Szűcs Róbert Gábor: Jól ​fésült ügyek

FÜLSZÖVEG:

Avagy ​hogyan lettem diplomata?

A diplomata is ember. Élvezi a jó kajákat, utazgat, piacra jár, megismerheti, mondjuk, Dániát, Szlovéniát, a délszláv területeket. A fejét fogja, ha kissé túlbuzgó főnöke kioktatja arról, hogyan kell állnia a szőnyegnek. Ismer vagy húsz nyelvet (persze, hogy nem). Véletlenül jelentős szerepet játszik abban, hogy hazája belép az EU-ba, majd megtapasztalja, hogy az angoloknál csak a reggeli jó. Idővel rájön, hogy senki sem tökéletes, és néha a hollandok is tudnak végzetes marhaságokat beszélni. Megismer néhány eszkimót, aztán rájön, hogy nem minden kedves, ami délszláv. Egy repülőút alatt átír egy tízoldalas szöveget kétoldalasra. Átvészeli a tragédiákat, és azon sem csodálkozik, ha egy fogadáson totálisan egyedül találja magát. Tudja, hogy nem lehet a királynőt letegezni, viszont jelentős politikusoknak néha odaszólhatnak: ne hazudjál!
Szűcs Róbert Gábor könyve üdítő, kellemes kikapcsolódást ígér. Az egykori diplomata vidám anekdotái bepillantást engednek a diplomáciai élet kulisszái mögé. Kíváncsiskodhatunk, röhöghetünk, sírhatunk, de egy biztos: ezt a könyvet nem tudjuk letenni.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/szucs-robert-gabor-jol-fesult-ugyek

A KÖNYVET ITT TUDOD A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELNI :))




Néha olvasás közben el szoktam azon merengeni, hogy egy-egy memoár írója milyen érdekesen közelíti meg mind az alaptémáját, mind a személyes kis epizódjait. Néha lehengerlően túlrészletező egy-egy önéletrajz, máskor viszont csak úgy öncélúan dobálózik az írója az időrenddel, már- már irodalmi síkokba emelkedve.
Szűcs Róbert Gábor ezt is taníthatná, nem csak végtelenül diplomatikus, nagyon olvasmányos, rendkívül alaposan átgondolt művet adott ki a kezéből, hanem briliánsan megvalósította a kevesebb több elvét. Talán a monetáris politikáról szóló fejtegetése volt az egyetlen, amit átugrottam olvasás közben, de egyébként magam sem gondoltam volna, hogy ennyire le fog kötni a története.

A diplomáciában dolgozókról szerintem biztosra vehető, hogy szinte minden embernek téves elképzelései vannak, és ez alól én sem voltam kivétel. Talán a sok botrányos kinevezés miatt, manapság hajlamosan azt gondolni az emberek, hogy a követségeken dolgozók mind csókosak, bennfentesek, puszipajtásai az éppen regnáló hatalomnak. Lehet, hogy ez a vezetővel így van, de a beosztottakkal, az alkalmazottakkal egyáltalán nem.
Van egy régebbi BBC sorozat, nem tudom mennyire közismert itthon, Yes Minister (Igenis, Miniszter úr!) nagyszerűen mutatja a szakemberek nehézségeit. Mert hiszen hát azok, akik évek, évtized óta dolgoznak bizonyos pozíciókban, országokban, posztokon végtelenül többet tudnak egy-egy témáról, mint a hirtelen kinevezett feljebbvalójuk.

Szűcs Róbert Gábor könyvéből is süt a hozzáértés, látszódik az elhivatottság, amit mind a szakmája, mind az általa szolgált országok iránt érez, érzett. Nagyon tetszettek a nyelvtanulásról szóló gondolatai, svédmániásként sajnálom, hogy rossz emlékei vannak arról a csodaországról, de nagyon jókat derültem a dán kalandjain. Talán az elején a volt Jugoszláviáról szóló fejezeteket nem szerettem annyira, valahogy a szláv nyelv se, kultúra se vonzott soha. De persze azt meg tudom érteni, hogy számára kiemelten fontos volt az első célország :)

Összességében nagyon köszöntem az élményt, végre egyet tudok érteni a fülszöveggel, mert ez egy szellemes, jó humorú könyv volt!
A skandináv részt biztosan fogom még olvasni, és jó szívvel ajánlom másnak is, hogy kézbe vegye ezt a könyvet, mert rengeteg előítéletet rombol le a diplomaták életéről, plusz nagyon izgalmas apró mozzanatokat árul el hazánk uniós csatlakozásáról.

Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly