A hét verse - Reményik Sándor: Ne ítélj





Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – 
Mit tudom én, honnan ered, 
Micsoda mélységből a vétek, 
Az enyém és a másoké, 
Az egyesé, a népeké. 
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: 
Erényt, hibát és tévedést 
Egy óriás összhangnak lássak – 
A dolgok olyan bonyolultak 
És végül mégis mindenek 
Elhalkulnak és kisimulnak 
És lábaidhoz együtt hullnak. 
Mi olyan együgyűn ítélünk 
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – 
Versben, s mindennapi beszédben 
Csak a szükségeset beszéljem. 
De akkor szómban súly legyen s erő 
S mégis egyre inkább simogatás: 
Ezer kardos szónál többet tevő. 
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen
Mindenre ámen és igen. 
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. 
Ámen. Igen. És a gonosztól van 
Minden azonfelül. 





Vers forrása:
ITT.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések