Gerald Durrell: A ​halak jelleme

FÜLSZÖVEG:

Korfu: ​​romantikus születésnapi mulatság, jégszekrényeltérítéssel, megfeneklett sétahajóval, nagyarányú koplalással. London: állatkereskedés – szakértelem és állateledel nélkül. Kamerun: hogyan pottyant mérgeskígyó a díszvacsora díszvendégének tányérjába? És megint London: az orrvérzés félelmetes gyógymódjai. Bournemouth: az angol tengerpart szókimondó asszonysága.

„Ez a kölyök nem normális”, mondta ingerülten 1931-ben Lawrence Durrell, és ezt a megjelölést alkalmazza kisebb variációkkal azóta is Gerald öccsére. Márpedig Gerry, a család fekete báránya szerint épp hogy ő maga az egyetlen józan ember egy tébolyult világban, és a bolondok gyülekezetének néhány igen kellemes példányát vonultatja fel könyvének lapjain. A halak jelleme méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Családom és egyéb állatfajták meg a Madarak, vadak, rokonok nem egészen dicstelenül kezdett. Réber László rajzai csodálatos harmóniában egyesülnek a bogaras családnak, a távoli vidékek növény- és állatvilágának és a közelebbi tájak csudabogarainak mulattató történeteivel.

Könyvtári kiárusításos zsákmány volt ez kötet, nagyon kemény száz forintot fizettem érte, tehát olcsóbb volt, mint egy automatás kávé, amivel mérgezni szoktam magam :)

Bevallom őszintén: megunhatatlannak tartom a Durrell család korfui kalandjait, betegre tudom röhögni magam Spiró angolságán, Larry beszólásain, hisztijén, de Margó és Durrell mama is imádnivaló mindig. Most is annyira, de annyira jól esett ez a nyolcan oldalnyi önfeledt komédia, jobbak, mint egy helyzetkomikumra építkező sorozat, mert az ember biztos abban, hogy persze kis túlzásokkal, de a dolog így esett, ahogy.
Teljesen szimpatizáltam Durrell mamával, én is utálnám, ha lenne egy fiam, aki rendszeresen a házamba csődítene x mennyiségű embert, mondván: te szeretsz főzni… Larry általában bicskanyitógatóan hülye, de most ebben a könyvben a párbeszéd, amit a görög halásszal levágott, kvázi, ahogy becsapta a férfit, az sok mindent feledtet 😜

Szóval jó volt, üdítő, bár én itt hiányoltam a természetbúvárkodást. 

Az állatkereskedés történet olyan kis édesbús volt, az afrikai viszont elárulta azt, hogy Gerry nem csak az állatok nyelvén értett, hanem a felfuvalkodott tökfilkókén is :P

Az orrvérzéses történetről nekem is az a véleményem, mint sok molynak, hogy ki kellett volna hagyni a könyvből (kár volt egyáltalán megírni); Ursula meg vagy tetszik az embernek, vagy nem, egyszerűen ilyen jellemű a hölgy. (Habár mintha ez a történet szerepelne egy másik kötetben is, vagy valami hasonló).

A kórházas sztori miatt nálam is van levonás, 4 csillag az ötből, de alapjába véve szerettem, élveztem, kikapcsolt 💖

Egyszerűen muszáj néhány sziporkát megosztanom veletek :D Az első a kötet címadásának története - nyilvánvalóan kiolvasható belőle, hogy Larry igenis figyelemmel követte Gerry munkásságát:

"– Most min dolgozol? – kérdezte Larry.
Meglepetten néztem rá. Íratlan és kimondatlan törvényünk volt, hogy soha ne vitassuk meg egymással Művészetünket, nehogy testvérviszállyá, alpári szitkozódássá fajuljon a dolog. 

– Pillanatnyilag épp semmin sem dolgozom, de valami ködös elgondolásom alakul már. Az ötlet voltaképpen onnan származik, hogy elolvastam A falak szellemé-t. 

Larry gúnyosan felhorkant. A falak szelleme ugyanis az ő leveleinek kötete, amelyet nagy gonddal gyűjtött össze és rendezett sajtó alá régi barátunk, Alan Thomas. 

– Csodálom, hogy bármilyen ötletet kaphattál belőle – mondta Larry. 

– Pedig így van. Én is holmi gyűjteményes munkára gondolok. Rengeteg anyagom van, amit az eddigi könyveimben nem tudtam felhasználni. Arra gondoltam, hogy most ezeket összegyűjtöm és kiadom. 

– Az ötlet jó – mondta Larry, miközben újabb adag recinát töltött a poharába. – A jó anyagot sose engedd veszendőbe menni. 

A fény felé tartotta poharát, és gyönyörködött a színében. Aztán rám nézett, és huncut fény villant a szemében. 

– Tudod mit? – szólalt meg. – Add neki azt a címet: A halak jelleme. 

Én pedig követtem a tanácsát."

*~*

"– Istenem, de gyönyörű – mondta Larry elismerően. – De, sajnos, biztos vagyok benne, hogy leszbikus. Minden közeledési kísérletemnek ellenáll. 

– Larry, drágám – dorgálta mama –, ne mondj ilyeneket. 

– Csakugyan nagyon bájos – mondta Sven –, olyannyira, hogy néha már sajnálom, hogy homoszexuális vagyok. Persze a homokosságnak is vannak előnyei. 

– Szerintem biszexuálisnak lenni a legjobb – vélekedett Larry. – Akkor, hogy úgy mondjam, a kenyérnek mind a két oldala vajas."

*~*

"A hajó váratlanul, hatalmas lökéssel megállt. Mama éppen a hajó orrában csodálta az öböl szépségét, s így amikor a hajó megfeneklett, ő elvesztette az egyensúlyát, és átbukott a korláton. Mármost, jóllehet mama meleg időben szeretett sekély vízben heverészni, úszni nem tudott. Ezzel – Takit kivéve – valamennyien tisztában voltunk. Így mintegy vezényszóra, az egész társaság beugrott a vízbe, hogy kimentse. Köztünk Spiro is, aki imádta mamát, de úszni maga sem tudott."

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/gerald-durrell-a-halak-jelleme
Fordította: Révbíró Tamás
Illusztrálta: Réber László