2017. szeptember 21., csütörtök

Gyereknevelés ​dán módra



FÜLSZÖVEG:



Dánia ​évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek. 
A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jessica-joelle-alexander-iben-dissing-sandahl-gyerekneveles-dan-modra




"If You are open to growth, You tend to grow." - Ha nyitottak vagyunk a fejlődésre, akkor fejlődni is fogunk. 
Ezt a nagyon megszívlelendő, frappáns mondatot a harmadik fejezet, Hitelességhez írt jegyzetek között találtam, a New York Times egyik cikkének kezdőmondata volt, még 2008-ban. De megragadom itt az alkalmat, hogy kijelentsem: ez a mottó az élethez, és ezen belül a gyermekneveléshez való hozzáállást is lefedi, hiszen a világ fejlődik, folyton új információkat kínál a szülőknek is.

A dánok napjainkban két dologról híresek, hogy ők a "legboldogabb nemzet" számos kutatás szerint, jelentsen ez bármit is; valamit hogy elégedettségüket állítólag a hygge (meghittség) nevű életérzés, életstílus(?) biztosítja.

A dán gyereknevelésről szóló kötet ennél is továbbmegy, amerikai és dán szerzője szerint A DÁN MÓDSZER ALAPPILLÉREI a következőek:
Játék: 
Hogyan segít a szabad játék boldog, magabiztos és érzelmileg rugalmas felnőttekké válni?
Hitelesség: 
Hogyan teremt az őszinteség erősebb éntudatot? Hogyan dicsérjünk úgy, hogy a saját képességeinkről való rögzült szemlélet helyett az érzelmi rugalmasságot és rezilienciát erősítsük a gyerekekben?
Átkeretezés: 
Hogyan teheti jobbá az átkeretezés használata az egész család életét?
Empátia: 
Miért fontos az empátia megértése, elsajátítása és tanítása ahhoz, hogy boldogabbak legyünk?
Ultimátumok nélkül: 
Hogyan növeli a bizalmat, a rugalmasságot és a gyerekek boldogságát, ha elkerüljük a hatalmi harcokat, és demokratikusabb nevelési módszereket alkalmazunk?
Együttlét és hygge (meghittség): 
Miért fontos boldogságunkhoz és általános jóllétünkhöz az erős szociális háttér? Hogyan segít a meghittség megteremtése abban, hogy ezt a hatalmas ajándékot a gyerekeinknek is átadhassuk?




Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? könyv értékelésénél említettem, hogy a nyári szünet végén olvastam, előtte pedig ezt a dán szemléletű könyvet.
Két dolgot megemlítenék elöljáróban: véleményemet nyilvánvalóan befolyásolta a tény, mely szerint majd' három hónapot 7/24-ben együtt töltöttem a három gyerkőcömmel, és ebből bizony négy hétig az apjuk is vidéken volt. :D
A másik megemlítendő apróság pedig az, hogy én is azt gondolom, ez a könyv roppant rövid, majdhogynem inkább csak egy tanulmány, mintsem egy önálló gyereknevelési kézikönyv. A magyar kiadás 160 oldal, utána jönnek a jegyzetek, aztán Vekerdy doktor utószava... szóval kicsit soványka mű.

De azért nem rossz, könyvtári kölcsönzésre még így is szívesen ajánlom, holott idézetben már feltüntettem, hogy mikre összpontosít a könyv. Számomra két fejezet, a Hitelesség és az Átkeretezés volt a leginkább meggyőző, legrészletesebb, talán ott volt felsorolva a legtöbb tanulmány is; míg a többi inkább olyasmi, amit józan ésszel már tud az anyák többsége.
Most, hogy már lassan eltelt három hét is azóta, hogy végigböngésztem a könyvecskét, az is eszembe jutott, hogy nem csak a túltengő amerikai egyszerűsítő módszer miatt ilyen rövid a kötet, hanem elképzelhető, hogy azért, mert benne élnek a szerzők, és belülről megélve a legtöbb dolog jóval egyszerűbb, mint ahogy kifelé el tudnánk azt magyarázni.
(:D és most akkor nem tudom, hogy érthető voltam-e...)

A mű legnagyobb része inkább élményszerű, anekdoták fűszerezve csöppnyi háttéranyaggal, elég egyértelmű nyelvezettel, stílusban; ahogy olvasgattam a Goodreadsen, javarészt ezzel volt mindenkinek baja. Kicsit időnként olyan, mintha egy kötelező olvasmány kivonata, váza lenne; vagy egy csokor blogbejegyzés lenne kiadva - ezzel tudom legjobban szemléltetni a könyvecskét.
Tehát, ha valaki magvas gondolatok óhajtana olvasni, az kénytelen lesz egy vaskosabb könyvet kézbe venni, de aki csak egy újabb szemléletre kíváncsi, akár hétvégi gyorsolvasmánynak is, annak megfelelő lesz a kötet.




Két gondolatot biztosan magammal fogok ebből a könyvből vinni, a legelsőként felsorolt mottón kívül.

 Az egyik a kontrollhelyek fogalma:  „A belső kontrollos emberek úgy gondolják, hogy saját maguk befolyásolják az életüket, és a velük történő eseményeket. Indíttatásuk belső és személyes, a kontrollhely bennük található. 
Azok az emberek viszont, akik külső kontrollhellyel rendelkeznek, úgy hiszik, hogy rajtuk kívül álló tényezők, például a környezet vagy a végzet irányítják életüket, és nekik csak csekély hatásuk van rá. Az őket mozgató erő kívülről érkezik, ezért nem tudnak változtatni azon, ami velük történik. „
Nyilvánvalóan kevesen tisztán egyik vagy másik típusú egyének, de amiből több érzés van bennük, az a szemlélet alakítja az életüket… olyanná, amilyen.

A másik pedig ez a bekezdés:
"A dicséret szorosan összefügg azzal, ahogy a gyerekek az intelligenciájukról gondolkodnak. Ha folyamatosan dicsérik őket, hogy alapvetően milyen okosak és tehetségesek (ugye milyen ismerősen hangzik?), akkor kialakul bennük az ún. rögzült gondolkodásmód, azaz azt fogják gondolni, hogy az intelligenciájuk állandó, és ez így is marad. 
Ezzel szemben azok a gyerekek, akinek azt mondják, hogy munkával és tanulással az intelligenciájuk fejleszthető, ún. rugalmas gondolkodásmódot alakítanak ki, azaz az válik a meggyőződésükké, hogy fejleszthetik készségeiket, ha megdolgoznak érte."

4 csillag volt, ahogy már említettem, kölcsönzésre, szemléletmód tágításra jó szívvel ajánlom :)


Share:

2017. szeptember 18., hétfő

A hét verse - Petri György: Római elég



Petri György: Római elég

Mostanság hallgatok, eltűnök, eltünődöm, 
töpök és rengek, 
olykor – önnön agyrémem – földerengek 
kimért chiméraként öfényesítő lakkcipőmben, 
osztrigát szürcsölök e zord időkben 
– éheztem eleget ifjúkoromba’ 
hadd legyek most már én részvétlen és goromba, 
éppen elégszer kisemmiztek, megaláztak, 
a világ úgy viselt el, mint hőmérő a lázat, 
hülyének véltek, mikor a szívem lázadt, 
ezért növesztek tehát csigaházat 
lelkem köré, hogy ne lássék az alázat, 
az inkorrekt szenvedés, az öntetszelgő szégyen, 
hogy hajh miért, miért, miért nem éppen 
én vagyok a szenvedő alanya ennek 
a nyomor-nyelvtannak, amelynek szabályai szerint szenved 
embertársaim bő egyharmada, 
gyerekek, nők, csecsemők garmada, 
ezt nem veszi be a gyomrom semmiképpen, 
(talán ezért élek többnyire semmin vagy pépen). 
Egyenlőtlenség! Testvérietlenség! 
Ja, szabadság az van. Tessék élvezni! Tessék!


Share:

2017. szeptember 16., szombat

Moly kihívás ajánló



Az élet a komfortzónán kívül kezdődik - mondta állítólag először az önfejlesztés, szemléletmódváltás egyik guruja, Neale Donald Walsch.
Szerintem az a jócskán meglepő ebben a mondatban, hogy nemtől, kortól, és főleg vallási hozzátartozástól függetlenül szereti ezt az elvet számos nő és férfi a világon, holott mondjuk nem biztos, hogy egyet tudnának érteni például a Beszélgetések az Istennel című könyvvel, amit szintén Walsch írt. :)
Véleményem szerint ez is a komfortzónán kívüli rész, hogy tanuljunk a másiktól, hallgassuk meg, még akkor is, ha amúgy jócskán távol áll tőlünk az alapszemlélete.

Nos ezen mottó jegyében hoztam három moly kihívás linket, hátha kedvetek támad sokat olvasni, mert bizony ezekhez a plecsnikhez rengeteget könyvet kell forgatni.




1., Harry Potter angolul
Gondolom semmi meglepő nem volt a kezdő linkben :D
A feladat nagyon egyszerű, mind a 7 részt angolul kell elolvasni, 3 hónapon belül. - írja a kihívás gazdája, aki sokak nagyon nagy örömére az úgynevezett Harry Potter 8-at, Az elátkozott gyermeket nem kéri elolvasni. (De például a Rowling életmű olvasáshoz kell.)
A kihívás 2018. április 20.-án ér véget, április elsejéig lehet jelentkezni.



2018. december 31-ig kell elolvasni erre a kihívásra az eddig megjelent négy Alien kötetet, már annak, aki bírja a borzongást! :D
Tapasztalatból mondom, az első kötet meglepő módon nem is olyan véres, legalábbis a filmhez képest. Az elején az űrhajón való utazást mutatja be, a legénység életét a hiperűrugrás és ahhoz kapcsolódó mélyalvás után, tehát az eredeti történet jóval több sci-fi elemet ír le, mint ami aztán a vászonra került.





Ez a kihívás ér véget a legkésőbb, egészen 2022 szilveszteréig van rá ideje bármelyik  lelkes könyvmolynak belekezdeni az olvasásba :)
Aki azt hinné, hogy nincs miből válogatni, hát igen nagy tévedésben él, Agatha Christie történeteiből 40 magyar Poirot fordítás jött össze, erről a polcról lehet szemezgetni:
https://moly.hu/sorozatok/hercule-poirot


Remélem, hogy mivel elég különböző műfajokból merítettem, sokatoknak meghozza a kedvét a jelentkezéshez, olvasáshoz.
Én biztosan indulok 2018-ban a Poirot megmérettetésen :)) drukkoljatok, hogy nem kapjak  AC mérgezést! :P
Share:

2017. szeptember 14., csütörtök

Horányi Katalin: Tanuljunk ​tanulni



FÜLSZÖVEG:
Tanulás nélkül előrejutni nem lehet! Tanulni azonban tudni kell! A könyv lépésről lépésre vezet be a tanulás fortélyaiba. S legyél egyetemet végzett diplomás, vagy egy iskolából kibukott diák, kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy újra tanulnod kell. Itt az idő, hogy belásd, intellektuális énedet időről időre újra kell építened. Ehhez ad segítséget ez a könyv.





Arról beszélgettünk anyukámmal, miután ő is elolvasta ezt a könyvet, hogy milyen méltatlanul kevesen ismerik, szeretik, dicsérik Horányi Katalin művét, pedig volna mit rajongani rajta.
Még meglepőbb volt számomra az, hogy a moly címkéje sem pontos, ez a kötet ugyanis önfejlesztő könyv is, sőt tulajdonképpen az első 76 oldal csak az, utána foglalkozik bővebben a tanulási technikákkal.

