Charles Duhigg: A ​szokás hatalma

FÜLSZÖVEG:

Nap mint nap meghozott döntéseink többségükben megfontolt választásnak tűnnek, pedig egyáltalán nem azok – csupán szokások. És bár az egyes szokások önmagukban viszonylag jelentéktelenek, idővel óriási hatást gyakorolnak az egészségünkre, a termelékeny­ségünkre, a pénzügyi biztonságunkra és a boldogságunkra. 

Évszázadok óta próbálják megfejteni, miért alakulnak ki a szokásaink, de a neurológusok, pszichológusok, szociológusok és piackutatók csak az elmúlt két évtizedben kezdték megérteni a szokások működését – és ami ennél is fontosabb, azt, hogy miként változnak a szokásaink.

A szokás hatalma című könyvében Charles Duhigg, a New York Times díjnyertes újságírója, izgalmas tudományos felfedezésekről mesél nekünk, amelyek magyarázatot adnak arra, miért léteznek a szokásaink, és megmutatja, hogyan változtathatunk rajtuk, hogy átalakítsuk üzleti vállalkozásainkat, közösségeinket – és az egész életünket.

Eredeti mű: Charles Duhigg: The Power of Habit 

Eredeti megjelenés éve: 2012

„A szokásaink sokkal jobban befolyásolják az életünket, mint gondolnánk, valójában annyira erősek, hogy az agyunk minden másnál jobban ragaszkodik hozzájuk, és még a józan észt is hajlandó feláldozni a kedvükért.”

Idénre van egy fogadalmam, hogy elolvasok legalább 12, de még inkább 52 nem fikciós, ismeretterjesztő könyvet.  Már egész jól állok, Duhigg könyve talán a hetedik volt a moly polcomon.
Ez a könyv hármas tagolású, előbb az egyéni szokásokról ír, aztán jönnek a sikeres vállalkozások rutinjai, végül a társadalmi szokásrendszerekkel fejezi be a művet.
Ami nagyon érdekes, hogy Duhigg újságíró, tehát rendkívül sokféle témából merít, a könyvének szerkezetét Malcolm Gladwell munkásságához tudnám hasonlítani. A tudósok régebben teljesen más területeket tartottak a rutincselekedetért felelősnek, de manapság azt gondolják, hogy a frontális lebeny illetékes elsősorban a szokásokért. A kötet eleje szerintem kicsit uncsi volt, javarészt egy amerikai férfiról szólt, aki elveszti az agyának egy részét, egy fertőző gyulladás miatt.

A Hogyan alakítsunk ki új szokásokat részben ellenben az első amerikai bombamarketing történetét eleveníti fel Duhigg, Hopkins Pepsodent reklámját. Számomra egyértelműen ez a rész volt a legizgalmasabb, habár nagyon érdekfeszítő volt olvasni Michael Phelps olimpiai aranyakat érő technikáját, szokásrendszerét. Jópofa volt az Anonim Alkoholisták szervezetének története is, és persze szociológiából kiemelkedő jelentőségű volt Rosa Parks letartóztatásának története, a szegregáció elleni törekvések kiindulópontja.
Csakhogy azt nem igazán értettem, hogy miért kapcsolódik a rutinokhoz a krónikus alvajárás, azt ezt leíró részt én nem kicsit beleerőltetve éreztem a témába, könyvbe.
De bizonyára bőven lesznek olyanok is, velem együtt, akik megbotránkoztatva, megborzongva olvasnak az állatkísérletekről. Nyilván a főemlősöket, majmokat jobban sajnálja az ember, de a patkányoknak jutó áramütések sokasága, amikről Duhigg beszámolt, szintén elég lehervasztó tud lenni.


Összességében 4 csillagot adok erre a könyvre, kicsit talán túl sok, szerteágazó benne a példák hada, Phelps sztoriját én alig találtam meg, hiába voltam ezer százalékig biztos, hogy ebben a műben olvastam róla. Nem hinném, hogy elég lenne egyszer elolvasni ezt a könyvet, ahhoz tömör is, fejezetenként új precedenst hoz, és a tartalom a végére kicsit összemosódik – én ezt inkább a szakkönyv, tankönyv kategóriába tartozó műnek érzem, mint sima ismeretterjesztő kötetnek.