Caitlin Moran: Hogyan ​legyünk tökös csajok

Fülszöveg:

Caitlin ​​Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőiességünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy-Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.

A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.

Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.

Többen rácsodálkoztak a címre, páran meg a kinézetre Caitlin könyve kapcsán, amiről röviden csak azt tudom véleményezni, hogy megosztó egy olvasmány.
A cím angolul csak annyi, How to be a woman, de Dorka barátnőmmel, aki Angliában éppen gender studies-t folytat arról beszélgettünk, hogy lehet, hogy a kiadó, az Alexandra nem találta elég figyelemfelkeltőnek, marketingesnek. Vagy itthon még a feminista olvasmányok, efféle chick lit-ek nem adhatóak el valamiféle kirívóan szemet szúró, extravagáns meghökkentés nélkül?
Ezt igazából olvasás után sem tudom jól megítélni, annyit viszont biztosan kijelenthetek, Caitlin irománya a megszoksz vagy megszöksz jegyében készült, és ebből a szempontból hasonlít egy másik, idén olvasott könyvre, Amanda Palmertől A kérés művészetére.

Ritka alkalom, de most átfutottam mások értékelését is, a molyon a goodreadshez képest elég pozitív a fogadtatás, de azért mindenhol inkább a 3 és négy csillag közzé esik Caitlin Moran első könyvének megítélése.
Hogy mi a baj vele? Egyfelől azt gondolom, hogy az, aki tisztán önsegítő kötetként veszi kezébe, az csalódik, de ugyanúgy nem tudnám, és nem is akarom beskatulyázni önéletrajzként, vagy modern feminista kiáltványként. Tisztán egyik stílust sem képviseli a mű, inkább mindegyikből egy keveset, ezért linkeltem be a videót is, ahol maga a szerző mutatja be a könyvét.

Vannak persze részek, amik meghökkentően, talán túlzóan egyenesek is, szerintem titkon kevés nő vágyik arra, hogy más nőtársa maszturbációjáról olvasson, márpedig Caitlin ebben sem fogja vissza magát. Sokkolóan, barbáran őszinte, kitárulkozó az írása, kvázi mintha valaki terápiás naplójába olvasnál bele a válla fölött, és ezt nem minden olvasó tudja szerintem könnyedén venni, pláne akkor, ha ő maga még nem tart ott a lelki fejlődésében.
Merthogy azért attól eltekintve, hogy sokat nevettem, Caitlin nagyon szarkasztikus, igazi angol humorral rendelkezik, amolyan Monthy Python félével, azért én látom azt, hogy a szerző felnövekedésének végigkísérése mennyire jól szemlélteti az igazságot, hogy nőként és emberként egyaránt fejlődni kell, ha kiteljesedni vágyunk.

Viszont rácsodálkoztam arra, hogy vajon Moran tudja-e, hogy nem azért volt olyan nehéz az első szülése, mert tudatlan volt, bár ez is jócskán közrejátszott, hanem azért, amilyen örökséget otthonról hozott. Caitlin édesanyja egymás után – innen nézve ész nélkül – szülte a gyerekeket, és ezen tette nyomot hagyott lányai életében, oly annyira, hogy elsőszülöttje kis híján eszét vesztette a pánikrohamtól, amellyel szült.

Szögezzük le gyorsan, két – három fejezet van a kötetben, ami sok átgondolatlanságot tartalmaz, és ezek a miért szüljünk? miért ne szüljünk?, illetve az abortuszról szóló részek. Három gyereket szültem, úgyhogy bizton állíthatom: Caitlin módszere, múltja inkább csak a hogyan NE szüljünk-re példa.
Úgy ne, ahogy ő, bepánikolva, azon görcsölve, hogy nem fog sikerülni :) mert a gyerek mindenképpen kijön, az anya csak magának okoz gondot az aggódással, és viszonylag statisztikailag többen élték túl ezt a megrázkódtatást, mint nem.

Én most erre az első könyvre 4 csillagot adok, mert összességében voltak részek, mikor 3 és voltak, mikor 5 csillag között vaciláltam.
Azért megérte olvasni, ha lehet, majd követem a további munkáit.


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/caitlin-moran-hogyan-legyunk-tokos-csajok