2017. október 5., csütörtök

Shrabani Basu: Viktória ​királynő és Abdul


FÜLSZÖVEG:


„Oly nagyon kedvelem őt – írta Viktória 1888-ban. – Jó, gyengéd és megértő… igazi megnyugvás számomra." 
A magas és jóvágású Abdul alig huszonnégy évesen érkezett Agrából Angliába, hogy az aranyjubileumát ünneplő Viktória királynő asztalánál szolgáljon fel. Az indiai ifjú alig egy év leforgása alatt az udvar befolyásos személyisége lett. 
Így kezdődött Viktória királynő hosszú uralkodásának talán legbotrányosabb évtizede. Az uralkodó mérhetetlen örömet és megnyugvást talált munsijában. Abdul mindeközben megosztotta az indiai szubkontinenssel kapcsolatos szerteágazó tudását India császárnőjével, aki soha nem jutott el az egzotikus országba. A királyi udvar megvetéssel tekintett a bizalmas kapcsolatra, amely egészen a királynő 1901. január 22-én bekövetkezett haláláig kitartott. 
Shrabani Basu eredeti dokumentumok alapján eleveníti fel Viktória és Abdul páratlan kapcsolatát, és vele a késő tizenkilencedik század Brit Birodalmának életét.
Szeptemberben ​Judi Dench főszereplésével, Stephen Frears rendezésében a filmvásznon is találkozhatunk a történettel.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/shrabani-basu-viktoria-kiralyno-es-abdul
A könyvet ITT tudod kedvezményesen megrendelni! :)




Egyszer volt, hol nem volt, volt egy indiai fiatalember, aki szegény, de jóravaló családból származott. Atyja egyszerű ápoló volt, úgynevezett bennszülött orvos egy börtönben, Agrában, ahol hősünk, Karim, aki második gyermekként látta meg a napvilágot, a hatgyerekes családjában, tisztviselő-helyettesként dolgozott. Agra kereskedelmi központnak számított akkoriban, a 19. század végén, ahol a börtönben élők fogságuk alatt szebbnél-szebb, díszesebbnél-díszesebb ajándékot készítettek India Császárnőjének, Viktória királynőnek.

Az agriai börtönből érkezett kézműves tárgyak nagy megelégedettségére szolgáltak őfelségének, olyannyira, hogy felszólította a börtön igazgatóját, hogy uralkodása jubileuma alkalmából látogassa meg, és hozzon magával két indiai felszolgálót, akik majd őt, a királynőt fogják kiszolgálni egy évig.
1887-ben, mikor Karim útnak indult Angliába, egy hónapi hajózásba és vonatozásba került, mire elérték az ünnepi lázban nyüzsgő Londont. A későbbi munsi egy másik szolgálóval érkezett meg a jubileumra, és bizony el kellett telnie jó pár hétnek, mire Viktória felfigyelt a filmben oly nagyon kiemelt barna szempárra, de legalábbis arra, hogy a fiatalabb indiai értelmes, és tehetséges.

Fél év után indulnak meg a híressé vált hindusztáni nyelvleckék, egészen sajátságos módszerrel tanult az ekkor már 68 éves királynő. Abdul Karim szótárat szerkesztett őfelségének a gyakran használt urdu szavakról, melyeket az érthetőség kedvéért latin betűkkel jegyzett le. A szavakat ábécébe rendezték, a kifejezéseket pedig a mindennapi életből merítették. Vörösbe kötött, aranyozott élű kis zsebkönyvek voltak Viktória királynő Hindusztáni naplói, melyek máig kiadatlanok; és amelyekbe urdul, majd alatta angolul voltak lemásolva a példamondatok.

Noha Abdul Karim eredetileg asztali inasnak, felszolgálónak, kvázi pincérnek érkezett az udvarhoz, alig egy év alatt nagyot emelkedett a ranglétrán: Munsi Háfiz lett belőle, azaz a királynő titkára és tanítója is egyben. És ez még csak a kezdet volt karrierjében, mert egyre gazdagodott, sőt önálló otthont is kapott, a Karim Cottage-ot, melybe beköltöztethette feleségét és anyósát. Mindenhová elkísérte a vénülő királynőt, sokszor helyette olvasott fel, tisztázta őfelsége levelezését – mind a hivatalos, államügyeket, mind a magánleveleket is; tehát kedvelt szolga lett, kegyenc.
Ez persze bőven okot adott mind a féltékenységre a brit szolgálók, tisztviselők között, de Abdult egyre kevésbé szívlelték saját honfitársai sem, a többi indiai, akik fölébe helyezte az uralkodói kegy.




Pupillával beszélgettünk arról a twitteren, hogy ebben a történetben a korrajz végtelenül érdekes, de nekem a királynő, Viktória alakja is nagyon vonzó volt. Hihetetlenül strapabírók az angol női uralkodók, szívósan dolgoznak szinte a halálukig, és persze a személyiségük is jelentős.
Viktória királynő korában volt Anglia a legnagyobb kiterjedésű, a Brit birodalom érdekeltségei behálózták a Földet Északi sarktól a Déliig, kelettől nyugatig. És nemcsak a terület nagysága, hanem a gazdasági, politikai befolyása is felfoghatatlanul, utolérhetetlenül nagy volt; elég, ha azt említem, hogy a kilenc gyermeke házasságaik révén minden európai, sőt az orosz uralkodói házzal is rokonságban voltak.

Mi végre hát a nagy hűhó az egyszerű indiai jöttment körül, aki mikortól felívelt a csillaga, már nem mindig viselkedett szimpatikusan?
Az uralkodás, a hatalom, főleg a felelősség roppant magányos teher. A királynő férje halála után sosem vette le a gyászruháját, mindig hordta a menyasszonyi fátylát – végtelenül hűséges teremtés volt. Abdul Karim előtt John Brown a skót szolgája volt, aki kegyenc hírében állt a királyi udvarban, amit talán bizonyít, hogy a skóttól kapott gyűrű a királynő kezén maradt koporsójában is.

De hogy Abdul titka mi lehetett? Talán a külső, sőt, bizonyára számított, hogy a jubileumra érkezett két indiai szolga közül Abdul Karim volt a vékonyabb, magasabb, fiatalabb. Számíthatott a férfi természetes intelligenciája is, hiszen alig pár év alatt teljességgel elsajátította az angol nyelv minden fordulatát. És persze számíthatott az is, hogy személyében Viktória királynő saját elfoglaltságot talált, mégpedig meglehetősen rendhagyót, hiszen ő volt az uralkodó, a férfi főnöke, de egyben tanítványa is. Őfelsége mindezeken túl haladó szemléletű volt, hajlandónak bizonyult félretenni mind a rang, mind a származásbeli különbségeket, amit a korabeli környezete nem tett meg, és nem is értett meg.
Persze, a kérdés fennáll: vajon leült volna egy asztalhoz bármelyik indiaival is, vagy csak Abdul Karimmal, és a férfi rokonságával?
Vajon mit szólt volna ahhoz, ha tudomására jutott volna, hogy a férfi Viktória halála után kérkedett a nála töltött évekkel, mutogatta a róla készült fotókat, és bárkinek, aki kíváncsi volt, beszámolt az udvari életéről?




Kinek ajánlom a könyvet?

A történelem, ezen belül nyilván angol és indiai történelem iránt érdeklődőknek. Rengeteg érdekesség kiderül a századfordulós sajtóból, etikettből is, európai történelem iránt érdeklődők is nyugodtan szánhatnak pár napot a kötetre.
Azok akik az egyenlőség, egyenjogúság hívei, feltétlenül kedvelni fogják Abdul alakját; viszont azok, akik szeretik a politikai színezetű regényeket, élvezni fogják a rendkívül sok levélváltásból vett idézetet, amelyek Brit Birodalom szerte felkavarták a kedélyeket.
És végezetül ajánlanám ezt a történelmi regényt azoknak, akik szerették a Mean Girls (Bajos Csajok) című filmet :D én ezt nem szerettem Abdul Karim alakjában, hogy dettó ugyanolyan, mint a Lindsay Lohan által játszott lánykarakter: minden konfliktusban benne volt ő is, mert hihetetlenül hamar, eszméletlen magasságokba emelte a királynő, és nem tudott szerény maradni.

A történetben váltakozva vannak lassabban csordogáló, unalmasabb részek, talán időnként túl sok a név is, de mégis Abdul dicsekvése, tárolókba elrendezett, kiállításként működő „szeretete” az, amiért nagyon jóindulattal 4 és fél csillagot adok. Hiszen a szerző beleadta minden erejét, nem tehet arról, hogy főhőse nem tudott úgy elbájolni, mint Viktória királynőt :-P


Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

Weboldal Facebook - Moly



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése