Danielle Paige: A ​Gonosz ébredése

FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amy ​​Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből. 
Miután egy tornádó végigsöpört a lakókocsiparkunkon, Ózföldén kötöttem ki. 
De ez az Ózfölde nem olyan volt, mint a könyvben és a filmben. Dorothy visszatért, és elkezdte kilopni a varázslatot a földből. A Varázsló is újra eljött. 
Glindát már nem lehetett Jó Boszorkánynak nevezni. És ki maradt meg a Gonosz Boszorkányok közül? Egyesítették erőiket a Gonoszok Forradalmi Rendjében, ahová engem is be akartak sorozni. 
A küldetésem? Megölni Dorothyt.
És amikor egy csapat egykori – vagy talán nem is csak egykori – gonosz boszorkány akar valamit, elég nehéz nemet mondani. Csakhogy a merénylői küldetésem nem a tervek szerint alakult. Dorothy még mindig életben van. A Rend eltűnt. És az otthonom, amelyet mindenáron magam mögött akartam hagyni, veszélybe kerülhet.
Ezen az eltorzult és megosztott helyen valahogy meg kell találnom Noxot és a Rend maradékát, megvédenem Ózfölde igazi uralkodóját, legyőznöm Dorothyt és csatlósait – miközben megpróbálok rájönni, mit keresek itt valójában. De kiben bízhatok meg egy olyan országban, ahol a jó és a rossz közötti határvonalat egy erősebb szél is átrendezheti?
 
KI AZ IGAZI GONOSZ?

Figyelem, spoileres vélemény következik, az előző részről ITT írtam. 
Nem fogok meghökkentőt írni azt hiszem azzal, hogy ez a második rész nem jött be annyira, mint az első, holott vannak tagadhatatlanul jobb cselekményszálai, mint az előzőnek. Az, hogy nincs a történetben annyi szerelmi enyelgés, mint az első kötetben volt, számomra mindenképpen pozitívum, de viszont az, hogy lehet tudni, már csak a borító miatt is, hogy hová vezet a regény, az jócskán negatívum.

Amy nem jó ember, legalább is nem a szó éteri, szótári értelmében, de szerencsére Ózföldén, meg a valós életben sincs sok igazán, száz százalékban jó ember. Már az eredeti mesében sem tündérmókus Dorothy, számtalanszor gondolja azt magában, hogy neki mindegy, mi történik a kísérőivel, csak Óz a nagy varázsló rajta segítsen.
Danielle Paige fanfictionében Ózföldén háromféle varázstudomány van, az Öreg Mágia, ami például működteti a sárga köves utat is, tündérmágia és boszorkánymágia. Ez utóbbit sajátítja el hősünk Amy Gumm, aki szövetséget kötött a Gonosz Boszorkányok forradalmi rendjével. Mivel Ózfölde legjobban a kiszámíthatatlan jelzővel írható le, így Amy időről időre kénytelen új szövetségest találni, illetve új ellenféllel kerül össze, aki esetleg az előző részben még a barátja volt.

A legtöbb karakter a szürke tartományba esik, se nem hófehér lelkű, sem nem tisztán fekete, talán magát Dorothyt kivéve. Én még mindig kedvelem Amyt, simán el tudom képzelni, hogy a múltbéli kétségekből, haragból, bánatából képes meríteni erőt, boszorkánymágiát, de valószínűnek tartom, hogy előbb utóbb döntenie kell, hogy mennyi feketeséget enged bele a szívébe, jellemébe, és ez a következő részben jelentős lesz.
Amit viszont sajnálok, és elcsapottnak érzem, az a Madárijesztő, akivel készült csatázni, de végül a szerző mégis Dorothyval végeztette el a piszkos munkát. Nagyon remélem, hogy nem az lesz a további részben, hogy hirtelen ettől a tettől, meg a másik gyilkosságtól Dorothy megjavul…

Olvasás közben végig ingadoztam 3,5 és 4 csillag között, végül megkegyelmezek, legyen négy csillag 😌

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/danielle-paige-a-gonosz-ebredese