikusnál feleslegesnek éreztem felsorolni az összes betöltött posztját, életútját. És talán jó lett volna, ha van egy kronológiai táblázat, akár rajzos formában is, hogy az normál befogadó könyvmoly is könnyebben be tudja tájolni az egymást ismerő, együtt dolgozó, élő pályatársakat.
De persze ez egy szakkönyv, én választottam, ne nyavalyogjak.

Én rengeteget tanultam, köszönöm Széchenyi Ágnesnek az Élményt.
Első találkozásra 4 és fél csillag a kötet, biztosan újraolvasós pár év múlva, addig is próbálok majd kölcsönözni Biró novelláskötetet, és mindenképpen el szeretném olvasni a Menedékházat is.
A nagyszerű szerzőnek meg további jó munkát kívánok az újabb kiegészítésekhez, tanulmányokhoz, mert ha jól sejtem, ez a kötet csak egy állomás volt (annak remekbe szabott!) az újabb feltáratlan területek, elfelejtett témák és irodalmi alakok előtt.

:)
Egy művészettörténész, irodalomtörténész munkája igazi végtelen történet, az átlagos emberek és megszállott könyvmolyok nagy szerencséjére. 



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése