2016. április 28., csütörtök

Girl online

A szerzőről:


A 25 éves Zoe az Y generáció nemzetközi sztárja, aki Zoella néven pár éve indított divat- és sminktanácsadási csatornát a YouTube-on. Korosztályából sok lány őt tekinti legbizalmasabb barátnőjének, akivel fiúkról, családról, suliról és divatról, szerelemről és félelmekről is őszintén lehet beszélni. A Girl Online megdöntötte a megjelenés hetében legjobban fogyó könyv eddig világrekordját, 35 országban vehetik kézbe a rajongók.

Pár megdöbbentő adat Zoelláról:
3 millió Twitter követő, 3.5 millió Instagram követő, 7 millió YouTube feliratkozó, 2 millió Facebook like.





Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.

Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…
Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét?
És a szerelmedben, ha a boldogság?




A véleményem:


Kezdem azokkal a dolgokkal, amiket szerettem a könyvben:

- Penny apukáját, és az ő nagyon zenes, nagyon nyugis hozzáállását az élethez, valamint a főzési tudományát :) mint feleség és mint anya is, csak azt tudom mondani: NEKEM is kell Szombati reggeli, hatfogásos! :D

- Elliot, alias Wiki is imádnivaló volt - nekem miért nincs ilyen okos meleg legjobb barátom? (nyaf-nyaf)

- A blogbejegyzéseket nagyon szerettem, mind a témájuk, mind a stílusuk miatt. A legjobb talán a Ki lehet nőni egy barátot? feltevés volt, de úgy általában a blogposztok hangneme hozzám jóval közelebb állt, mint a regény többi része. (mondanám azt is, hogy természetesebb volt)

- Az esküvői szalont, a Meglátni és Megszeretni-t :)

- Penny fényképezős hobbiját - azt hiszem, akik fotóznak, és jó képeket csinálnak, valami teljesen más szemszögből nézik a világot, rázoomolva de mégis kitágítva a lehetőségeket, és ez nagyon szépen átjött a regényben. (Klassz a borító is hozzá, szépen egységessé teszi az egészet)

- én nagyon nagyot röhögtem Ollie-n (pont arra az ajándékra számítottam, amit Pennynek adott) és az irodalomtanáron is, alapvetően jó karakterekkel dolgozik a történet.





Most jön a feketeleves, amit NEM szerettem, nem tetszettek:

~ A legnagyobb gondom az alapsztori.
Bár ugyebár meg kell vallani nem én vagyok ennek a regénynek a korosztálya, de vannak más, már évekkel ezelőtt megjelent történetek, amikben hasonlóan szerencsétlenkedik a nyilvánosság előtt a főhősnő (Neveletlen Hercegnő sorozat); illetve a főszereplő bénázása felkerül a youtube-ra (Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem rémlik?).
A blogbejegyzések persze lendítettek a dolgon, de abból meg kevés volt, és a szerelmi rész egy idő után elnyomta.

~ A kevesebb több, pláne ha szerelmi szálról van szó.
Értem én, romantikus a sztori, de Penny és Noah a 125. oldalon ismerkednek meg, a 177. oldalon ír a lány egy blogbejegyzést arról, hogy valószínűleg beleszeretett valakibe, és csak a 294. oldalon derül ki, hogy ki is Noah valójában.
Majdnem  száz (100) oldal nem szól másról, mint néznek egymásra, aztán csókolóznak, aztán Penny azon mereng, hogy megtalálta a lelki társát; majd randi, csókolózás, merengés, és randi, csókolózás, sóhajtozás...

De most tényleg, tudom, hogy túlzásnak tűnik, de kb ennyiben összefoglalható, hogy mi történt a 22. és 37. fejezet között. Nekem nem kicsit elcsépelt volt az írok neked egy dalt sablon közbeiktatása, már amúgy is kiakadt a giccsmérőm :P
Arra azért íróként nem árt átgondolni, nem biztos, hogy az olvasóknak van párjuk, és pont az ellenkezőjét, kisebbségi komplexust válthat ki belőlük egy ilyen mesebeli történet.

Végeredményben szerintem első próbálkozásra nem volt rossz, 3 és fél csillagot kiérdemel tőlem -  muszáj vagyok szigorú lenni, az Ólomerdő és Umberto Eco könyve négy csillag volt, hozzájuk is viszonyítok.
Részemről egyszeri olvasmány volt, nem fogom a folytatást se követni, maradok inkább Mia kalandjainál, vagy Marni Bates regényeinél.
Viszont a romantikus, szórakoztató, kikapcsolódást kereső olvasóknak szívesen ajánlom :)



A két kisebb kép forrása az amazon.
Share:

2016. április 27., szerda

Újdonságok Harry Potter háza tájáról

Bár már nem vagyok teljesen aktív a HP fandomban, azért az elmúlt két napban számos hírt olvastam twitteren, amit itt is szívesen megosztok :)



JO múlt héten említette, hogy ő már látta a Legendás állatok könyvből forgatott filmet: 
"You know what rounds off a great day? A private screening of "forrás ), viszont az összes rajongót felkészületlenül fogadta a jó hír, hogy kiadják a forgatókönyvet, amit szerencsére szintén kedvencünk jegyez.

A hír tegnap délután robbant be a twitter és fészbúk oldalakra, először a Pottermore jelentette be, majd továbbvitte gyorsan a Mugglenet és minden rajongói oldal. Természetesen fenn van a moly HP zónájában is , a magyar Lumosra meg adtam a tippet Daisy-nek :)



Közben a Palace Theatre-ben, Londonban egyre jobban készülődnek a #CursedChild premierre, mint ismeretes ez a színdarab Harry Potter fiának, Albusnak szemszögéből íródott.
Meglehetősen sok vitát gerjesztett tavaly a hír, hogy nem JKR írt egy színpadi változatot, egy nyolcadik könyvként reklámozott, 18 évvel későbbi történetet, hanem kiadta a lehetőséget a kezéből.

Én nem fogok addig véleményt mondani, míg kezembe nem kaparintom mindkét kötetet, amit karácsonyra tervezek :)






És még mindig könyv, és újra JKR :) sajnos a Gabo nem tudta megjelentetni a Könyvfesztiválra az álnéven írt #CormoranStrike harmadik részt, ellenben április 25-én Jo elárulta egy tweetben, hogy MÁR írja a negyedik kötetet :
"The fourth Strike is already underway."
:)
Halványan rémlik olyasmi is, mintha már szó lett volna arról, hogy összesen hány kötetet tervez, de sajnos azt a csiripet most sehol sem találom, álhírt meg nem szeretnék linkelni. 







Végül az utolsó kis szösszenet inkább szórakoztató, mintsem komoly információ :)
A Funko bejelentette, hogy júliusban - gondolom Harry És JO közös szülinapjára - új termék kerül a boltokba, Harry Potter Mystery Minis néven.

Bevallom őszintén, nem nagyon lepett meg, hogy huszonnégy óra alatt 55 kedvencelést kapott a mellékelt képem a molyon, nekem is nagyon-nagyon tetszenek ezek a kis műanyag bigyók.
Az első szériában azonban, ugyanúgy, mint a HP pop figurák esetében még nincs Piton, Neville, Luna és Weasley ikrek, ők majd később kerülnek kiadásra.

Ami engem viszont izgatna, mint probléma, hogy vajon mekkorák ezek a kis figurák, pláne az eredeti HP popokhoz képest??
Mert ugyebár, ha nagyon kicsik - kb akkorák, mint egy kinder tojás figura - akkor az a méret nem túl magyar pénztárca barát.
Akkor már inkább majd rendelek egy Lunát karácsonyra :D
(pláne mivel zsákbamacska szerűek ezek a kis Mystery Mini Blind box-ok, nem árt az óvatosság)




http://funko.com/products/pop-movies-harry-potter-luna-lovegood



A blogbejegyzéshez, és friss Harry Potter hírekhez a következő oldalakat követem:






Share:

2016. április 26., kedd

#Verslavina - villámvélemény

Szabó T. Anna · Lackfi János
A nő meg a férfi 
#Verslavina



Lackfi János és Szabó T. Anna virtuozitása a versfogyasztók egyre szűkülő csoportjánál sokkal szélesebb körben volt ismert már eddig is. Azonban most, a legnépszerűbb közösségi portálon, olyan dologba fogtak (ösztönösen és játékosan), ami lavinaként söpört végig a neten, és rántott magával ismert és még kevésbé ismert alkotókat. Ez a #verslavina. Egy ajándékversből kiinduló, majd azt kinövő improvizációs asszociációfolyam, ami nagyon szépen mutatja meg, hogyan is működik az alkotás, kiben milyen válasz születik egy-egy szövegre. Tizenhat szerző − Lackfi János, Szabó T. Anna, Acsai Roland, Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina – nők és férfiak, férfiakról és nőkről. A nő meg a férfi negyven verse nem csak azoknak igazi csemege (hol önfeledt nevetés, hol könyörtelenül őszinte tükör), akik a negyvenes éveikben járnak, de nekik mindenképp.


A nő, ha negyven, Minden egyben. Létét issza Nem vágy' vissza. (Palya Bea)

A férfi ha negyven, pont benne van a közepében, és még nem elég idős, hogy a világ dolgait és önmaga gyarlóságait némi rálátással, derűs távolságból szemlélje, viszont már aggódni kezdhet azon, hogy mindjárt itt az idő, mikor önmaga dolgait és a világ gyarlóságát már az újabb körökből kimaradók szomorúságával nézi, mint egy szép reggelt a szanatórium teraszáról. Szóval, gyorsan túl kell lenni rajta… (Lovasi András)

A nő, ha negyven… Lehetetlen. (D. Tóth Kriszta)

http://www.vasarnapihirek.hu/izles/csak_egy_ajandeknak_indult


A nő, ha negyven lehetetlen, a Verslavina meg letehetetlen :))

Mondhatnám, hogy csak azért olvastam el, mert egykorú vagyok a költőkkel.
Mondhatnám, hogy az érdekelt, hogy másnak mit mutat a múló idő, hogyan éli meg mindennapjait, ünnepeit, leskelődni vágytam, ők vajon tudják-e a receptet a nagy titokra. Talán a szavak mögött reméltem felfedezni a  misztikumot, hogy mi mozgatja a nőt, hogyan él és érez a férfi, és ebből a szempontból nem is csalódtam.

Bár egyáltalán nem okozott megbánást a tény, hogy áldoztam erre a kis könyvre, alapjában véve minden évben venni kellene verseskötetet mindenkinek. Jövünk - megyünk a világban és a sok szürkeség között elfeledkezünk édes anyanyelvünk tarka pillangóiról, szavakról, rímes sorokról, beszédes jelekről, melyek nem csak tudást, érzést, hanem felfogást is közvetítenek számunkra.

Mindenkiben él egy rím, csak legtöbben nem tudjuk kifejezni ezt, vagy elvicceljük kreatív hajlamainkat, szégyelljük, asztalfióknak tartogatjuk mindazon érzéseket, melyek szavakat kikövetelnek egy papírlapon.
Még jó, hogy vannak olyan bátor lelkek, akik viszont szabadjára engedik képzeletüket, és írnak, verselnek, akár on-,  akár  offline. Példát mutat a kis játékuk, ami ilyen különleges úton indult el, és lavinát képzett végül, remélem, hogy sok hasonló versesgyűjteményt fog eredményezni.

Szívből ajánlom olvasásra a kötetet, természetesen mindenkinek 40 körül, de másoknak is a humor és az egymásra felelő, rímelő játékosság miatt. Témáját tekintve bőven van vidám, van pár elégikusan bús és néhány komoly költemény is.
A legjobban talán a gúnyba zárt, valószínűleg életből ellesett, emlékből táplálkozó rímes művek tetszettek.
Igazi élményolvasmány, megéri minden versike fölött elidőzni, többször is elolvasni. Csillagos ötös.
Ui:
Nincs igaza Szabó T. Annának, nem elég a gerinc, toll és mersz is kell :)

FB-én ITT lehet szemezgetni a #verslavina hastaget, azt is jó szívvel ajánlom.
Share:

2016. április 25., hétfő

Hétvégi Próféta 14 : Könyvfesztivál 2016.

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :)
Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.





Ismét eltelt egy év, Fanni nagylányom már rutinosan izgult azon, hogy ki tudunk-e menni, ezúttal harmadszorra. A múlt hét elején még úgy nézett ki a dolog, hogy csak Könyvhét lesz a programunk, de aztán akként döntöttem, hogy egyszer élünk, akkor meg érdemes kiélvezni a dolgot :D

Szerzeményeim:


  •  Dr. Seuss: Kalapos Macska (Kolibri)
  •  Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi (Atheneum)
  •  Grecsó Krisztián: Jelmezbál (Magvető)
  •  Egressy Zoltán: Szarvas a ködben (Európa)
  • Virág Emília: Sárkánycsalogató (Atheneum)
  • Amanda Palmer: A kérés művészete (HVG Könyvek)
  • Jerry Dimos – Steven W. Groves – Guy R. Powell: ROI a közösségi médiában (HVG Könyvek)
  • Cecelia Ahern: A holnap titkai  (Atheneum)
  • Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam… (Jaffa)
  • Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában (Jaffa)
  • Carrie Adams: A keresztanya (Jaffa)



Elmaradhatatlan pózoljunk a Könyvfesztivállal kép :)
Mivel programom volt szombatra, pénteken meg még suli van, adott volt a vasárnap, mint egyetlen lehetőségünk a kijutásra. Kilenckor vonatra pattantunk, öt megálló, mire a külső kerületből a Keletibe érkezünk; majd metró és némi szaladás következett az esőben. Mint minden évben, idén is bénáztunk egy kört a Fény utcában, egyszerűen szőkék vagyunk megjegyezni a nyilvánvalót: a játszóteres bejárat a bevásárlóközpont háta mögött van.

Idén is a gyerekrészlegen kezdtük a mustrát, ahol éppen Szinetár Dóra mesélt az Unicef Szívünk rajta könyvajánló programjáról, ITT lehet erről bővebben olvasni. Fanni már régóta szeretett volna magának egy színező könyvet, csak drágállottuk az árát, de a Kossuth kiadó standján volt három dobozni kreatív könyv 500 forintos árakon, így ott vásároltunk legelőször; két vízfestékes könyvet a kicsiknek, és A harmónia színei című állatos színezőt. Megmondom őszintén, hogy toporogtam a Világhíres mesék sorozat, Alice Csodaországban része felett is, mert az is 500 ft volt; hát most már tudom, hogy piszok jól jártam volna vele, még ha le is butított verzióról van szó. (na, de legalább lesz mit jövőre keresni, vagy a Könyvhéten figyelni! :D)

Fanni még vett magának három könnyített angol olvasmányt a Librotrade-nél (ebből Burnett A Little Princess része még CD-ét is tartalmaz); megvettük neki az Idődetektívek 1-et a Scolarnál és megkapta tőlem a Főnix Könyvműhely kiadványát, az Alma és az elveszett álmok városát.




Könyvjelző kupacom :)
A Kalapos macska mágneses könyvjelző, azt azért kaptam, mert elpanaszoltam a standnál, hogy már háromszor körbejártunk, és nem találtuk a Kalapos macskát, pedig csak emberméretű poszter volt felakasztva róla :)) Kicsit hülyének néztek, de a lelkesedésemet díjazták.
Én legjobban az Ólomerdős könyvjelzőre buktam rá, de nagyon édesek ezek a mini A boldogság... kezdetű matricák is, amit a HVG standján kaptunk.
Apropó Hvg, Amanda Palmer könyvét már tavaly nézegettem, persze sokat jelent az is, hogy ő Neil Gaiman párja, de sok mindenki dícséri a könyvét, A kérés művészetét. A másik marketing könyvet meg Teklától lestem el :)
Cecilia Ahern könyve akciós volt, a Sárkánycsalogatót a hozzá tartozó szatyor miatt vettem meg, illetve azért, mert fantasy, ami Fanninál is egyelőre a kedvenc műfaj. A textilszatyor ajándék feltétele volt még egy könyv, nem volt nehéz kiválasztani a Verslavinát.
Btw, Atheneum. Mi a könyvmoly büntetése?
Mikor látja az egyik bálványát jönni-menni, majd nekikészülni dedikálni, az ő könyve meg otthon csücsül a polcon. (Nyáry Krisztián a fangirlségem egyik tárgya)




Drágáim elárulok egy titkot:
a Szabó Magdás szatyort ajándékba kaptam a Jaffánál, mégpedig úgy, hogy szimplán rákérdeztem, kaphatok-e egyet :)) pedig igazából nem is vettem az új borítós könyveikből, csak az ötszáz forintos dobozukat túrtam fel.
És végül még utoljára a büfé után sikerült visszahúznom Fannit a felnőtt részlegre, hogy beszerezhessem a Jelmezbált és a Szarvas a ködben-t.

Összességében megint nagyon-nagyon boldogító élmény volt a feszt, kíváncsian várom, hogy mennyivel lesz másabb a Könyvhét, ahová eleve öt könyvvel a hátizsákunkba fogunk elindulni, mert Marni Bates dedikálásra megyünk :D
További képeket majd a fészbúkra töltök fel és szerdán hozok egy Kalapos macska könyv + film ajánlót!


Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)

FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly

Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Share:

2016. április 22., péntek

Mini-könyvklub fantasy kör: Elátkozott Ella


Mi az a Mini-könyvklub? - Röviden



A könyvklub január 1-től április végéig tart, a klubtagok ezalatt az időszak alatt havonta elolvasnak 1-1 fantasy könyvet. Az első három hónapban előre meghatározott könyveket olvasunk, amiket az olvasás végeztével alaposan kibeszélünk, kiértékelünk: mindenki ír egy-egy könyvértékelést, és kitöltünk egy kérdőívet a könyv fontos (és kevésbé fontos) kérdéseiről. Az utolsó hónapban mindenki szabadon választja meg, hogy mit olvas, azzal a kikötéssel, hogy legalább részben tartalmazzon fantasy elemeket a regény.
Áprilisban egy szabadon választott könyvet olvass, melyre igaz, hogy
1. korábban nem olvastad a könyvet
2. legalább részben tartalmazzon fantasy elemeket
3. ne legyen egy sorozat része, kivéve, ha ez az első kötet a sorozatban, vagy ha a sorozat egyes részei nem épülnek szorosan egymásra (így biztos nem lesz spoiler)
4. legalább 200 oldalas legyen. 
A cél ebben a hónapban az, hogy olyan stílusú könyvet ajánljunk egymásnak, amit szeretünk.




Tartalom:


Ha egy mesebeli bárókisasszony szép, okos és ráadásul gazdag – mi híja lehet a boldogságának? Óh, nagyon is sok, mert Ella minden adományok tetejébe születésekor varázslatos ajándékot kap Lucindától, a jóindulatú, de roppant meggondolatlan tündértől – az örök engedelmességet! Ha valaki azt parancsolná, hogy három napig ugráljon fél lábon, meg kellene tennie, de még azt is, ha történetesen azt a parancsot kapná, hogy vágja le a tulajdon fejét! Hogyan védekezik a talpraesett és szerencsés adottságai mellett még jó humorral is megáldott leányzó az átoknak bizonyuló ajándék ellen, hogyan igyekszik megszabadulni tőle, és hogyan jut el a manók, tündérek, hús-vér, jó és rossz emberek, derék óriások és gonosz orgok között.. Ugyan hová? A boldogtalansághoz? A boldogsághoz? Megtudjátok az amerikai írónő minden oldalon újabb meglepetéssel szolgáló, élvezetesen modern meseregényéből – a mesebeli hősnővel szinte egyidős iskoláslány fordításában.





Véleményem:

Mese, mese, meskete, Hamupipőke új köntösben :)

Vicces módon hiába tudok angolul, nekem nem esett le elsőre, hogy az Ella név a Cinderella egyik változata, pláne mert a történetbeli tündéranyu Eleanor, és elvileg Ella örökölte a nevét, csak becenéven hívja mindenki. Tizenötödik szülinapja előtt kezdődik a regény, rövid ismertetővel az átokról, amit a bolondos tündér, Lucinda szórt rá, mert megvan az a fura szokása, hogy vagy mókussá varázsolja el az embereket, vagy pedig lehetetlen "áldásokat" osztogat nekik. 
Ella már az első fejezetben elmesélni, hogy milyen nehéz gyermekkora volt az engedelmességi átok miatt, hogy bárki, bármit parancsolt neki, azt teljesítenie kellett. Persze gondolnánk, hogy az "ide gyere, oda menj" nem is akkora parancs, de vajon szívesen élne-e az olvasó, mint engedelmes kiskutya, a nap minden percében, 365 napon át?

Mint minden mesében itt is van herceg, mégpedig igazi Charmont, azaz Charming Prince, aki szintén szereti a beceneveket és röviden Charm nevet hord. Szegről végről rokona is Ellának, a kamaszlány anyja a herceg unokatestvére volt. Miután találkoznak a temetésen, hamar barátságot kötnek, főleg Ella csípős humorának köszönhetően. 
Hogy mi a folytatás? 
Gonosz mostohaanya, egy még ördögibb és egy nagyon buta mostohatestvérrel; számtalan kaland, szökés a bentlakásos iskolából, találkozás manókkal, óriásokkal és emberevő orgokkal; majd természetesen bál, és boldog vég. 

Amiért tetszett:



  • Ella humora, írásstílusa a naplójában jópofa, még mikor oka lenne rá, akkor sem nyavalyog, igazi harcos hercegnő
  • Charm levelei - félig romantikusak, félig egy felnövőben lévő férfiember kétségei az udvaroncokról
  • Mandy a tündérkeresztanya
  • nekem tetszett az apa, Sir Peter is, akinek csak annyi hibája van, hogy izzig-vérig ember, jobban érdekli az üzlet, mint a családja (de meglepő módon nem játssza meg magát, és nem próbál pénzt szerezni úgy, hogy Ellát kiházasítja)
  • ISTENI, hogy a bentlakásos suliban nincsenek tanár nevek, hanem Miss Illem, Miss Francia stb elnevezésekkel élt az író :D tulajdonképpen nagyon igaza volt, felesleges a névadás, a tantárgyi jellemzőkkel nagyszerűen leírta a tanítókat, jócskán kifigurázta az alakjukat, és főleg a drága, puccos iskolákat, ahol nem a valóságot oktatják, hanem csak és kizárólag a tantárgyi magasröptű elméletet.


Ami nem tetszett:

Ritkán mondok véleményt a borítóról, de most muszáj, mert a magyar változat borzalmas, a filmmé se nagyon tetszik, a legjobb vagy az eredeti regényé, vagy még inkább az elektromos változaté:



Őszintén jól esett az olvasása, szívesen ajánlom, mivel nem száz százalékig Hamupipőke átírat, még a szerelmi szál sem volt annyira szörnyűséges, mert a leges-legvégéig nem lehetett tudni, hogy boldog lesz-e Ella választottjával.

Ha pedig végképp meggyőzés kell az olvasáshoz, hát linkelem az egyik legjópofább moly értékelést, amit valaha olvastam, és amit erre a könyvre írt egy férfiember:
Mese b*mmeg. Mese! Érted? Van benne herceg, meg bál, meg üvegcipellő, gonoszmostoha, tündérkeresztanya, szerelmi szál… Minden adott hát, hogy rendesen elhányjam magam, nemdenem? 
Erre mi történik? Nagydarab, szőrös, szakállas, kérgesszívű állatként úgy izgultam Elláért, hogy nagyon. Mert hogy ez a sztori bizony az utolsó szögig igen rendesen van összetákolva. 
Szégyellem magam rendesen, mindjárt bontok is egy sört, hogy helyrebillenjen férfiasságom. 
De ez akkor is rohadt jó volt.

Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/gail-carson-levine-elatkozott-ella
Eredeti megjelenés éve: 1997.
Share:

2016. április 20., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} : Kedvenc együttesem

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.
A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el.


Nem tudom, hogy ki, mire emlékszik gyerekkorából, állítólag három éves korunk előtti életünkre nem igazán lehet visszagondolni; viszont nekem határozottan rémlenek zeneszámok, amiket a szüleim hallgattak anno. Példának okáért Szécsi Pál vagy Máté Péter remélhetőleg nemcsak nekem ismerős, de ugyanígy a szüleink (50-es években született generáció) sztárjai voltak az Illés, vagy Halász Judit, Koncz Zsuzsa, hogy csak a magyar neveket említsek.
Ha pedig bővítem a felsorolást, akkor a Boney M és a Beatles voltak nagy csillagok, még az Abba előtt. A Brown Girl in the Ring többször is szólhatott otthonunkban, mert a mai napig extázist kapok tőle, ha megszólal valahol :) képes vagyok bevásárlóközpont közepén elkezdeni énekelni - persze csak halkan, tekintettel másokra... akik mondjuk hamar futóbolondnak néznek.

Húgom gyerekkori kedvence Michael Jackson, majd a Guns'n'Roses volt, én ennél szolidabban nyomattam. Neoton Família üvöltött mindig a lakásban, ha takarítottunk - furcsa módon ezt a szokást mai napig szeretjük, anyukámmal együtt. Nálam volt egy Bonanza Banzai időszak, erről leginkább Andrea barátnőm tehetett :))
Sajnos be kell vallanom, hogy megvoltak az akkori divatos fiúbandák is, Backstreet Boys :D igen, volt poszterem is a falon, több is, de most le kellett gugliznom, hogy anno melyik srácot imádtam...
no komment.
Volt egy ideig Kylie Minogue és Jason Donovan időszakom is, de diszkózni akkor jártam, mikor a 2 Unlimited - No limitje volt a menő :D rohadt "öreg" vagyok..., 1993-as a szám.


Viszont ennyi be- és félrevezető után elérkeztünk az Igazihoz, az Egyetlenhez, ahhoz az együtteshez, akiket szinte egész életemben, immár 30 éve imádok:



Akinek meglepetés volt a ROXETTE képe, az még nem ismer engem igazán :)
A svéd duo karrierje Halmstadban kezdődött még az 1970-es években. Per Gessle éppen kiszállófélben volt előző Svédországban híres és imádott bandájából, a Gyllene Tider-ből; és az EMI-nél ajánlották neki Marie Fredrikssont.
Találkozásuk 1986-ban eredményezett először lemezt, akkor még hagyományos bakelit verziót, illetve kazettát, ez volt ”Pearls Of Passion”. 

1988-ban, a második lemezük, a Look Sharp hozta meg nekik a világhírt, mégpedig egy cserediáknak köszönhetően. Az amerikai diák először Minneapolisban, egy kis helyi rádióban játszotta a The Look-ot, amit aztán gyorsan átvett több amcsi rádióállomás is, és mint amesében, máról-holnapra befutott a duó. 1989-ben érkezett a ”Listen To Your Heart”, majd rá egy évre a híres filmbetétdal, ”It Must Have Been Love”. Ez utóbbit 4 milliószor játszották már le az USÁ-ban!!!



1991-ben jött a Joyride, és indult a turnézás, 1992-ben jutott el először Budapestre a két kedvencem, anno a Kisstadionban volt koncertjük, amire tőlünk az egész család elment, Persze én élveztem a legjobban, végigénekeltem, hiszen Per dalszövegei mind-mind segítették az angoltanulásomat. Állítólag érződik is az akcentusomon a skandináv hatás...
Mindenesetre a rajongás még nagyobb táptalajt kapott, bár az egyetemi évek alatt csöndesedett. De azért 2002-ben, mikor a média beszámolt Marie betegségéről, az agydaganatról, én is sokat imádkoztam a gyógyulásáért, és hálás vagyok az Égnek, hogy 19 év várakozás után, 2011-ben újra láthattam őket színpadon élőben. Élménybeszámoló még a régi blogon, ITT.

Volt aztán időszak az életemben, mikor éjjel-nappal Roxette-t hallgattam, tönkre is tettem egy-két fülhallgatót miatta :) A fanfictionök is elképzelhetetlenek voltak Per szövegei nélkül, ő volt az ihletem, a Múzsám. Megvan az összes lemezük, manapság már modern CD változatban, sőt Per egyéni karrierjének gyümölcsei is a hálószobában laknak :) Pár éve, még a könyvgyűjtögetés előtt erre költöttem az ajándékba kapott pénzeimet.



Most április 8-án jött ki a tizedik nagylemez első dala, de igazándiból a hírekbe sajnos a hétfői bejelentés került be, hogy Marie visszavonul a turnézástól, mert ezt javasolták az orvosai. Természetszerűen, ahogy ez már lenni szokott, megindult a spekuláció, egyes hírportálok arról írtak, hogy kiújult nála az agydaganat.
Holott ilyen rémhírek nélkül is, mi rajongók csak extra hálásak tudunk lenni valakinek, aki példamutatóan erős ember. Mikor eltávolították fejéből a daganatot, Marienél volt egy időszak, mikor svédül sem tudott beszélni; újra betanulta az angol szövegeket, de többé már nem adott interjút egyedül. És végig, 2010 óta úgy él, hogy a bal szemére vak, így állt ki színpadra, énekelt, táncolt, mozgott... hát nem Csoda, hogy kitartott mindvégig? 
És persze Per is, aki ott volt, hátországként, igaz barátként támogatta Marie minden küzdelmét, és biztosra veszem, hogy amíg él, ott is lesz társnak :)

Nos, ennyi lelkendezés után itt van két dal, amiket imádok tőlük, és talán nem meglepő, de nem nagyon ismertet fogok hozni. A rajongók nem feltétlenül a túl népszerű slágereket szeretik, hanem inkább a különlegesebb darabokat.
No One Makes It On Her Own azért egyedi klip, mert eredetileg egy rajongó készítette, de Pernek megtetszett és rábeszélt mindenkit az EMI-nél, hogy ez legyen a hivatalos verzió :))
Azon kívül, hogy nagyszerűen passzol a dalhoz a rajzolt klip, Per szövege isteni, imádom, hogy mennyire többértelműen tud angolul fogalmazni.





A Milk and Toast meg szimplán csak azért került ide, mert az én egyik személyes kedvencem - eltekintve persze attól a ténytől, hogy ez az egyik legjobb, legszebb dal a Room Service albumról. Szegény Per itt nagyon melléfogott, rábeszélte valami okos, hogy dolgozzanak együtt Madonna egyik zenei producerével, ezért szinti-popos lett az album. Mit ne mondjak, teljesen mindegy milyen nyelvű rajongói fórumon jár az ember, mindenki szidja...
Na, mindegy, ha tehetitek, szánjatok pár percet erre a nyugtató, lelket lecsendesítő dalra :)
Aztán meg nézzétek meg, hogy melyik bloggertársam kiért rajong.

Jó zenehallgatást kívánok, kommentben megírhatjátok, hogy melyik Roxette dalt ismeritek! :D


Blogbejegyzéshez most két forrást használtam:
Roxette hivatalos oldala és a képeket az FB oldalukról linkeltem. 




Share:

2016. április 17., vasárnap

Vasárnapi Próféta 13. - Könyv Sárkány :))

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :)
Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.


https://www.pinterest.com/pin/166773992422969058/


A hetente jelentkező rovat kissé hektikus, kétheti lett, bocsánat.
Foghatnám arra, ami igaz, hogy vasárnaponként lusta vagyok írni; de arra is, hogy nem nagyon volt mit írogatnom.
Az olvasással lassan haladok, bár erről Goodreads barátomnak más véleménye van, a héten kaptam egy lelkendező mailt, hogy már a vállalásom felét elolvastam. Hát igen, angol rövid elektronikus könyveket könnyű olvasni... De már magyarul jóval nehezebb.

Velem szemben még mindig van 5 könyvtári könyv, amit mindenképpen el akarok olvasni május közepéig; illetve még két kötet, amit kihoztam, de már annyira nem dobogtatják meg a szívemet. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy visszavigyem-e őket, vagy hagyjam őket kicsit érni a közelemben, hátha alapon... Biztosra veszem, hogy más is csinál ilyesmit, max nem írja le :))

Amit olvastam, és írni fogok róla:


- Mini-könyvklub fantasy körét befejeztem az Elátkozott Ellával

- azt hiszem írok majd a Miss Marple novelláskötetről is

- lesz a héten megint VKP poszt (és már most imádom)
- tuti biztos, hogy vasárnap megyünk Könyvfesztiválra, és már most költöm fejben az arra szánt összeget (kvázi egy ház árát...)

- megjelöltem olvasásra a Girl online-t, Benyák Zolitól a Nagy illúziót, és egy kamaszkönyvet, a Szellemlányt. Elég valószínű, hogy a két tinikönyvvel fogom indítani a hetem, most a Zsellérek kicsit mellbe vágott, szórakoztatásra vágyom.

- apropó, Zsellérek. Nem tudom, hogy szeretnék-e róla blogbejegyzést írni, mert ugyebár mostanában nem nagyon bírom sem a túl komoly témákat, sem a túl elvontat, és ez jócskán politikus volt.




Még 10 nap, és jön a névnapom, vele együtt két gond:

1., HOVÁ TESZEK tíz Szabó Magda kötetet?
:D
nem röhög, tényleg semmi, de semmi ötletem nincs, viszont legalább egy napot rászánhatok majd a könyvespolcaim átrendezésére :))

2., Mikor fogom én ezt mind elolvasni, ha közben még könyvtárba is akarok járni, plusz sehogy nem állok a saját vállalásommal, a 43 könyvvel?

De hát ha már idetettem mottónak, hogy Sometimes I have to remind myself that I don’t have to do what everyone else is doing - vagyis:  "néha emlékeztetnem kell magam, hogy nem kell azt tennem, amit mindenki mást csinál" - ez hasznos útmutató úgy kb az élet minden terén, de pláne az olvasás terén.

A poszter azért került kiemelésre, mert a múlt héten megint eltalálta a hátamat a kritika, mely szerint TÚL sokat olvasok.
Mihez képest? A nullához? Igen, ahhoz képest eszméletlenül sokat...
De nyugodtan megkapaszkodhat mindenki, ez nem is fog megváltozni soha többé :P
(amúgy nem értem, honnan az infó? Nem voltam aktív majd egy hónapig a fészbúkon, már letiltottam a molyt is; csak az tudja, mennyit olvasok, aki molyon, vagy itt követ... stikában ennyien olvasnának?)





Már nem is könyvmoly (könyvkukac angol eredetiben) hanem könyv Sárkány!
Tessék vigyázni, tüzes mind a hét fejem... :D :P

(fotó forrása: http://greybon.com/post/139046752468/bookphile-thats-right-im-a-book-dragon-not)
Share:

2016. április 14., csütörtök

Vekerdy Tamás: Nagy családkönyv

Van egy molyos kihívásom, a Jól szeretni, ahol azt kérem a gyakorló szülőktől, hogy olvassanak el 12 gyereknevelési témájú könyvet két év alatt, hiszen a gyermekkel való foglalkozás - jó esetben - állandó felkészülést kíván a szülőtől is. Saját teljesítésem 19 könyv, ebből öt kötet Vekerdy Tamástól származik.
És persze nem véletlen a blog mottója sem, a liberális, életszerető, nagyon nyugis felfogása számomra extra vonzó.


Tartalom:
A Nagy családkönyv olyan nagy formátumú, összegző mű, amelyből a gyermekeiket, unokáikat nevelő szülők, nagyszülők minden kérdésükre választ kaphatnak. Vekerdy Tamás, a Nők Lapja ismert gyermekpszichológusa különleges alapossággal és részletességgel foglalkozik a családban felmerülő szokatlan helyzetekkel és nevelési problémákkal. Tanácsokat kapunk a csecsemőkori gondokra, a későbbi iskolai, kamaszkori furcsaságokra, vagy a válás, eltávozás folytán adódó kétségeinkre. Témáit a szerző – mint mindig – az olvasók leveleiből, tehát a mi tapasztalatainkból és élményeinkből meríti.
A kötet eredeti kiadási éve 2011, mint a belső borítón szerepel válogatás a Nők Lapjában 2003-2011 között megjelent írásokból.
Talán furán fog hangozni, amit állítok, de ez egy aktuális gyereknevelési könyv. Szerencsére, vagy éppen pechünkre Magyarországon sem a köznevelésben, óvodákban, iskolákban nem változott oly sok minden; emberi, szülői felfogásban meg pláne lassúbb az elmozdulás.

Szerkezetileg hat nagyobb fejezetre van bontva a kötet, mindegyiket egy-egy bevezető írás indítja el Vekerdy tollából, majd jönnek a kevésbé, vagy jócskán hajmeresztő olvasói levelek. Természetesen van egyfajta szűrés, főleg rövidítés, amin ezek a kérdések már megjelenés előtt átmentek, de ahogy a gyerekpszichológus állítja, csak a kérdező, kíváncsi ember van közel a dolgok áramához, a tanács úgy jó, ha továbbgondolásra buzdítja az érdeklődőt. Vekerdy saját bevallása szerint mindig szorongva adja a válaszokat, egyrészt mert nehéz a szakértő szerepe, nem helyes, ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a tudás egyedüli fellegvára; másrészt mert távolból, csak egyféle szemszöget (a levélíróét ismerve) nehéz elfogulatlan tanácsot adni.
Számomra ez a vallomás már azonnal hitelt biztosít a tanár úrnak, hogy ember maradt, hajlandó leszállni a magas lóról, és nem játszik Mindenhatót.

Az első fejezet az első három évről szól, a második egység az óvodás korról, a harmadik az iskola első éveiről, vagyis az alsósokról.
A következő fejezet kamaszgondokat állít középpontba, míg az ötödikben a család, válás, magány, örökbefogadás és homoszexualitással kapcsolatos olvasói levelek szerepelnek.
A hatodik fejezet kissé vegyes vágott, van benne szó verésről - ez örök gumicsont a gyerekpszichológiában; iskolai abúzus, gyerekkori lopás, pénzkezelés, szexuális felvilágosítás - csak néhányat soroltam fel a témákból.


http://familybootcamp.org/parent-seminar/

Két nagyobb problémakör rajzolódott ki a kötetben:

Az első az, hogy amikor a gyerek egy kicsit is eltér az átlagtól, mekkora hátrányba kerül a közoktatásban. Teljesen mindegy, hogy óvodáról vagy iskoláról van szó, a pedagógusok egy része (java része) talán az egységes tanterveknek köszönhetően sem a lassabb érésű gyerkőcökkel, sem a mozgásigényesebb gyerekekkel nem nagyon tud mit kezdeni. Az előbbiekre könnyen rákerül az autisztikus jelző, míg úton-útfélén hallani a hiperaktív gyermek fogalmáról is.
Általában és egészében elmondható, hogy hajszoltak a gyerekeink, mint ahogy a felnőttek is, álteljesítmények után rohangálnak, rohangálunk élethosszig.
(Persze tisztában vagyok azzal, hogy felülről is nagy a nyomás a tanári társadalmon, de elsős gyereket novemberben, pláne októberben felmérni, hogy mennyire tudnak már olvasni egyszerre elképesztő és elszomorító hallani. Pont az ilyenek miatt írtam azt korában, hogy a könyv még mindig aktuális, öt évvel a megjelenése után is sajnos bőven vannak ilyesféle negatív szülői tapasztalatok. És ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: tanulásmódszertanban miért nem lehet a Nyugatot utánozni? Mondjuk a lassabb finneket, ahol az alsós évfolyamok, negyedik osztály végén van olvasási készség felmérés? És vajon miért kell 14-15 éves kamaszokat kétezer éves drámákkal szenvedtetni kötelező olvasmányként? Hány görög olvas magyar tragédiát?)


Második kérdéskör jóval inkább a szülőkről szól, nevesítve az, hogy az internetnek is köszönhetően milyen rémesen elveszettek vagyunk, ha gyereknevelésről van szó. Többféle úton lehet elindulni, a gyereket kenguruban mindenhová magával cipelő Természetes Anyu szerepétől kezdve, a Tudatos Anyuig, aki erősen (és végtelenségig) hisz a korai fejlesztésben, az ő gyereke már óvodásként tanul angolt, jár korcsolyázni, teniszezni, lovagolni, balettozni, focizni ... és gondolom külön időmenedzsere is van.
Valahol ezek az új módszerek mind a poroszos, szigorú nevelés és a túl liberális, laissez-fair engedékenység másfajta, modernizált arcai; túl sok, nagy a kínálat, mikor a gyermekünkről van szó, és minden szülő titkon, vagy éppen hangosan bevallva sokat töpreng azon, hogy miként indítsa el gyermekét a világba, hogy a legjobbat nyújtsa neki.
Őszintén megvallva: három gyerek, lassan tizenhárom év gyakorlat és számtalan könyv után is csak azt tudom mondani, hogy próbálkozom, nincsenek aranyszabályok.
Egyetlen könyv sem tud ezer, de még száz százalékos okosságot, előírást adni, amit mintegy kanalas gyógyszert beadhatnék a gyereknek, és onnantól kész, tökéletes lenne.
Hogy miért nem? Éppen azért, amiért nem lehet száz százalékosan tanácsolni semmit sem a világon; azért, mert mindannyian mások vagyunk, más érzés, élmény, félelem - és gátlásvilággal terhelten.



Mégis nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom Vekerdy Tamás könyvét, de nemcsak ezt, a Nagy családkönyvet, hanem a Jól szeretni-t és az Érzelmi biztonságot is.
  Ranschburg Jenő Szülők könyvétől eltekintve ezekből tanultam a legtöbbet az elmúlt években, és ők ketten képviselik számomra az egyedüli jónak tartott elvet, hogy lazábban, lassabban, oldottabban kellene élnünk!
A teljesítmény - kinek, egyáltalán mit takar a szó? - csak pillanatnyi diadal, a végén fog úgy is kiderülni, jól éltünk, megélve az életet, vagy mókuskerékbe szorulva, hajszásan idő előtt belehaltunk a mesterséges célok kergetésébe.


Kedvcsináló idézet:

"Amikor C.G.Jung, a múlt század egyik nagy pszichiátere Közép-Amerikában járt, ott egy öreg indián tanítómester azt mondta neki: - Nézd! A fehér emberek mind őrültek! - Honnan látod? - Nézd meg az arcukat, milyen feszült. Mindig akarnak valamit! És tudod, hogy miért van ez? - Miért? - Mert itt gondolkoznak! - (És az öreg indián a fejére mutatott.) - Miért? Hol kellene gondolkozni? - Természetesen itt! - (És az öreg a szívére tette a kezét.)"
297-298. oldal



Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Share:

2016. április 12., kedd

Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről.





Van, amikor "véletlenül" akad könyv a kezembe a könyvtárban, igazság szerint Bruno Bettelheimtől kerestem A mese bűvöletét, és a felette lévő polcon láttam meg Umberto Eco nevével kiemelt könyvet. Csak pusztán a fülszöveg keltette fel tetszésemet, ami így hangzik:
Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.


Persze a tartalomleírás itt is, mint sok helyen máshol, lódít. A két fő bibliofil, Eco & Carrière eszmecseréje nem pusztán az elektronikus könyvekről szól, nem haladásellenes a véleményük, egész egyszerűen azt gondolják mindketten, hogy a könyv olyan, mint a kerék. Sokféle módon lehet járművet építeni, de az alap, a kerek kis görgők általában megmaradnak, mert ezeknél jobb, tökéletesebb, és - én teszem hozzá - egyszerűbb dolgot nem sikerült vagy kellett kitalálni többé.
A beszélgetés egy 2008-as, Davosi csúcstalálkozón elhangzott próféciából indul ki, mely szerint a könyveknek befellegzett, hivatalosan is el fog tűnni az eljövendő tizenöt éven belül. Manapság már ezt félig tudjuk, látjuk, hogy a futurológus ebben a kijelentésében tévedett, hiszen párhuzamosan léteznek az ebookok és a hagyományos könyvek.
Hogy meddig? Én is inkább egyetértenék a két bibliofil szakemberrel, hogy valószínűleg nem lesz jobb helyettük, tehát mindig.

Huszonegy idézetet jelöltem meg magamnak olvasás közben, mert egy kis darab papíron vezettem a figyelemreméltó ötleteket, illetve az új információkat, amiket megtudtam. A legfőbb ellenérv, ami olvasás után megmaradt ez:
A könyv valószínűleg azért nem fog meghalni sosem, mert semmi sem múlandóm a tartós adathordozóknál :) 
Tudom, hogy meglehetősen furán hangzik ez a kijelentés, de Carrière hozta azt a példát, ami engem is jócskán elgondolkodtatott. Ki emlékszik még a Commodore 64-re és a hozzá tartozó diszkekre? Nem volt az annyira régen, csak 1980-as évekig kell visszanézni :)
Utána jött a sima  kazetta és a VHS, a videófilmekhez; aztán a CD, CD-ROM, DVD és mostanában, a 2000-es évek után az USB, meg a mikrochipek, mikrokártyák.
És hol a vége?
Sőt, Carrière kérdése, hogy ha valamit lementettél diszkre, azt meg tudod-e nézni a legújabb ipaddal jogos, mert NEM. Ahhoz, hogy a régi munkáit meg tudja nézni, ismert olyan amerikai rendezőt, aki 18 számítógépet és egyéb lejátszót tárol a pincéjében, ezek mindegyike más tartós adathordozóval működik! 
De fogj meg egy 100-200 éves könyvet, el tudod olvasni? Ugye, hogy igen? :))


Umberto Eco megállapítása is érdekfeszítő, hogy az internet bár nagyon jó dolog, de bizony szűrés nélkül kerülnek rá tartalmak, ami például egy szakdolgozat esetében végzetes hiba lehet.
"Azt javasolnám a tanároknak, hogy olyan házi feladatot adjanak a diákjaiknak: a megadott tárgyról gyűjtsenek össze tíz különböző forrást, és vessék össze őket. Ilyen módon az interneten gyakorolhatnák kritikai érzéküket, s megtanulnák, hogy nem minden arany, ami fénylik."
(68. oldal)

Hogy miről szól még a beszélgetés?
Jobbára a kultúratörténetről, nem csak irodalomtörténetről. Szóba kerül az, hogy a kolostorok papjai lehettek az elsők, akik irodalmi szűrést végeztek, hiszen nem minden könyvet rejtettek el a pusztító háborúkban, barbár dúlások elől a középkorban. És bizony meglehetősen izgalmas a kérdés, hogy vajon mi volt a rendszerezésük alapja, volt-e egyáltalán valami? Mit menekítettek, a belsőleg értékes kódexet, vagy azt, ami dúsan volt aranyozva, szarvasbőrbe volt kötve?
Vajon minek tekinthetők a roppant felvilágosult spanyol hittérítők, akik embernyi halmokat hordtak össze azték és maja könyvekből, hogy mára csak 4-5 példány maradt belőlük, Isten lelkes szolgáinak, vagy épp oly vandál pusztítógépezetnek, mint Goebbels parancsa nyomán a nácik?
Vajon az a könyv, amit újra és újra kinyomtatnak, az tényleg annyira értékes, vagy csak üzletté vált az előállítása, és az olvasók az ismertsége miatt veszik, mint a cukrot?
Vajon Jézus tényleg azt és így mondta, ahogy manapság a Bibliában szerepel, mert hát történeti források szerint csak tanítványai jegyezték le szavait, éppúgy, mint Buddhának.

Minden lelkendezésem ellenére én is kénytelen vagyok négy csillagot adni a könyvnek, mert nincs igazi íve, inkább erről is, arról is szó van benne. Még a végén sem alakul ki összkép, bár talán nem is kell; ez egy hosszúra nyúlt (és szándékosan nyújtott) ismeretterjesztő iromány.
Leginkább persze Eco neve adja el, akit itt a közönség a tudós oldaláról ismer meg, de aki elég sok apróságot mesél el az életével, műveivel, műhelytitkaival kapcsolatban.
Tulajdonképpen egy ódon könyvesboltra, könyvtárra hasonlít ez a mű, érdekfeszítő ezt is, azt is kinyitni, mindenhez hozzáférni, és sokféle tudást magunkba szívni. De mint egy svédasztalról, itt se lehet mindent megenni... Ámbátor jó lehet ilyen műveltnek lenni, mint ez a két okos tudós.
Csöppet kár, hogy kettősük jó néhányszor működik a külvilág, a beszélgetést vezető Jean-Philippe De Tonnac, sőt az olvasó nélkül is.
Mégis ajánlom könyvtári kölcsönzésre minden bibliofil olvasónak :)

A két legszórakoztatóbb rész, mikor Eco elmeséli, hogyan talált ki egy nemlétező írót, Milo  Temesvart, akiről annyit pletykált a barátaival, hogy egy kiadó meg akarta venni az illető összes fordítási jogát :D(247-248 oldalak)
De igen viccesek azok a bolond nyelvészek is, akik azt óhajtották bebizonyítani, hogy Jézus tulajdonképpen az ő nyelvüket beszélte eredetileg. (172-173 oldal)


Kedvcsináló idézetek:

„Mondd csak Umbertino, azért olvasol, mert tudni akarod ami a könyvben van, vagy pusztán az olvasás kedvéért?”

[Umberto Eco] "Egyszer tréfásan írtam, hogy ha Shakespeare minden művét Bacon írta, akkor ez utóbbinak egyszerűen nem lett volna ideje megírni a sajátjait, amelyeket ilyenformán Shakespeare-nek kellett volna megírnia helyette."

J.-C-C.: "Meg kell mondjam, semmi sem nehezebb, mint elrendezni egy könyvtárat. Kicsit olyan, mintha a világban akarnánk rendet rakni....
Azért fontos kimondanunk, hogy egy könyvtár nemcsak olyan könyvekből áll, amelyeket olvastunk vagy olvasni fogunk. A könyvtár azokból a könyvekből áll, amelyeket olvashatunk. Vagy olvashatnánk. Még ha soha nem is fogjuk olvasni őket."

Amikor a 19. században a texasi iskolákba be akarták vezetni az idegennyelv-oktatást, egy szenátor ezzel az éleselméjű érvvel lépett fel a kezdeményezés ellen: „Ha Jézusnak elég volt az angol, akkor nekünk sincs szükségünk más nyelvekre.”
Share:

2016. április 10., vasárnap

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

"Ha a pitypang ritka volna és kényes, az emberek boldogan fizetnének 14,95 dollárt egy cserépért, saját kezűleg, üvegházban nevelgetnék őket, pitypangegyleteket alapítanának és így tovább. De a pitypang mindenütt él, semmi szüksége ránk, és azt csinál, amit akar. Ezért aztán gyomnak tituláljuk s irtjuk, ahol csak érjük."



Robert Fulghum könyvének az az alcíme, hogy Tűnődések hétköznapi dolgokról. A könyvecske molycímkéi: életmód, életfilozófia és humoros kategóriákba szorítanák bele ezt a művet.
Olvasás közben azon gondolkoztam, hogy vajon a magyar kiadó, Park vagy a fordító, Havas Krisztina, hogyan bukkantak rá erre a csodára.
Fulghum, ha találkozhatott volna, biztosan szerette volna Janikovszky Évát, hasonló keserédes, önmagukat is kifigurázó humorérzékkel írnak, az élet apró cseprő, mégis fontos részleteiről.
Habár ilyet ritkán csinálok, de kétszer is elolvastam ezt a kis kötetet a héten egy más után, sőt rákattintottam a szerző angol oldalára, és olvasgattam az angol novellái között; a nyelv mindegy igazán, a stílus így is, úgy is átjön.

"Milyen jó volna egy pohár enzimes mosópor, ami megtisztítaná életünket, enyhítené keménységünket, védené belső szerveinket, javítaná hatásfokunkat, meggátolná bőrünk sárgulását és arcunk gyűrődését, élénkítené természetes színünket, kellemessé és jó szagúvá varázsolna bennünket."

"A kiabálás bizony megöli az élőlények lelkét.
Furkósbotok és kövek összetörhetik a csontjainkat, de a szavak szívünket törik össze…"


"Így hát vettem egyet a legjobb barátomnak, aki történetesen a feleségem is és egy lakásban élünk. Az efféle ügyletek általában a következőképpen végződnek: a feleségemnek ajándékaim nem szoktak túlságosan tetszeni, így azok rendszerint visszaszármaznak rám. Gondoltam, ha már így van, legjobb, ha rögtön olyasmit veszek neki, amit valójában én szeretnék, mert így amikor visszakapom, szívből hálás lehet érte. Övé az ajándékozás gesztusa, enyém az ajándék."




A kötet egy kis rövid bemutatkozással kezdődik, hogy a szerző, Fulghum elmeséli, hogy a kis esszéi a családtagjai, rokonai, barátai, aztán később a gyülekezetének (Unitárius egyház) biztosítottak szórakozást; mígnem egy napon egyik kis olvasójának édesanyja rákérdezett, hogy írt-e még mást is. A kérdező hölgy egy kiadóban dolgozott.
A kötet 1988-ban jelent meg, a Wikipédia vonatkozó oldala szerint mára 103 országban, 27 nyelven forgalmazzák.

Hogy mi a titka?
A stílus, a humorérzék, a látásmód. Egyszerűen és mégis bonyolultan, a szív és az ész kombinációjával szemléli a világot. Erre legjobb példa a tartalomleírás, ami a címet is megmagyarázza:
"Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább.
Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!"


Megvolt, felismerem a csodát, rögtön dupla dózist is bevettem belőle :)
Nagyon-nagyon szívesen ajánlom, rendkívül jó könyv, ellazít ebben a rohanós világban, lelassít, jókedvre derít.
5/5 csillag, kívánságlistás lesz, Fulghum többi könyvét meg várólistára teszem.


Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/robert-fulghum-mar-az-ovodaban-megtanultam-mindent-amit-tudni-erdemes

Blogbejegyzés Miamoná-tól:
http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/06/robert-fulghum-mar-az-ovodaban.html








Van egy március 27-ei blogbejegyzés Fulghum oldalán, ami nagyon tetszett, egy érdekes kérdést vett fel, ami éppen aktuális így a Könyvfesztivál előtt. Hogy mire valók a szerzői dedikációk, vajon csak arra, hogy többet lehessen eladni a könyvből, tehát marketing célokra; vagy ténylegesen arra, hogy az író tudjon találkozni a rajongóival?
Robert szerint úgy lenne igazi a találka, ha a az olvasó, mintegy kincskereső játékban, kapna egy lapot, lennének nyomok és gps koordináták, és meg kellene keresnie a szerzőt :) Aki nem egy szűk könyvesboltban, íróasztal mögé elzárva, hanem egy parkban, padon ülve várná, többi rajongójával csevegve a nyomkereső olvasót.
Gyerekes ötlet? Izgalmas? Lehetetlen vállalkozás?
Ki tudja, mindenesetre itt a link, itt lehet elolvasni angolul is:
http://robertfulghum.com/index.php/fulghumweb/entry/4000_the_survey/
Share:

2016. április 7., csütörtök

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő (Mini-könyvklub 3.)


Tartalom:

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. 
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!



Értékelés:



Márciusban az Ólomerdőt olvastuk együtt a Mini-könyvklub fantasy fordulójában, és nyilvánosan is elnézést kérek a többiektől, amiért én ennyire későn, utolsónak végeztem a regénnyel, illetve írok hozzá blogbejegyzést. Az ok pedig szimplán az, hogy nagyon-nagyon szenvedtem az első ötven oldallal, kis híján két hétig tartott, mire elolvastam a 360 oldal hosszú regényt.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a történet rossz, gyorsan megírom, nem, ez egy JÓ könyv, príma kis fantasy, abból is a high-fantasy díszpéldánya. Gyönyörű nyelvezete, stílusa van, de ezt előtte is sejtettem Csilláról, fordítóként már dicsértem munkáját, Valente Tündérföldjét nagyon szerettem.
Ami bajom van, az velem van, hogy egyszerűen most olyan az életem, hogy kívülre élek, 3d-és dolgok, a kézzelfogható valóság sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint az elképzelt világ.

Meg, amíg megírtam a kérdéseimet Csillának (kösz a lehetőséget itt is!), addigra esett le, hogy az a legnagyobb bajom, hogy kevés szereplővel tudtam azonosulni. Nyilván István, az Apa nagyon tetszett, imádtam Firenét is, az elvarázsolt hollólányt, de nagyon szerettem, kifejezetten eredeti ötletnek tartom Firtos-Tartód manót :)
Viszont a többiek... Hű, nekem Emese túl young adult, bár szerencsére annyira nem, mint a Hó mint hamu hősnője. Miután elkezd varázsolni, elfogadja önmagát, szerintem onnantól szerethető karakter.
Lóna és Rabonbán is, meg az Özvegy is, és valahogy az egész Tündérvilág viszont pont olyan hideg, karcos, mint az erdők, ólomból, ezüstből, fémből. Az a legfőbb problémájuk, de talán a varázslataik forrása is, erre nem tudtam rájönni, hogy nem képesek érdek nélkül szeretni; odaadni, viszonzás nélkül; elfogadni, hála nélkül. Valahogy olyanok mindannyiak, akik varázserővel bírnak a történetben, mintha állandóan harcra, párbajra készek lennének, mintha mindig felül kellene kerekedniük a másik felett...

Apróságok, amik tetszettek:
  • mikor Firene holló volt, és úgy gondolkodott, az ő szemén át láttuk a dolgokat
  • a váltott szemszöget
  • az Őrfákat, nagyon nagy ötlet!
  • Azt nagyon szerettem volna, ha kiderül, hogy Adél is, Emese nagynénje tud valami varázslatot, és a gyertya majdhogynem jó volt erre :)
  • hogy bele került egy kicsi a magyar népmesékből is, gondolok itt a táltos-parázs varázslatra, vagy a hétköznapi tárgyakra, amikből a gonosz boszorkányt megállító erdő nő ki :D 
  • Fitrod-Tartód kapcsolata a széllel
  • Rabonbán átka

Ami nem tetszett:

- Lóna, kifejezetten idegesített
- az a csók :/ el lettem volna nélküle
- az epilógus túl hosszúra van nyújtva ahhoz képest, hogy már van egy folytatás, és lesz még egy rész.

Csillagozás:
4/5 csillag, a folytatást, ha kijön a harmadik rész majd elolvasom egybe, az elsővel újrakoronázva
 :)

A többiek véleményét itt lehet elolvasni: http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/olomerdo.html


Share:

2016. április 6., szerda

{Vigyázz!Kész!Posztolj!}: Véleményem a közösségi médiákról

Néha komolyan teljességgel meg vagyok arról győződve, hogy Szilvi vagy gondolatolvasó, vagy boszorkány, de eszméletlenül el tudja találni az éppen aktuálisan bennem is forrongó témákat :))


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését
A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el.

Kezdjük gyorsan egy-két vallomással: rengeteg közösségi oldalon van profilom. Szánom-bánom, szép-nem szép, bizony az elmúlt két évben elkapott a gépszíj.
Felsorolás következik:
- FB privát + céges + blog
- moly.hu
- twitter
- tumblr
- instagram
- Pinterest (rohadtul nem használom, de van)
- google + (ez adott a bloghoz)
- DeviantArt (csak hogy kedvencelni tudjak, de nem használom)
- youtube (google + mellé kaptam, szintén nem használom semmire se)
- livejournal (itt van egy blogom, ott gyűjtöm a ficeket, főleg a 18+-osokat; csak a "baráti" tagok látnak)
- mintha lenne weheart regem is, de erre nem mernék fogadni...
- Merengő vajon közösségi oldalnak számít? (mert akkor fanfiction.net, Továbbvilág is)

Hörr, és én hülye még morfondírozok a LinkedIn-en...
Hát így felsorolva eszelős mennyiség, komolyan elgondolkoztató, hogy szükségem van-e ennyire, vagy hogy egyáltalán, miért is érzi úgy a 21. századi számítógépes generáció, hogy folyton lógjon valahol??

Ugyebár két napos a Klausz Melinda, A közösségi média nagykönyve értékelésem, abban az életkori felosztás szerint X generáció vagyok, az aki nem született bele a számítógépes világba, hanem fiatal felnőttként ismerkedett meg vele, és bizonyos távolságtartással képes az állandó változásokat szemlélni. Mit ne mondjak: talált, süllyedt! Tényleg idegesít, ha végre kitapasztalok egy webes felületet, akkor annak gazdája nekiáll átalakítani a felhasználási szabályokat >< pl 2013-ban a Tumblr kapcsán, mikor megvette a Yahoo és először azt mondták, nem lesz semmi változás, de aztán csak beállították a gyerekvédelmi elveket :/
Igen tudom, rendes vagyok, nem számít nekem, hogy mennyi pornó volt az oldalon, de a Tumblr-nek szerintem pont az volt a legeslegnagyobb előnye, hogy mennyire személyes blogok voltak rajta. Itt szinte minden blog tele van egyéni nyűglődésekkel, és mégis megtűrik egymás között a felhasználók. Én nagyon szerettem mindig is a szivárványos, LMBTQ szimpatizáns hozzáállását; hogy bár nem néztem sorozatokat, de más posztjaiból leszűrtem, hogy melyik fandomban mi zajlik, és hogy én is azt írtam, amit csak akartam.
Mostanában viszont idegesít, hogy "személyre szabott blogajánlókkal" bombáznak, illetve hogy legalább évente egyszer megváltoztatják a posztolási ikonokat, azok sorrendjét.
Bár, ha belegondolok, ez a Twitteren is fenyegethet, legalábbis volt a BuzzFeed-en még februárban egy olyan hír, hogy a mikroblog szolgáltató is bevezet egy FB timeline-nál alkalmazott algoritmust, de aztán a kirobbant botrány miatt letettek róla. Állítólag... ellenben hirdetések már jócskán vannak itt is, illetve a "mi történt amíg távol voltál"- funkció is mindig az agyamra megy.

Btw, Facebook, illetve még mindig Melinda könyve. Nem muszáj nekem, vagy akár neki elhinni, de érdemes rákeresni, hogy  mindenki tisztában legyen vele, hogyan működik az FB Timeline algoritmus, és miként befolyásolja az életünket. Röviden: nagyon. Hosszabban: NAGYON-NAGYON.
Nem írom le teljesen részletesen, de nagyjából az a lényeg, hogy minél gyakrabb interakció van köztünk és az ismerősünk között, annál nagyobb valószínűséggel az illető tevékenységét adja be az idővonal, és persze ezzel párhuzamosan másokból nem láttunk semmit. Ugyanígy működik az algoritmus az oldalak esetén is, ha gyakran videót tölt fel az admin, onnantól kezdve a fész azt tartja alapbeállításnak, és azt fogja inkább relevánsként megmutatni a követőknek :/
Arról nem is beszélve, hogy csak a változás az állandó a fészen, itt van két biztonsági átalakításról szóló tipp csak idénről: http://hvg.hu/tudomany/20160118_facebook_adatvedelmi_tippek_beallitasok és http://hvg.hu/tudomany/20160307_fontos_facebook_beallitasok_tippek.

Örömmel jelenthetem, hogy kísérletem, mely szerint VAN élet a Facebook túl is, olajozottan működőképes, és egyetlen szempillantásra sem ingott meg az elhatározásom, szeptemberig nem lépek fel a privát profilommal. (már nem is tudom, hány napja inaktív a magán fész profilom, több, mint két hete kb.)
Ahogy már említettem, két okból: 
1., Nincs rá időm, mert attól még hogy itthon vagyok, effektíve nem ülök a számítógép, laptop előtt éjjel-nappal, vagy nem nyomkodom az okos telefonomat.
2., A másik különcvéleményt meg egy éppen befejezett angol ebook is megerősítette, egyszerűen nem árt időnként feltenni magunknak a kérdést: 
Vajon ez a legjobb módja a napom eltöltésének, hogy elfecsérlek 1-2-3 órát bamba bámulással, állandó klikkeléssel, idegeskedéssel, hogy lemaradok valamiről?
Vajon régen, tíz, öt, de akár két éve is, mikor még nem voltam jelen a fészbúkon, hogyan éltem, hogyan tartottam a kapcsolatot a számomra fontos személyekkel?
Vajon a facebook ad, vagy inkább elvesz az életemből, mint ahogy a tévé és a gyorskajáldák? 
Vajon tényleg arról akarok ismert lenni, hogy éjjel-nappal fb-én lógok, posztolok, ott élem az életem, vagy megélem az életem? 

Nem árt elgondolkodni ezekről a dolgokról Nektek sem!

További cikkajánló a témában:


Többiek véleményét ITT alul lehet elolvasni:


 
Share: