2017. szeptember 4., hétfő

A hét verse - Nadányi Zoltán: Így volt



Nadányi Zoltán: Így volt

Zuhantál és elkaptalak, 
ruhád csücskénél és a vak 
mélységbe fejjel lefelé 
csüngtél és én tartottalak, 
a rácsnak rogyva, görcsösen, 
öt ujjal, kínnal és dühvel. 
Egyetlen szörnyű akarat 
volt bennem: nem engedlek el!

És megvirradt és este lett 
és jöttek őszök, tavaszok 
és még mindig tartottalak 
és már harmadszor havazott 
és még mindig tartottalak 
és súgtam lázas szavakat 
és az öt ujjam majd letört 
és a ruhád szakadt, szakadt.

Hogy volt tovább, nem is tudom. 
Egyszer csak elmúlt az egész. 
Kiszállt belőlem az a láz, 
az a vad, gyilkos rettegés. 
Itt állok az erkélyen és 
az élet zúg a körúton 
és a felhőkbe nézek és 
nem is tudom… nem is tudom…

***
vers forrása:



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése