FÜLSZÖVEG:
Négy hónapnyi kőkemény csatározás, az évszázad leghidegebb telén, nemegyszer mínusz negyven fokban. Állva megfagyott támadókról is készültek akkoriban elborzasztó fotók. Rövid, de annál gyilkosabb küzdelem volt a téli háború 1944 novemberétől 1945 márciusáig, amikor Finnországnak a gigantikus szovjet birodalommal szemben kellett megvédenie függetlenségét. Nagy áldozatokkal és tetemes területveszteséggel ugyan, de sikerült.
E harc szinte napokra lebontott történetén vezeti végig az olvasót Antti Tuuri, csatajelenetek során át, lövészárkok útvesztőiben. A regényben egy katona meséli el háborús élményeit, nagyon egyszerű mondatokkal, csontszikár stílusban, éjfekete, rejtőzködő humorral – ami kissé svejkes, csak jóval morbidabb; nem ingerel felszabadító nevetésre, inkább csak nyomasztó vigyorgásra. De a pusztítás és a halál képeinek mindennapos monotóniája mögött ugyanilyen egyszerűen, minden pátosz nélkül mutatja be az író a hétköznapi hősiességet. A háborús irodalom kedvelői szeretni fogják ezt a könyvet.
A KÖNYVET ITT TUDJÁTOK MEGVENNI A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN :)
Az rendkívül érdekes, hogy szinte egyáltalán nem tanultunk ezekről a csatákról, vagy ha igen, csak átfuthattunk rajtuk, holott 26 ezer finn katona halt meg a harcok alatt, és 40 ezer civil sebesült meg.
Az orosz (szovjet) áldozatok száma pedig ennél is elborzasztóbb, egyes források valahol 100-130 ezer közzé teszik, mert azt Martii is számtalanszor kifejti a regényben, hogy az orosz katonai vezetőknek nem volt érték a közkatona.
Ez egy elég véres, ábrázolásában sokszor naturális mű, rengeteg hadi sérülést, főleg gránáttámadás utánit mond el elborzasztó alapossággal a főhős. Amikor elolvastam egy-egy ilyen bekezdést, vagy a gyomrom forgott, vagy csak kapkodtam a fejem, hogy felfogjam: melyik katonának, milyen testrésze hiányzott, holtában.
Viszonylag sok, nagyon rövid, olykor pár oldalas fejezetből állt a történet, nem hagy belemélyedést az olvasónak, felvillanó filmkockákként, reklámspot gyorsasággal zajlik addig a cselekmény, míg be nem szorul a főhős az árok mélyére.
A Halál állandó főszereplő, sőt ő a rendező, Martii elveszti az öccsét, számos bajtársát, majd a szakaszvezetőt is, akihez még lelkileg kötődött.
Számtalanszor éheztek, szinte csak cigin és havon élnek, főleg az utolsó, napokig tartó csatában, Viipurinál. Temetetlen halottak között, holtfáradtan, félig lefagyott testrészekkel élte meg a főhős a háború végét, de ettől csak a regény ér véget, az érzelmi feldolgozás érezhetően lehetetlen.
Kinek ajánlom:
Én a huszadik századi történelem és Skandinávia iránt rajongóknak fogom ajánlani ezt a könyvet, mert azt gondolom, hogy a tengernyi áldozat mindkét részről megérdemli, hogy tudjuk rólunk, halljunk róluk.
4 csillag volt, de biztosan nem az utolsó könyv, amit Finnországról olvastam :)
Link ajánló: wikipédia Téli háború szócikke nagyon alapos, én a könyvből nagyon hiányoltam a térképet, mert hiszen az átlag magyar olvasó fejében nincs meg Finnország térképe, itt olvasás közben utána lehet nézni, mi-hol történt.
(A térképekkel nem ártana egy esetleges második kiadást kibővíteni!)
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/antti-tuuri-a-teli-haboru
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!