Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hercule Poirot levelet kap. A Dél-Amerikában meggazdagodott Paul T. Renauld kéri a segítségét, mert az életére törnek. Poirot azonnal útnak is indul Franciaországba a hűséges Hastings kapitánnyal együtt. De elkésnek: mire megérkeznek, a milliomost meggyilkolják. Holttestét a golfpályán találják meg. Gyanúsítottban nincs hiány: a feleség, a szerető, a fiú is elkövethette a gonosztettet. Poirot munkára fogja a kis szürke sejteket, viszont a Sureté felügyelője összes érzékszervét bevetve igyekszik megelőzni. M. Giraud, akit egyesek (például saját maga) a legnagyobb élő detektívnek tartanak, lenézi Poirot módszerét. Poirot cserében közönséges vadászkopónak nevezi a francia nyomozót. Sőt fogad vele, hogy előbb megoldja az esetet, mint ő. Mindeközben Hastings kapitány, legnagyobb meglepetésére, beleszeret egy ismeretlen lányba. És megtörténik a második gyilkosság, ami alapjaiban rengeti meg Poirot elméletét…
Vajon ki nyeri a nyomozók közül a fogadást? Agatha Christie rajongói alighanem tudják. A regény – más kiadónál, más fordításban – „Az ijedt szemű lány” címen jelent meg.
"– Mon ami, két ember ritkán látja ugyanazt."
2016. szeptemberben a hivatalos AC oldal ezt a kötetet választotta a Hónap könyvének, onnan jött az ihlet, hogy én is megismerkedjek vele :)
A történet számomra totálisan újdonság volt, szégyenszemre csak most olvastam el először, holott az mindig is érdekelt, hogyan találkozott Hastings az ő kis Hamupipőkéjével, vagyis a feleségével. De valahogy a kötet magyar címe, Az ijedt szemű lány nem nyerte el a tetszésemet, ezért mindig kerültem.
Pedig helyes könyv, habár két dolgot mindenképpen a szemére kell vetni.
Egyfelől tényleg nagyon - nagyon Hastings központú, és nemcsak azért, mert ő az elbeszélő. Az más művekben is előfordul, lásd a híres Függöny vagy A Nagy Négyes esetében. Azokban a történetekben is sokat észlel az olvasó Hastings érzelmeiből vagy vinnyogásaiból, kinek mekkora a tűrőképessége, de a Gyilkosság a golfpályán-ban nem csak mondatok, hanem egész bekezdések, oldalak szólnak Hastings életéről, és bizony az a rajongó, aki őt nem különösképpen kedveli, hát megszenvedheti az olvasást.
A másik dolog meg a gyilkosság módszere – konkrétan nem szeretném elárulni Agatha Christie-t, hogy melyik történetében használta fel ugyanezt a sémát, de sajnos, aki sokat olvas tőle, annak nem lesz semmilyen újdonság a bűntény kapcsán.
Nem mondom, hogy rossz kötet volt, de szerintem mind az előtte, elsőként publikált Titokzatos styles-i eset, mind pedig számos más krimije felülmúlja ezt a művét. Nekem nincs meg, ebookban olvastam, és nem is hiszem, hogy érdemes lenne drága pénzen megvenni, maximum könyvtárból időnként kikölcsönözni, nagyon esetleg használtan, féláron beszerezni.
3,5 csillag és azt is Poirot meg a nyomozást vezető Giraud közti csatározásnak köszönheti a mű ;)
BTW: még egy megjegyzés, valami, amin bosszankodtam.
Tudom, hogy sokan nem tanulnak franciául, de aki több AC krimit olvas, az előbb utóbb megjegyzi Poirot szókincsét. Ez a sok, mini számokkal megjelölt fordítás teljesen az idegeimre ment :(
Mon Dieu, quelle horreur! - csakhogy stílszerű legyek :P
Tudom, hogy sokan nem tanulnak franciául, de aki több AC krimit olvas, az előbb utóbb megjegyzi Poirot szókincsét. Ez a sok, mini számokkal megjelölt fordítás teljesen az idegeimre ment :(
Mon Dieu, quelle horreur! - csakhogy stílszerű legyek :P
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!