Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában (Könyvmoly párbaj)

"Ami Kambodzsában történik, Kambodzsában is marad."



FÜLSZÖVEG:

Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.




Szerintem:

Mindig nehéz egy sikeres regényt folytatni, pláne ha az első rész nagyon ütős, a második meg kevésbé.
Marni Bates sorozata a Smith gimnázium diákjairól szól, és az első két kötetben megismert szereplők egy kisebb epizód erejéig a harmadik részben is szerepelnek. De itt a fő szerep, mint általában a suliban is a rivaldafény Chelsea-re hullik, aki a Menők királynője.
Tisztázzuk gyorsan, mivel a második kötet, Láthatósági mellény lúzereknek nem tetszett, kissé megcsappant kedvvel kezdtem bele az olvasásba. 
Én egyébként sem voltam sose Menő, ha már kategorizálni kell, akkor vagy Láthatatlan, vagy Kocka voltam a középiskolában :d


De Marni Bates története az érem másik oldalával ismerteti meg az olvasót, a tökéletesnek hitt világ árnyoldalaival. Ugyanis Chelsea múltja elég sötét, az első pasija egy olyan fickó volt, aki nem ütötte őt meg, de szavaival, elvárásaival jócskán terrorizálta őt.
Szülei meg hiába gazdagok, híresek - anyja üzletasszony, apja professzor -, ha időt és figyelmet nem szentelnek rá, vagyis érzelmileg elhanyagolják.
Könnyed, nagyon olvasmányos történet volt, számos apró plusz elgondolkodtató részlettel, például, hogy Chelsea felmenői egyszerűen külföldre küldik a lányt, míg ők vállnak...
Vagy hogy miután a lány lett a gimi királynője, minden rosszat elképzelt róla mindenki, afféle sötét boszorkányként pletykáltak róla a háta mögött. 

"– Már van benne tapasztalatom, hogyan tettessem magam magabiztosnak stresszes helyzetekben. Hasznos képesség, ha egyszer mindenki ostobának tart."

"Magamra erőltettem a szerepet, amelyet vártak tőlem. 
Mire ráébredtem, hogy az egész nem tesz boldoggá, már teljesen hozzászoktam."


De a mellékszereplők élete sem fenékig tejfel, az egyik lány arról mesél, hogyan próbálták barátnője szülei eltiltani őt szerelmétől, mert azt hitték, hogy a leszbikusság idővel majd elmúlik...

Azért rengeteg vicces poént is tartogat a történet, főleg mert a szerző abszolút kihasználja a fiú főhős nevét.

"– Fogd be, Dallas! – vetettem oda könnyedén, és odasétáltam az asztalhoz. 
Néhány perc alatt az egész csoport túljutott a biztonsági ellenőrzésen, de Amy meglepő módon odajött hozzám, és a fülembe súgta: 
– Houston. Tudod… a srác neve. Nem Dallas. 
– Tényleg? – kérdeztem tettetett ártatlansággal, de jó hangosan, hadd hallja mindenki. – Nem Austinnak hívják? Ez biztos? 
Amy komolyan bólintott. 
– Houston a neve.
– Nem San Antonio?"

Az első kötet után eddig az a kedvencem a sorozatból, szívesen ajánlom nektek is, jó kis nyári kikapcsolódást jelentett az olvasása :)
4 és fél csillag az ötből.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/marni-bates-meno-riado-kambodzsaban


Megjegyzések