Robin O'Wrightly: Erelem (eszetlen szerelem)




FÜLSZÖVEG:


A jóképű és kissé paranoiás adóhivatalnok beleszeret a nem csak kívül szőke, feketegazdaságban dolgozó hosztesszbe. „Ez valami vicc?” Az! 
Ez a kötet nem egy szerelmesregény paródiája, hanem az összesé. De hogy ne csupán öncélú poénkodás legyen, természetesen van mondanivalója is: nem csak mínusz centikben mérhető a legmélyebb kapcsolat férfi és nő közt. Még ha ehhez az őrület határát kell súrolni a túloldalról…

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/robin-owrightly-erelem

Robin oldala:
https://robinowrightly.wordpress.com/

Facebook:
https://www.facebook.com/borka.robin


"Különbözően indult a reggel, habár mind a ketten ugyanazt az álmot látták, de erről nem tudtak, csak sejtették. Ott voltak az álomban, nem álom volt, hanem gondolatcsere. Alternatív beszélgetési forma, telepátia, gondolatátvitel, ahogy tetszik. Nem értették, mi ez, de nem is akarták érteni, csak élvezni. Akkor összefonódott a lényük…Annyi bizonyos, hogy mind a ketten érezték a fejükön a bizsergést, mintha simogatnák egymást. Vállukon egy kedves nyomást, mintha átkarolnák egymást. 
Akkor még nem tudták, hogy lelket és életet osztottak meg egymással szájon és elmén át…"

Félévente érkezik az elektromos postaládámba olyan kérés, hogy olvassam el független magyar szerzők, esetenként angol álnéven írt ekönyveit. Már kétszer nemet mondtam, most viszont Robin (alias Borka) nagyon ügyesen csinálta, mert mellékelte az új könyve első fejezetét a kéréséhez. 
Bár időre nem tudtam bevállalni a kéziratának elolvasását, hiába tetszett a Tripiconi sztoriból küldött ízelítő, de azt ígértem, hogy sort kerítek hamarosan a már kiadott könyveire. 
Tehát íme az Erelemről szóló véleményem, aminek én az első kiadását olvastam, de Robin oldalán van belőle frissebb, kiegészített, második kiadás is.

Múlt héten egymás után voltunk betegek a legkisebb gyerkőcömmel, és ezért agyilag is le(ki)merültem, nem bírtam nekikezdeni A könyvtolvajnak. Egyszerűen valami frissre, vidámra, könnyen emészthetőre, befogadhatóra, és nem mellékesen szórakoztatóra vágytam – ami az Erelem.
Az alcím az, hogy esztelen szerelem, műfajként paródiát jelöl a szerző, de ezt nem kell nagyon komolyan venni. Olyan kisregény a könyv, ami görbe tükröt tart az olvasó elé, körülbelül Romana hosszasságban és helyenként stílusban is.

A főszereplő Tilda az a tipikus nő, akire én az agyilag is szőke jelzőt szoktam használni, habár Robin ügyesen keverte a tényleges butaságot a csetlés botlással, szerencsétlenkedésekkel, pechsorozatokkal. Hozzá képest a szerelme, Clifton egy atomtudós, mármint észbeli képességeket tekintve mindenképp.
Persze az ellentétek vonzzák egymást, tehát a szőke, rendezetlen életet élő leányzó, hamar (azonnal) szerelembe esik a meglehetősen szigorúnak tűnő adóellenőrbe, akiről azért a történet során jócskán kiderül, hogy van múltja, sőt múltbéli nője is. Ez utóbbiból rögvest fél tucattal…

Én a kettőjük közti villózásokat, szerelmes évődéseket nagyon szerettem, amit kicsit nem értek az a másik történetszál, a főhősnő középiskolás húga és annak szerelmi vívódásai. Ezek a részek nem nagyon mozdították előre a történetet, nem úgy mint azok a részek, amikor az író beszélget a karaktereivel/képzeletbeli olvasójával/ vagy életének párjával, már ha ez utóbbit jól értettem.

„Ez csavaros volt…”
„Anyázik is a tesztolvasónk…”


Nem volt mindenhol falrengetően vicces, néha csak elnézően vigyorogtam rajta, de kikapcsolódásnak tökéletes könyv :) Jól működhet betegség alatt is - kivéve persze hasműtétnél, mert ott a varratoknak nem tesz jót a hirtelen igénybevétel. De rövidebb utazáshoz unaloműzőnek, vagy éppenséggel olvasási csömör ellenszereként is bevethető. Azoknak meg főleg ajánlom, akik nem szeretik a romantikus regény műfaját, garantáltan találnak még egy-két ilyen csöpögős, de nagyon jellemző részt, mint amit én fentebb idéztem :D

Még egy kedvcsináló, a kedvenc viccem ez volt:

Ahogy a macska mondja a viccben: „Yess!” – gondolta a férfi, míg félájultan szimulált.
 „Milyen viccben?”
 „Tudod, amikor az anyós elhívja a vejét, hogy az vacsorázzon nála. A férfit pezsgős, háromfogásos, lazacos-marhasteakes vacsora várja, ami már eleve gyanús. Leülnek az asztalhoz, a mama rettentően kedves, mindenből kínálja, teljesen angyali teremtés, így a vő kezd pánikba esni. Nem eszik, húzza az időt. Az anyós egyszer csak feláll, és kimegy a mosdóba, ekkor a veje kapva kap az alkalmon, és megkínálja az asztal mellett kunyizó macskát egy szelet hússal. A macska elkapja, megeszi, majd nem telik bele fél perc, és kinyúvadva elterül a földön. A férfi totál berezel, kiszalad a konyhába, előveszi a legnagyobb serpenyőt, amit talál, és az időközben vissza térő anyóst úgy kupán csapja, hogy az kiterül. Erre a macska felpattan az asztal alól, és felkiált: »Yess!«” 


Köszönöm a recenzióra felkérést, és Robin elérhetősége még egyszer: https://robinowrightly.wordpress.com/

Megjegyzések