De miért ilyen hosszú a bevezető?
Mert a szerző messziről kezd, egyfelől önmagáról mesél egy tanulságos történetet; majd részletezi, hogy milyen hátráltató tényezők jöhetnek az életben az olvasó tanulása, fejlődése közben... olykor megelőzve, de akár még megakadályozva is a fejlődést.
Azt hiszem, ez a könyv inkább felnőtteknek szól, de azt biztosan tudom, hogy olyan 16 év alatt kevés diáknak adnám a kezébe, mert azt kéri az olvasójától, hogy vegye számba, milyen okai vannak a tanulásának, mit vár az újabb képzettségétől, egyáltalán hová tart az életben…
Ez pedig fiatalabb korban nem lehet, nem szokott kérdés lenni.

„Mára elfogadott, hogy megfelelő tréninggel a legsatnyább alkatból is formálható sportos, izmos test. De vajon köztudott-e, hogy szellemünk is formálható, építhető?
Fejleszthetjük koncentrálóképességünket, megtanulhatunk fegyelmezetten tanulni, sőt örömöt is lelhetünk a szellemi munkában.”
Vekerdy Tamásnál olvastam ezt az idézetet: „Ami igazán eredményt hoz, az a mindennapok aprómunkája.” Nem véletlenül írtam le egymás után a két idézetet, előbb Horányi Katalin elképzelését, majd Vekerdy gondolatát, mélyen egyetértek velük.
De ha józan paraszti ésszel utánagondolunk, igazuk is van, ha minden nap eszel, akkor nem éhezel, jól elvan a szervezeted; ha minden nap mosakszol, akkor tiszta, ápolt maradsz; ha minden nap mosogatsz, akkor van tiszta tányérod… és így tovább.
Éppenséggel a mindennapos nyelvtanulás az alapja a Duolingo applikációnak is, tapasztalatból mondom, már akár három nap kihagyás után is vért izzad az ember, mire ledolgozza az elmaradásait. De éppen így van az olvasással, ha régen nem olvastál, a biciklizéssel, és a takarítással is… hajaj, mennyit tudna arról minden háziasszony mesélni, hogy mekkora kosz tud felgyűlni, ha huzamosabb időt kihagy a rendrakásban.

Tehát valamilyen módszer kell, sőt jólesik az embernek, ha célja van, de persze előbb ehhez azt kell tudni: van-e célja az életének? A diplomás, több nyelvet beszélő ember, vagy az, akinek többféle végzettsége van, mindig hamarabb talál magának munkát, több lehetősége van az életben, mint annak, aki nem képezi magát.
Még akkor is, ha nem használod fel a nyelvtudást, új kultúra, más szemlélet nyílik meg előtted; mint az előtt, aki sose volt kíváncsi semmi újra, eléldegél, mint egy növény a televízió előtt.
Pláne a mai hírekkel, fals híresztelésekkel megszórt, médiavezérelt, pletykaéhes világunkban, aki művelt, olvasott, „kereső” ember, az nem fog elhinni minden hamis tényt, nem ugrik bele egy-egy weboldal reklámhadjáratába, körültekintően, több oldalról tájékozódik.
Az nem lehet már mérvadó a világunkban, hogy "hiszen bemondta a rádió/tévé"!!!






Minden állandó, csak a változás örök! Hérakleitoszhoz társított, körülbelül 2500 éves mondást csak azzal tudnám megtoldani, hogy a fejlődés is hasznos, ha örök :)
Mert számos orvosi kísérlet kezdi bebizonyítani, hogy az, aki használja idősebb korban is az agyát, az elkerülheti az Alzheimer-kórt is.

Horányi Katalin könyve elsősorban felnőtt tanulóknak szól, és tartalmaz egy úgynevezett Navigációs füzetet, ami napokra lebontva segíti a tanulást. Javaslata szerint érdemes először 10-15 perccel kezdeni a tanulást, majd hetente növelni az idő hosszát, 25-30 percre.
Alapfeltételként rögzíti a nyugodt körülményeket, zavaró tényezők (családtagok) kiiktatását, jól megvilágított asztalt, könyv mellé jegyzetfüzetet, tollat.

Már a tanulást megelőző napon azt kéri – igen bölcsen-, hogy döntse el az olvasó, hány oldalt, mit fog pontosan tanulni; hánykor ül le tanulni, és jegyezze fel, hogy a valóságban mi sikerült az elképzeléseiből.
Az utolsó tanulási időszak után pedig jöhet az önértékelés: mit, mennyit sikerült haladni, sikerült-e kizárni a külvilágot; illetve jöhet a következő napi tananyag meghatározása.

A Navigációs füzetek egy hónapot ölelnek fel, heti hat nap tanulással számolva; a napi tíz perces koncentrálásból fokozatosan elérve a napi fél órás összpontosítást. És ami még kiegészíti a füzeteket, az négy esettanulmány, személyes beszámoló.
Egy drogos naplója, egy munkanélküli férfié, egy egyedülálló anyáé, és egy fiatal, otthonról kidobott leány története. Őszinte szembenézések ezek, illetve segítségek az olvasónak is. Hiszen, ha nekik sikerült tanulással megváltoztatni az életüket! Akkor ugyebár bárkinek :D


Szívből ajánlom ezt a könyvet, mi itthon úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk beszerezni belőle egy antikvár példányt.

Share:

2017. szeptember 11., hétfő

A hét verse - Reményik Sándor: Vízválasztó



Reményik Sándor: Vízválasztó

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem, 
Hogy e mostani megpróbáltatásom 
Vízválasztó legyen, 
Amelynek kopár hegytaraján túl 
Eztáni életem 
Új forrása ered: 
Legyen, kérlek, e forrás 
Mélyebbről fakadó, 
Nem magának-való 
Tisztultabb szeretet. 
Legyen e tiszta nedv 
Felbuzgó munkakedv, 
Önzetlenebb erő, 
Malmot hajtó patak, 
Szolgáló akarat, 
Sziklából feltörő.

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem, 
Hogy e mostani megpróbáltatás 
Vízválasztóm legyen, 
Amelyen túljutva 
Egészen más a táj –:

Hadd mosolyogjak én 
Azon is, ami fáj 
Azon is, ami e 
Világban vaksötét, 
Fáklyavivő legyek, 
Míg tart e furcsa lét. 
Legyek összeszedett, 
Szelíden is kemény, 
S hogy ne ítéltessem, 
Mégse ítéljek én, 
Nevessek a világ 
Játékai felett, 
De ez a nevetés 
Legyen egy ölelés, 
Amellyel mindenkit 
Magamhoz ölelek.

Elmúlik a világ 
És játékai is, 
Még kívánsága is, 
Szél szórja szét a színes szavakat, 
De sorsom lényegének, 
De lelkem Istenének 
Beszéde megmarad.

1934. szeptember 27.
Share:

2017. szeptember 7., csütörtök

Libby Purves: Hogyan ​ne legyünk tökéletes anyák?



FÜLSZÖVEG:
Ki ​vagy te? Tökéletes anya, aki szerényen mosolyog, makulátlan rendet tart, a pelenkából sárkányt hajtogat, neveléselméleti könyveket olvas, soha föl nem emelné a hangját. Igazi anya, akinek mindig pecsétes a pulóvere, soha nem fejez be semmit, sántikál, mert rálépett egy építőelemre, titokban romantikus regényeket olvas, nyüszít a kimerültségtől. Libby Purves négy év edzés után, miután röptében kapkodta el a lepottyanó ételt „dörzsölten” és sziporkázó humorral bizonyítja, hogy a legkevésbé ígéretes anyák is képesek a túlélésre: csecsemőik, tipegő gyerekeik gondozására. Földhözragadt jó tanácsok és falrengető anekdoták teszik teljessé ezt a tűzvonalban álló anyáknak írt kézikönyvet, mely a terhességtől az óvodáskorig, a testvérharcokon és jól előkészített kirándulásokon át a gyerekfelügyeletig és a szakmai karrierig ívelő kérdéseket tárgyalja. Libby Purves bátran támaszkodik a saját, két gyerek dúlta otthonában szerzett tapasztalataira és további ötven, hasonló gondolkodású anya bölcsességére: szégyenkezés nélkül mondja el, hol lehet csalni és magunkhoz igazítani a szabályokat, melyek különben sem számítanak soha igazán. A Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? fölbecsülhetetlen értékű kalauz azoknak, akik még élvezni is akarják tökéletlen anyaságukat.

Eredeti megjelenés éve: 1986



Molyon ezt írtam az olvasáshoz: Igaz, hogy már csak egy hét van hátra a szünidőből, de piszkosul hosszúnak rémlik mostanra – muszáj bevetnem az iróniát :-P
Az instagramra pedig: Nekem ez már könyv nélkül is megy (mármint nem vagyok tökéletes anya), de kihasználom a vasárnap reggeli csendet ;)
Kicsit ezzel a két megjegyzéssel ízelítőt is adtam ehhez a könyvecskéhez, amit megmondom őszintén CSAK gyakorló anyáknak ajánlok! Nekik, nekünk ismerős lesz számtalan szituáció, illetve el lehet borzadni a brit terhesgondozás színvonalán (annak hiányán), de első szülés előtt álló anyukáknak biztosan nem javasolnám Libby művét.
Hogy miért? Mert szókimondó, nem ortodox nézeteket vall, és őszintén szólva sem az ősanyák, sem a bioanyák, de a tudatos nevelés hívei sincsenek dicsérve a művében. Ha már itt tartunk, én is inkább a közepet képviselem, semmiből sem kell túlzásba esni, szerintem se, de főként nem kell akkora feneket keríteni az anyaságnak.





Három gyerek után én azt tudom mondani szülés előtt álló, gyereket fontolgató nőtársaimnak, hogy NE stresszeljék túl magukat! Ez a legjobb és legfontosabb tanács, mert mind a szülés, mind a csecsemő nevelése olyan dolog, mint az első szerelem, vagy az érettségi. Mindenki tud róla mesélni valamit, egyesek szerint egyszerű, mások szerint csodás, de mindenképpen agyonmisztifikált események :D :P

Minden gyerkőc más, minden nő más, egy dolog a biztos: nincs tökéletes anya, csak adott gyereknek elég jó! 
De lássuk be, ez az élet minden területén így van, akár párkapcsolatról, diákról, vizsgázóról, tanárról, de még akár húslevesről is legyen szó. Nincsenek tökéletes dolgok, csak éppen megfelelőek, kár annyit versengeni. A legtöbb gyerkőcnek az a legfontosabb, hogy viszonylagos tisztaságban legyen, kapjon az étvágyának elegendő ennivalót, és érezze, hogy szeretik. A többi meg majd szépen lassan kialakul…






Mégis, akkor kinek ajánlom a könyvet? Egy, két, többgyerekes gyakorló anyukáknak, nagymamáknak. Garantáltan jól fognak szórakozni egy napig, pláne a nyári szünidő végén, mikor már minden fegyverből kifogyott a suliig-oviig visszaszámoló gyerekfelvigyázó. 
😉


Share:

2017. szeptember 4., hétfő

A hét verse - Nadányi Zoltán: Így volt



Nadányi Zoltán: Így volt

Zuhantál és elkaptalak, 
ruhád csücskénél és a vak 
mélységbe fejjel lefelé 
csüngtél és én tartottalak, 
a rácsnak rogyva, görcsösen, 
öt ujjal, kínnal és dühvel. 
Egyetlen szörnyű akarat 
volt bennem: nem engedlek el!

És megvirradt és este lett 
és jöttek őszök, tavaszok 
és még mindig tartottalak 
és már harmadszor havazott 
és még mindig tartottalak 
és súgtam lázas szavakat 
és az öt ujjam majd letört 
és a ruhád szakadt, szakadt.

Hogy volt tovább, nem is tudom. 
Egyszer csak elmúlt az egész. 
Kiszállt belőlem az a láz, 
az a vad, gyilkos rettegés. 
Itt állok az erkélyen és 
az élet zúg a körúton 
és a felhőkbe nézek és 
nem is tudom… nem is tudom…

***
vers forrása:



Share:

2017. szeptember 2., szombat

Havi zárás: Ez volt 2017. augusztusa


De nehéz az iskolatáska ... 
Hát ez valami hihetetlen, hogy már vége a nyárnak, és újra elkezdődött a suli! Visszanézve mindig olyan rövidnek tűnik ez a három hónap, holott nyáron mennyit panaszkodtam a twitteren, hogy mennyire unom már :P

Augusztus nálunk több szempontból is nyüzsgős volt, miután hazajöttünk a nyaralásból, befejeztük a lakásfestést, elkészült végre a hálónk is. Természetesen, ha már el kellett mozdítani a könyvespolcot, arra is alkalmat kerítettem, hogy ismét válogassak, szortírozzak, átpakoljak - mily meglepő, igaz? *kacsint



Ez volt a kiindulóhelyzet, az olvasatlan könyvek halma, amiből kétszeri átpakolás után lett ez:




Még nem tökéletes szivárvány, csak próbálkozás rá, viszont nagyon szép látvány, öröm ránézni. Sőt már el is olvastam A fehér tigrist meg a Timur és csapatát a polcról :))


Augusztusban olvasmánylistám:

  1. Daniel Kehlmann: F
  2. Virág Emília: Boszorkányszelídítő
  3. Böjte Csaba: Az igazgyöngy fájdalomból születik
  4. Benyák Zoltán: A nagy illúzió
  5. Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Ezüst Álom
  6. Robert Merle: Védett férfiak
  7. Seth Grahame-Smith: Abraham Lincoln, a vámpírvadász
  8. Horányi Katalin: Tanuljunk tanulni
  9. Szabó Magda: Bárány Boldizsár
  10. Werner Metzig – Martin Schuster: Tanuljunk meg tanulni!
  11. Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata
  12. Lázár Ervin: A fehér tigris
  13. A. Jászó Anna: Csak az ember olvas
  14. Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra
  15. Alan Alexander Milne: Holnemvolt
  16. Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet
  17. Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák?
  18. J. K. Rowling: Harry Potter à l'école des sorciers


A felsorolás alapján megint sokat (rengeteget) olvastam, legnagyobb örömömre végeztem mind a várólista csökkentéssel, mind a könyvmoly párbajjal! 
Ezen kívül további nagyon pozitív pillanat volt a hónapban, hogy megszereztem a 150 könyves molyplecsnit, őkelmét:



A bejegyzéshez mellékelt első képen látható francia Harry Pottert is elolvastam már, róla mindenképpen fogok írni, mert meglehetősen sok apró, meghökkentő részletet fedeztem fel benne, amelyek eltérnek mind az eredeti angol változattól, mind a magyar fordítástól.

És hogy mi történt velünk még augusztusban?
Volt nálunk kerti parti, ritka alkalom volt, hogy hajlandónak bizonyultam a twittere egy képet feltenni magamról is :D
A két kisebb gyerkőccel a fotón, nagylányom fényképezett.





Illetve jártunk az állatkertben 29-én, többek között a lepkeházban, ahol egy trópusi pillangó megtisztelte személyemet.


Én még sosem láttam ilyen közelről, ennyire törékeny élőlényt, pláne arra nem számítottam, hogy ennyire fogok neki tetszeni!


Instagramon láthattátok, hogy beszereztük az eddig megjelent két illusztrált HP kötetet, ahogy sógorom mondta, lassan szobát nyithatunk nekik ;)
De hát olyan szépek, én meg azt hittem, hogy már nem is kaphatóak, mikor kiderült, hogy a Libriben még igen. Az egyik az én szülinapi ajándékom lesz, a másik meg Fannié...




Szeptemberre két könyves programom van, elkezdődött a 8. mini-könyvklub, újfent olvashatom rá Margaret Atwood zseniális könyvét, A szolgálólány meséjét.
Valamint szeptember 16-a az Olvasás éjszakája, én a Fókusz könyváruházban fogok találkozni a Budapesti Molyklub eseményén.

Jó olvasást kívánok nektek, kitartást a sulikezdethez!! :D
Share:

2017. augusztus 31., csütörtök

Benyák Zoltán: A ​nagy illúzió


FÜLSZÖVEG:


Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/benyak-zoltan-a-nagy-illuzio




Hiába szerepelt mind a várólistámon, mind a könyvmoly párbajban Zoli könyve, nehezen szántam rá magam az elolvasására. Meglepő módon nem attól tartottam, hogy nem fog tetszeni a kötet, hiszen az utóbbi két évben egy kivételével minden művét elolvastam; hanem inkább attól, hogy olyan magasra tettem a mércét, amit majd nem lesz képes átugrani.
Így olvasás után viszont bátran kijelenthetem, rajongói lelkesedésem, mellyel Benyák Zoli nálam piedesztálra került, semmit sem csorbult, szerencsére a kiadóváltás nem jelentett sem stílusváltást, sem pedig minőségromlást. (tegyük hozzá: már láttunk erre példát…)

Nekem elsősorban az Ars Fatalis a kedvencem Zolitól, talán azért mert azt olvastam tőle legelőször, és hajlamos vagyok minden többi művét ahhoz viszonyítani. A nagy illúzió esetében még helyénvaló is a hasonlítgatás, mindkét történetben egyaránt férfi főszereplő van, egyaránt fontos az apa figurája, és egyformán többsíkú a mű.
Talán vannak olyan olvasók, akiket elkedvtelenít, ha párhuzamos a történetszál, egymás után érkeznek a múltbéli emlékek és a jelen kalandozásai, de ez biztosan nem én vagyok. Tapasztalatból tudom, hogy nem olyan egyszerű ezzel a módszerrel írni, ráadásul A nagy illúzióban többször is van bukkanó, amikor a múlt és a jelen egymásra felel, erre legevidensebb példa a történet csattanója, az öregember alakja.

Ha volt olyan, mikor zavart, hogy nincs illusztráció az éppen olvasott könyvhöz, hát az most volt, habár Zoli hihetetlenül szépen írja a leírásokat, és bárki könnyedén el tudja képzelni, hogy milyen szerinte a pokol. Spoiler - Nekem mind a kősivatag ötlete, de a képzeletbeli meselények városa, illetve a hírességek utazó cirkusza is nagyon tetszett. – spoiler vége

Tetszett az is, hogy moderált a szerelmi szál, nem fordul giccsbe a történet, nem lesz hálivúdi, manapság kevés író képes ellenállni ennek a kísértésnek. A kötetben rengeteg a mellékszereplő, könnyű azonosulni velük, élmény róluk olvasni, mégis szülőtársként teljességgel átéreztem Tom Pastor alakját, akinek nem véletlenül van ilyen vezetékneve. Nem akarom firtatni, végül is az Zoli magányügye, hogy mennyiben hasonlít önmagára, mind apaként, mind akkor, amikor az alkotó hanggal vitatkozik magában, félhangosan.

Összességében azt tudom mondani, hogy idén már nem biztos hogy lesz időm rá, de jövőre mindenképpen sort kerítek mind az Ars Fatalis, mind A nagy illúzió újraolvasásának. És természetesen várom a további Benyák könyveket, helyük van a hálószobámban :)

5 csillag, szívesen ajánlom.
Share:

2017. augusztus 28., hétfő

A hét verse - Dsida Jenő: Nyáresti áhitat



Dsida Jenő: Nyáresti áhitat

Lépkedj vigyázva, kedves! 
Míg mély varázsa tart 
e percnek, ülj le mellém. 
A csöndet ne zavard.

Az Ur mennydörög olykor, 
máskor a suhogó 
tölgyek holdfénybe rezgő 
szavával suttogó,

máskor csókokba csattan 
termő parancsa, majd 
költők szájával szólal, 
mikor a rím kihajt.

Most, hogy ily enyhületben, 
mivel sem küzködőn 
ülök a tiszta csendben, 
a tiszta küszöbön:

egy kis tücsköt választott 
s e cirpelésen át 
beszél. Figyelj, figyelj csak! 
Én értem a szavát.

***
Vers forrása:
Share:

2017. augusztus 24., csütörtök

Virág Emília: Boszorkányszelídítő


FÜLSZÖVEG:

Az év legelszabadultabb fantasyje folytatódik!

A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…
Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/virag-emilia-boszorkanyszelidito
Sorozat: Sárkánycsalogató


Forrás:
https://www.facebook.com/aviragemilia/



Bevallom őszintén: én tényleg azt hittem, hogy ez a kötet a Sárkánycsalogató folytatása lesz, tehát az első tucat oldalt kicsit megrökönyödve forgattam.
Aztán persze magával ragadott Emília stílusa, a történet számtalan, aprócska, de roppant furmányos fordulata, meg a főszereplő, Adri karaktere.
Ahhoz képest, hogy mennyi furcsaság történik vele és körülötte, tök stramm baba, alig hisztizik, borul ki. De persze ennek bőven lehet ahhoz köze, hogy call-centeres. Fúj, az a munka max a rémálmomba kerüljön elő…

Mint a fülszöveg említi, Adri szobájában kinyílik egy átjáró egy másik világba, és a likon keresztül meglehetősen morcos manók sereglenek elő. De nem csak ezen körülmény miatt fontos Adri a másik világnak, hanem a hozzá kapcsolódó férfiemberek miatt is, akikből rögtön három is van … mégse fordul át a történet valami szövevényes erotikus ponyvává, hanem egy elég elgondolkodtató fantasyvé.

Ha már az őszinte vallomásoknál tartunk: a Sárkánycsalogató messze viccesebb, mint a Boszorkányszelídítő. De én így negyven év feletti olvasóként csak fejlődésnek tudom ezt a tényt tartani, és a lidérceket övező új legendát lelkesen fogadtam. Főképpen a lidércszerető mögött meghúzódó ötlet igen-igen elgondolkodtató :D

Azt mondanám, hogy a Sárkánycsalogató 4 és fél csillag, a Boszorkányszelídítő meg 4 biztos csillag. Szorítok, hogy legyen további folytatása a sorozatnak!


Kedvcsináló okosság:
"...hiba volt alábecsülni a hétfőt, ami mindig pontosan akkor rántja ki alólad a szőnyeget, amikor már azt hitted megúsztad."

Anitával teljesen egyetértek, ide nekem is egy Belizárt! :D Az enyéménél jóval hosszabb értékelését ITT lehet elolvasni.
Share:

2017. augusztus 21., hétfő

A hét verse - Csapó Angéla: nem leszek



Csapó Angéla: nem leszek

Én nem leszek az arcodon árnyék, 
nem leszek ránc a szemed alatt, 
nem sajdulok néha aljasul beléd, 
nem leszek nyílt seb, sem a varrat.

Nem költözöm szemedbe – bár szívesen tenném- 
a mozdulataid is mind meghagyom neked, 
nem leszek nyomasztó, vagy meghitt emlék, 
se a sötét titkod, se a szégyened.

Miattam nyugodtan nézhetsz a tükörbe, 
– ehhez értek- eltûnök nyomtalan, 
miattam se szavad, se élted el nem véted, 
a nyakkendõd is biztonságban van.

Két szavad közt a köz, a csend leszek, 
úgy maradok meg, észre sem veszed.

***
Share:

2017. augusztus 17., csütörtök

Gabriel García Márquez: Száz ​év magány

FÜLSZÖVEG:


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

E ​könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a „játszódik”, mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: „Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot.” Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor.

Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar – de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét.

A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: „A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte.”
 
Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Ennek ellenére a Száz év magány fantasztikus könyv. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen.



Mindig is tudni akartam, hogy milyen lehet egy dél-amerikai szappanopera könyvben – írtam molyra, az olvasásom alá. A kötet befejezése után teljes bizonyossággal állítom: ilyen, mint Marquez regénye.

Ebben a műben nem történik semmi, illetve mégis, emberek születnek, élnek, szeretnek, gyűlölködnek, meghalnak, még sincs olyan érzése az olvasónak, hogy szemernyit is fejlődnének a karakterek, vagy haladna előre az idő. Szinte egy időspirálban létezik Macondo, a város, ahol a mágikus realizmus a természetes, meg az is, ha éppen évekig nem esik egyetlen csepp eső sem, vagy éppen szakadatlanul zúdul az ’égi áldás’.
Nincsenek szerethető jellemek ebben a történetben, legalábbis számomra maximum kedvelhető volt Ursula, a mindenkit túlélő matrona. Szent Zsófia volt a másik, akiről szívesen olvastam volna, és szimpatikus karakter volt – amúgy a két említett hölgy bírt a nagybetűs jellemmel a regényben.
Merthogy a többi családtag, főként a férfiak minimum csapodárak, szélhámosok, partalan életet kedvelő, álmodozó léhák, de akad itt a könyvben gyilkosság, öngyilkosság, háború, tűz, és rengeteg szex, akár még unokatestvérek között is.

Nem normális a regény, jobban mondva ingadozik a szub- és az abnormalitás határán, a két említett női karakter azok, akiket állandóan a józan ész és a szeretet vezérel. A többi családtag sajnos vagy önző, önzővé kérgesedik a lelke élete során; vagy eleve hideg szívvel születik. Ami jó a kötetben történik, azt általában a nők, esetleg az idősebb karakterek nyújtják, és meglepő módon a szeretők mindig önzetlenek.


Ennyi negatívum után talán meglepő lesz, amit írok: hogy tetszett a regény, megértem, hogy mitől lett világhíres, és attól eltekintve, hogy én igyekszem majd még egyszer elolvasni életemben, szívesen ajánlom is!
Viszont türelemre intenék mindenkit, meg arra, hogy ne keressen minden mozzanatra megfejtést. Talán Marquez direkt is hagyott homályosan dolgokat, de egész egyszerűen az is lehet, hogy a fizikai-éghajlati távolság miatt hat teljesen szürreálisan ez a történet.
5 csillag volt.
Share:

2017. augusztus 14., hétfő

A hét verse - Ady Endre: A nyári délutánok



Ady Endre: A nyári délutánok

Mikor az Ég furcsa, lila-kék 
S találkákra mennek a lyányok, 
Óh, be titkosak, különösek 
Ezek a nyári délutánok.

Járunk bolondul és ittasan 
Nagyvárosi utcákon égve, 
Fekete, szigoru vonalak 
Rajzolódnak a nyári Égre.

A város árnyas és remegő, 
Ezer tornya, kéménye, karja 
Úgy mered a csókos Ég felé, 
Mikéntha ölelni akarna.

Mint zavarodott szerelmesek, 
Pírral s pihegve szemben állnak 
Az Ég s a Város. Szivük dobog 
Vad ritmusára a Halálnak.

Szemünk könnyes, mégis nevetünk, 
Föl-föltekintve vágyva, félve 
Arra, ki szép s kit nem ismerünk, 
Hideg szeretőnkre, az Égre.

S ott fenn az Égen, ott valahol, 
Egy-egy pillantást visszavetnek. 
Sírván nevetünk az Ég alatt 
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.

***
Kép forrása: link

Share:

2017. augusztus 10., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2017.júliusa



Ezúttal minden bevezető nélkül, ímhol a lista, aztán jön a mese ;)

Júliusi olvasmányaim voltak:
  1. Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában
  2. Thomas Brezina: A különös új lány
  3. Thomas Brezina: A világ legtitokzatosabb kincse
  4. Thomas Brezina: Amadeus, az ufo
  5. Corina Bomann: Holdfénykert
  6. Szabó Magda: Ki hol lakik?
  7. Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
  8. On Sai: Esővágy
  9. Murakami Haruki: Köddé vált elefánt
  10. Szabó Magda: Pilátus
  11. Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus
  12. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
  13. Silvana De Mari: Az utolsó tünde
  14. Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
  15. Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
  16. Berg Judit: Rumini kapitány
  17. Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
  18. Gabriel García Márquez: Száz év magány
  19. Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról


A tizenkilenc valójában csak tizenhét, júliusban sikerült csúcsot döntenem, mármint abból a szempontból, hogy két könyvet is félbe hagytam. Az utolsó tünde főszereplőjével volt elég sok bajom, ha az ember 7/24-ben össze van zárva hónapokra három gyerkőccel, akkor az, hogy az olvasmányában is hisztizik egy karakter nem túl szórakoztató... A kis tünde mindent.szó.szerint.vett :O fájdalmasan oktondi volt, nekem.

Mr Sebastian és a Fekete Mágus esetében viszont egy meglepő félreértés áldozata lettem. A fekete valójában négert takarna, eredeti címe Negro Magician lenne, és nem fekete mágiával foglalkozó varázsló, mint én képzeltem.

Ellenben volt ennek a hónapnak fénypontja is, őt Fredrik Backmannak hívják, mind az Ove telitalálat lett Fanninál, nálam is;  Britt-Marie pedig kedvenc.




Könyves elújságolnivalóm még az, hogy végre megint eljutottam a Budapesti Molyklub havi találkozójára, nagyon sokan voltunk, és nagyon jó élmény volt ismét. Most augusztusban a Normafához mennek ki, az nekem messze van, de alig várom szeptembert. Elvileg most az Olvasás Éjszakáján fogunk talizni :))

Magánéletileg még három nagyon fontos dolog történt velem júliusban:~ beiratkoztam a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába, ugyanis szeptembertől oda megyek gyakorlatra;





~ megvan az állami ösztöndíj, alias tandíjmentesség;




~ és három: készen van a lakásfestés.



Friss hírekért még mindig két helyen érdemes engem követni:
https://twitter.com/czenema
és
https://www.instagram.com/czenema/.
További Szép nyarat kívánok nektek, élménydúsat, olvasmányokban gazdagot :D Mi már voltunk nyaralni, holnaptól indul az iskolára bevásárlás, készülődés. Közben szépen elolvasom még Merlétől a Védett férfiakat, és már végzek is az idei várólista csökkentéssel. 

Share:

2017. augusztus 7., hétfő

A hét verse: Nyakó Zita – Lehettem volna


Nyakó Zita 
– Lehettem volna

Lehettem volna több 
egy álmos holdvilágnál, 
több egy érintésnél, 
egy búcsúcsóknál. 
Lehettem volna napsugár 
s ragyogtam volna éveket, 
kész voltam beragyogni, 
ragyogni végig egy életet. 
Lehettem volna több 
egy jóllakott mosolynál, 
lehettem volna… 
hisz most is éhezünk, 
lehettem volna: társad a harcban 
s a szerelem lett volna 
bajban a fegyverünk. 
Lehettem volna otthonod 
– lehettem volna s hittem hogy az leszek – 
lehettem volna minden csak teérted: 
lehettem volna…: – már nem leszek.



***



Vers forrása:





Kép forrása:

Share:

2017. július 31., hétfő

A hét verse - Moretti Gemma: Tükör



Moretti Gemma: Tükör

Ne számolgasd az éveket, 
nem lesz sem több, sem kevesebb, 
ha tükröd szemed elé tartod, 
ne keresd, azt a régi arcot, 
– a napmosolyú, gondtalant. – 
Megvívtál néhány kemény harcot. 
De hallgatózzál befelé, 
s ha felnézel, az ég felé, 
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt 
– mely réges-régen tiszta kék volt – 
lesz-e még újra égi szép? 
Ha tükröd magad elé tartod, 
s nem néz vissza a régi kép, 
ne fájjon, hogy a gondtalan, 
napmosolyú arcnak ránca van, 
nem is egy-kettő. Számtalan. 
Ami fontos: szemed a régi fénnyel, 
barátkozzon a változó éggel, 
s tudj mosolyogni, gondtalan. 
Mert a lelkedben béke van.


***
Vers forrása:
Kép forrása:
pexels.com


Share:

2017. július 24., hétfő

A hét verse - Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza



Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza


Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék, 
de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok.

Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd, 
de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt.

Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél, 
de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos.

Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék, 
de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat.

Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk, 
de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme.

Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk, 
de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon.

Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp, 
de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz.

Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel, 
de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled.

Azt akarom mondani, jó, újra óvatos leszek a vágyaimmal, 
de azt mondom, te már megint csak magadra gondolsz.

Azt akarod mondani, szinte bármit megtettél volna értem, 
de csak azt mondod, az eddigieknél többet nem várhatok el.

Azt akarom mondani, csak a szeretet maradását várom, 
de azt mondom, neked minden más fontosabb maradt nálam.

Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám, 
de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég.

Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető, 
de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég.





Vers forrása:
Hévíz irodalmi antológia
https://moly.hu/karcok/926041
*


Share:

2017. július 19., szerda

Lázár Egon: Ráadás


FÜLSZÖVEG:


A kilencvenöt éves Lázár Egon a bölcsességével és tapasztalatával lett a magyar színházalkotók doyenje. Finom öniróniával, úri tartózkodással meséli el életét, amely azonossá lett a színházéval. Elsősorban a Vígszínházéval, ahol négy nagyszerű igazgatónak szolgált. Lázár Egon fogalom, a színházi világban tájékozott emberé. Kitűnő író is, persze, az anekdotamesélés tette azzá. Az anekdota pedig a halhatatlanság biztos előlege.
Ungvári Tamás

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/lazar-egon-raadas


Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly



Őszintén megvallva: lehetett volna annyi eszem, hogy már a cím, Ráadás alapján megsejtem, hogy ez egy visszaemlékezés második része, és nem az első… De gondolom, ebből már sejthető, hogy nem volt :P
A recit azért kértem, mert bár én maximum kétévente egyszer járok színházba, mégis izgalmasnak tartom, hogy valaki évtizedeket töltsön el egy fogalom szintű, kultikus intézményben, konkrétan a Vígszínházban. Valószínűleg azért, mert ez a második memoár, ebben a kötetkében több szó esett Lázár Egon életéről, mint a színházról, de ezt én csöppet sem bántam.

Nagyon vékonyka ez a könyv, alig száztíz oldal, mégis süt belőle a bölcsesség és a derű. Ami annak fejében jócskán meglepő, hogy Egon bácsi zsidóként temérdeket szenvedett a második világháború alatt; nyilván nem tudott továbbtanulni, két évig munkaszolgálatos volt, majd három évig hadifogoly.
Számomra az volt rengetegszer a meglepő tény, hogy nincs semmiféle neheztelés a szörnyű emlékeiben, sőt nagyon-nagyon megszűrhette a visszapillantásokat, pedig sok halált látott.

A második világháború brutalitása után aztán gazdasági tisztviselő lett, dolgozott az Operában, majd a Déryné Színházban is, még a Víg előtt. A Dérynével kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy az 1950-es években hatalomra került kommunista párt ide száműzte a számára nem megfelelő elemeket, színészeket. A színtársulat tagjai évekig vándorszínházként működtek, vidékre vitték le a kultúrát, olyan színháztörténeti nevekkel, mint Ascher Oszkár.

A kötet végén van egy levél, egy méltatás Lázár Egonról, mind a személyiségéről és mind a munkásságáról. Ezt olvasva végig csak bólogatni tudtam, igen tényleg van egyfajta letisztultság Egon bácsi stílusában is, és a mondanivaló témáját tekintve is. Szavaiból árad a belső nyugalom, nem a magabiztosság, hanem a megélt évek, élettapasztalatok bölcsessége.
Én őszintén meghökkentem azon – valószínűleg azért, mert engem is befolyásol a szenzációhajhász külvilág-, hogy nincs egyetlen pletyka, rosszindulatú megjegyzés sem a visszaemlékezésében, sőt úgy sejtem, hogy az előző kötetben sem. Hihetetlenül hangzik, de érezhető, hogy Egon bácsi nem haragszik senkire, nincs haragosa, és nem azért, mert távolságtartó, hanem valami született diplomáciai érzék miatt.

Az egyetlen ok, amiért csak négy csillagot kapott a könyvecske, az a számtalan szóismétlés, azért látszódik, hogy nem írással főállásban foglalkozó egyén emlékiratát olvashatjuk - és, khm, ezen azért a szerkesztő tompíthatott volna. De talán ettől pont hiteles a könyv.

Jó szívvel ajánlom, színházat kedvelőknek, színházba járóknak és idősebb olvasóknak főleg.:)

Share: