Linnea Dunne: Lagom

Mi lehetne egy svédekről szóló könyv természetesebb kísérője, mint egy IKEA csésze? :D


"Szóval mi is a lagom törvénye? 
Legegyszerűbben a kifejezés valami olyasmit ír le, ami „éppen elég” vagy „pont helyes” – mint a megfelelő minőségű tej a kávéban, vagy a tökéletes mértékű nyomás masszás közben. Az anyagi világon túllépve a jelentés egyre kifinomultabbá válik, a társas viszonyok szabályai között tökélyre fejlesztett kötéltáncra utal. 
Lagom az, ha elfogadjuk egy barátunk meghívását, hogy nála töltsük a hétvégét, de magunkkal visszük a saját ágyneműnket mert úgy tisztességes, ha nem kell még mosnia is utánunk. Lagom a jog, hogy otthon maradhatunk a beteg gyerekünkkel – fizetett szabadságon –, de soha nem élünk vissza e jogunkkal. 

Lagom az, hogy praktikus autót veszünk, nem pedig a legmenőbbet. Lagom az, hogy csak az egyik falat festjük dizájnosra a nappalinkban, a többit pedig fehéren hagyjuk, mivel az egész szoba kidekorálása túl sok volna. Lagom az, ha élénkvörös rúzst viselünk, ám a sminkünk többi részét szolidra vesszük. Lagom az, ha vesszünk egy hamburgert, de nem vesszünk hozzá krumplit, mivel a mértékletesség erény. Lagom az, ha pusztán a maradékokból ütünk össze egy vadonatúj vacsorafogást, mivel a pazarlás vétek."
7-8-9. oldal, Bevezető



Szoktam panaszkodni twitteren, hogy milyen lassan haladok a Duolingóval, hogy hiába gyakoroltam már be 41 minileckét a 66-ból, amiből a tanfolyam áll; azért messze nem érzem közelinek az azt alapfokot, mint amit el lehetne az applikációval érni.
De azért haladgatok, jelenleg naponta 2 gyakorlással, nem öttel, mint augusztusban, mert így lagom, így fér bele az életembe, így pont elég.

:) Szóval valahol nem véletlen nálam sem a svéd mánia, ami persze még ősidőkből, '89-90-ből gyökerezik, és biztosan két törzsgyökeres svéd zenész okolható érte, Marie Fredriksson & Per Gessle. Manapság persze már eljutottam odáig, ha Per svédül csiripel, posztol az Fb-én, nem ijedek meg, felismerek pár szót. De még messze-messze, homályba vész a cél: hogy ezen a nyelven is tudjak legalább olvasni.
Amíg azonban elevickélek odáig, pótléknak nagyszerűen megfelel Linnea Dunne könyve, amit legelőször is muszáj dicsérni a külsejéért. Mert kemény kötésű, nagyszerű, letisztult tipográfiája van, de a cím rajta dombornyomású - tehát bibliofíl alkatú olvasóknak igen ajánlott, tapizásra, simogatásra :D



Ha valamit a könyv szemére lehet hányni, hát az csak egyetlen dolog: túl rövid, túl velős... mondjuk lehet, hogy ettől lagom? A bevezető után sort kerített a szerző a munka és az élet egyensúlyára; majd a második fejezetben tárgyalja, hogy milyen a Lagom szerint enni. Fika szó, mint talán már olvastátok, csak nekünk magyaroknak gusztustalan, svédül a kávészünetet jelenti, amely során gyakran esznek a vikingek leszármazottai házi süteményt, főleg a híres kannelbullart, azaz fahéjas csigát.
Ezt utóbbit vagy meg lehet kóstolni a helyi Ikeákban, vagy ki lehet próbálni a receptjét, amit Linnea mellékelt a fejezethez. Ha már említettem a híres lakberendezési áruházláncot, természetesen csak azért volt, mert a könyvben is szerepel; a harmadik fejezet tárgya a design, divat és lakberendezés, míg a negyediké az egészség és a jóllét.


Volt jó néhány apró tény, amit a szerző csak szinte mellékesen jegyzett le egy-egy oldalra, engem még is megfogott; ebből mutatok egy csokornyit.
"A világon - népességszámra vetítve - Svédországban működik a legtöbb kórus: mintegy 600 000 ember tagja valamely énekkarnak."
" A RÄKNA till 10 - azaz 'Számoljunk el tízig' kampány arra biztatja a svédeket, hogy próbálják ki a módszert: ha épp megvennének valami újat, vagy kidobnának valami régit, előbb számoljanak el tízig, és kérdezzék meg maguktól, hogy tényleg szükség van-e rá, nem lehet-e megjavítani, és csak ezután döntsenek. Próbáld ki!"
"A közösségi érzés igen erős a svédekben: 92 %-uk érzi úgy, hogy van valakijük, akire szükség esetén számíthatnak."

Tegyél meg nekem egy szívességet, kedves Olvasó, olvasd végig még egyszer az utolsó mondatot!..
92 %
ez iszonyatosan magas szám, még nekem is, aki nagycsaládban élek, aki pozitív szemléletű vagyok, aki hirtelen nem is tudom, hány közösségi, social media oldalon vagyok jelen.
Ha van valami, amit én ebből a könyvecskéből le bírtam szűrni - a nyilvánvaló szókincs gyarapodáson kívül -, akkor az irigységet félretéve a rácsodálkozás, hogy így is lehet... lehetne.

Dunne hivatkozik Axel Sandemorse dán-norvég író 1933-ban publikált könyvére, amely szerinte jól írja le a skandináv országok átlagos életre törekvő szabályait. Más források szerint ugyanez a szemlélet lehet a dánok sikere is, hiszen ami átlagon alul van, majd elmúlik, de az átlagon felüli dolgoknak mindig örülni lehet, még akkor is, ha azok apróságok.
(ITT olvashatjátok a 10 pontot, amit Sandemorse megfogalmazott). 



Hogy én olvasás után mit viszek magammal ebből a könyvből? 
A svédek iránti rajongásom megmaradt, és bár stílusát, mondanivalóját gyorsan össze lehet foglalni, haladós ez a könyv, inkább csak afféle bevezető, útmutató egy kultúrába; nekem sajna tetszett annyira, hogy a karácsonyfa alá kívánjak belőle egy példányt :))
Azért is, mert szívesen kipróbálnám a recepteket, meg azért is, mert volt benne egy anekdota, a szerző édesapjáról, ami tisztára Fredrik Backman Ovéjére emlékeztettet.

Backman és Ikea rajongóknak kötelező legalább a könyvtárakból kivenni, de ne aggódjatok, ha nem jön be, mert érkeznek úgy is további hasonló címkéjű/című kötetek hamarosan - ez például novemberben ;)


Megjegyzések