Vekerdy Tamás: Lélek-jelenlét



Fülszöveg:

A közéleti kérdések iránti érdeklődéséről közismert neves író, pszichológus 1992-ben kapott meghívást Zelky Jánostól, a Bartók Rádió Muzsikáló Reggel szerkesztőjétől, hogy heti egy alkalommal, szabadon, minden tematikai megkötés nélkül ossza meg gondolatait, véleményét az őt meghatározó erővel foglalkoztató dolgokról, jelenségekről, a világ közérdeklődésre számot tartó eseményeiről.
A kötet most a négy éven át nagy sikerrel sugárzott sorozat darabjait teszi közzé, ismét hozzáférhetővé a szerző tematikus csoportosításában: A létezés technikái; Korunk; Jogok – gyermekek – iskolák.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/vekerdy-tamas-lelek-jelenlet





Említettem már, hogy engem a lélektani témájú írások pihentetnek, kikapcsolnak, kiemelnek önmagamból, habár Vekerdy  Tamás ezen kis kötete inkább esszészerű mű. Én nem hallottam ezeket a kis rádióadásokat, melynek talán teljesen szövegű, talán kevésbé – ez kicsit homályban maradt – leiratainak tárházát kapja kézhez az olvasó.

Elvileg három témát jár körül a pszichológus szerző, A létezésből indulunk, majd átgondolhatjuk vele Korunk problémáit, mire végül kikötünk kedvenc tárgyánál, a jogok-gyerekek-iskolák szentháromságánál. De ez a mesterséges tagolás igazából nem képezi le az esszék témaválasztását, amelyek csöppet sem koherensek, együtt állóak, egymásra hangoltak, kicsit csapongónak tűnnek elsőre – ha csak a címeiket olvassuk el. Viszont a szövegekbe jobban belemélyedve igenis szembetűnőbb, hogy mennyire pillangó, dominóhatású a világunk.

A bioetika elvileg csak hipotézis, de felelősen gondolkodó lényként érdemes azon elmerengeni, hogy vajon mi számít élőlénynek, a sejtmag, a tisztán biológiai anyag, aki lélek nélküli, mert akkor az embrió is az a petricsészében, és lehet vele kísérletezni; vagy igenis van méltóság, látható szellemiség nélkül is, mert akkor a fogyatékkal élőkön, kómában lévőkön is lehetne dolgozni – hiszen egyaránt csak biológiai létezők. Meddig vagy mikortól ember az ember?

Mérhető-e az ember? No, nem a fizikai tulajdonságai, holott annak is maximum statisztikai okokból van értelme, hanem az intelligenciája, adhat-e a gyerek majdani életpályájáról megbízható képet az iskolai teljesítménye, egyáltalán mennyire van képben, valósághoz kötődve a mai iskolatípus?
Megsúgom, ezekre a kérdésekre Vekerdy mind nemmel felel, hozzáteszem Popper Péterrel együtt.

Sokan pont ezt nem szeretik benne, hogy túl liberális, hogy olyan rendhagyó ötletei vannak – például, hogy ne siettesse senki a gyerekét az iskolába hat évesen, hogy tanítót válasszon a gyermeknek és ne versenyistállót; illetve ha Németország számos iskolájában jól működik az osztályozás nélküliség, kevésbé feszélyezi a gyereket, akkor nem lehetne-e nálunk is kipróbálni?
De persze nem, nem is azért, mert nem jönne össze egy iskolányi gyerek, hanem azért, mert mi szülők féltjük a gyermekeinket a mi elveink miatt büntető pedagógustársadalomtól – hiszen emberek ők is, akik hibázhatnak-, illetve még inkább az oktatási (politikai) haragtól.
Sajnos az alternatív utak legtöbbje Magyarországon azért csőd, mert nincs belőle kilépés, kényszerpályára helyezi az azt választót – vagy esetleg, mert erre is bőven volt példa az utóbbi öt évben, külföldre űzi a liberalizálókat. Nem véletlenül lett London a második legnagyobb magyar város, a közkeletű vicc szerint. És mint tudjuk, sírva vigad a magyar….





Ha úgy tűnik, hogy eltértem az eredeti könyvtől, hát ne higgyétek, idemásolom a második kiadás hátoldalát, illetve egy idézetet, apropónak:
A lélekjelenlét szó jelentése belső tartás, józan ítélőképesség, bátorság a döntéseinkben és cselekvéseinkben. 
Vekerdy Tamás Lélek-jelenlét című kötete olyan írások gyűjteménye, amelyben jelen van a lélek, és más is: a szellem, a szerző minden iránt nyitott, fogékony és mozgékony szelleme. Foglalkoztatja az emberi lélek mibenléte, képe és világmindensége. Akár kisgyerekekről beszél, akár az osztályozásról, akár az unalomról, két évtizeddel ezelőtti lejegyzett változata mit sem veszített aktualitásából. Vekerdy nyughatatlan lelke és szelleme áthatja írásait: szembeszegülésre és vitára sarkall, egyetértésre késztet, vagy éppen a rácsodálkozás örömét adja az olvasónak.

„Visszatérve az itt egybegyűjtött szösszenetekhez: 
Minden kormány alatt – látni fogják – az éppen aktuális kormányzat ’ellen’ is szólnak ezek a kis szövegek. 
Miért?
Mert a teremtett világ - emberi közreműködéssel - tökéletlenné vált, és szerintem az értelmiség feladata erre mindig, újra és újra – lehetőleg pontosan – rámutatni.”

Összességében:
4 és fél csillag, lassú tempóval, egyes részeket, akár fejezeteket újraolvasva, ráérős olvasmány volt, -  jó szívvel ajánlom :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések