Igaz Dóra: Nyár, ​nagyi, net



Fülszöveg:
Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni. Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?

Legelőször is felhívnám a figyelmeteket a borítóbeli poénra: alma helyett körte van a tablet hátulján :D
Ilyen kis apróságokkal engem könnyen és gyorsan le lehet venni a lábamról, pláne ha meg van az egész olyan felnőtteknek is jópofának tűnő megoldásokkal koronázva, hogy a címszereplő nagymama kutyáját Wifinek hívják :)

Nem tudom, ki-mit gondol rólam, hogy sokat és szívesen olvasok kortárs gyerekirodalmat, de hát két legális okom is van rá: azok a bizonyos könyvtári tanulmányok, amiket folytatok, mert előbb-utóbb remélhetőleg lesz hol, kinek, mit ajánlani... de ehhez ismerni kell a honi kínálatot! És persze itt a három csemete, akik szintén Berci-kórban szenvednek; ha lehetne, akkor szívesen töltenék ők is egész napjukat gép előtt. (de nem lehet, mert anya sem, max hétvégén... várják is a pénteket, rendesen :D)

Szóval bár nálunk nem ennyire súlyos a helyzet, mint párszor Berci esetében a könyvben, azért a nagymama technikáját jól észben fogom tartani. Lehetett volna úgy is megírni ezt a kis történetet, hogy erőpolitikával lép fel a mama, mint a szülők, tiltással operál; de helyette a "többet ésszel, mint erővel" jellemzi a nagyit.
Ha valamit el akar érni, tereli Bercit, finoman, szinte láthatatlanul, türelmesen ... ebből a szempontból teljesen mesebeli karakter. De az ötletei jók, felhasználásra érdemesek még akár felnőtt szemmel is. Merthogy olvasás közben jöttem én is arra rá, hogy tényleg, mennyire természetes manapság, ha valami címet, elérhetőséget, nyitva tartást keresek, azt a neten teszem; és nem úgy, mint egy évtizede, telefonkönyvből.


Azt mondanám, hogy ez egy ilyen családi könyv, nem csak a gyerkőcnek való, sőt nem csak egy gyerkőcnek, nem csak egyszer, és csöppet se csak egyedül olvasásra.
Felolvasni már az elsős gyermeknek is lehet, nemtől függetlenül élvezni fogja, míg meg nem tanul önállóan boldogulni a betűtengerben. És hát hiába a főszereplő fiú, ez egy nemtelen történet, nyugodtan bele lehet adni a gépmániás kislányok kezébe is.

És hogy mikor? A szünetekben, legyen az téli-nyári-tavaszi-őszi :) Aktuális lesz többször is - sajnos, nem sajnos, tudomásul kell venni, szülőként, hogy a technika része az életünknek.
Ha jól helyezzük el a saját magunkéban is, nemcsak a gyerek napi programjában! - akkor ugyanúgy hasznot fog hozni nekünk, mint a tűz vagy az áram. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések