Marie Kondo: The ​Life-Changing Magic of Tidying Up

MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Az utóbbi pár év legérdekesebbnek tartott, talán egyik legmegosztóbb rendszerezési, takarítási módszere egy finom kis japán hölgytől származik.

Elöljáróban közlöm: kétségtelenül nem fogok majd neki egy hatalmas nagytakarításnak, mert elolvastam ezt a könyvet. Azért sem, mert néhol jócskán homályosnak éreztem, például a hajtogatási módszert könyvből biztosan nem lehet elsajátítani. Meg azért sem, mert nem nagyon vágyom rá, én nem érzem még késznek magam egy akkora szortírozási hercehurcának, amit a KonMari módszer jelent.
Merthogy strapás egy dolog ennyire hirtelen beleugrani a minimalizmusba, lévén ez a módszere alapja, meg kell rá érni, főleg lelkileg, agyilag. Nyilvánvalóan a könyveket ért kritikáit főként nem bírtam, de volt pár egyéb rész, például a papírokat illetően, amik nem minden országban állják meg a helyüket.
(nálunk kötelező megtartani az adópapírokat 5 évig, a nyugdíjjal kapcsolatost meg örökre, mert megbízhatatlan a hivatal.)

Viszont nagyon-nagyon élveztem az anekdotáit, egészen elképesztő, hogy egyesek olyan kicsi helyen, ahol a japánok élnek, mennyi mindent tudnak összegyűjteni, meg az is, hogy más földrész, más kultúra, de a szülők a gyűjtögetők.
Nekem tetszett ez a könyv, könnyű nyelvezete van, a módszer pedig itt marad a fejemben, és el-el fogok merengeni azon, hogy kell-e nekem, ilyen radikálisan, szinte mindent lecsupaszítva tudnám-e én alkalmazni.